Azt mondták, hogy a falat ember le nem dönti soha. Igazuk lett. A hét királyság sorsára egy Wun Weg Wun Dar Wun nevű kissé rövideszű óriás tette rá a végső pecsétet. Az Éjjeli Őrség ifjú parancsnokát, Havas Jont saját emberei késelték meg azon az éjszakán. De a rémségek ezzel nem értek véget. A gyilkosság körüli káoszban valahogyan a bugyuta óriás kezébe került Joramun kürtje, és az a botor flótás meg is fújta azt. A falon túli király annak előtte rátalált a kürtre, de hogy Wun-Wunhoz hogyan került akkor, az a történelem homályába vész. Nem is számít ez már. A lényeg, hogy a legenda igaznak bizonyult. A kürt megfújása elhozta az iszonyatot. Az emberiség legnagyobb csodája és eredménye, a majd 700 láb magas fal úgy omlott össze másodpercek alatt, mint az Ifjú Farkas álmai a Vörös nász idején. Egész Észak beleremegett. A jég maga alá temette a Fekete várat, az Éjjeli Őrséget, a Királyság utolsó reményeit. Aznap éjjel már a Mások iszonyatos hordái vonultak dél felé a Királyi úton...

Stannis Baratheon kislányát, Shireen Baratheont, aki csodával határos módon túlélte a Fal összeomlását, kimenekítette a Fekete vár romjaiból Melisandre a vörös papnő. Jó ideig semmit sem lehetett tudni a hollétükről. Északon az egymással csatázó Baratheon és Bolton seregeket meglepetésként érte a Mások támadása. Rövid és kegyetlen csatározások után mindkét sereget lemészárolják a Mások. Stannis Baratheon és Roose Bolton is az áldozatok között voltak. Északon így nem maradt hadsereg, ami megküzdhetett volna a démoni hordával. A következő hónapok után a Fal romjaitól a Nyakig mindent a Mások és holt seregük vett az uralma alá. A királyság túl későn reagált. A halál árnyékában a nagy Házak végre félretették az ellentéteiket, és közös sereget szerveztek. Egy minden eddiginél több főt számláló, Kaszter-hegy, Folyóvidék, Arryn-völgye és Égikert összevont erői az Ikreknél összecsaptak az ellenséggel. Jaime Lannister, Brynden Tully és Mace Tyrell vezették a kétszázezres sereget. Mindhárman odavesztek. Ahogyan a hadseregük is. Ez volt az utolsó, megsemmisítő csapás a Birodalomra. A távoli Dorne-ból érkező 50 ezer dárda nem ért időben a csata helyszínére, de látván a pusztítást, nem fordultak vissza. Tudták, hogy a háború elveszett. És tudták, hogy az egyetlen megmaradt lehetőség az emberek számára a menekülés. Gyors rajtaütésekkel, partizán hadviseléssel hátráltatták a Mások előrenyomulását, időt nyerve ezzel a köznépnek a menekülésre. És a köznép menekült. Milliók özönlöttek dél felé. Királyvárból naponta 30 tengerjáró nagyvitorlás futott ki, és indult a Keskeny-tengeren túlra. Addig a napig, amíg a Mások meg nem jelentek a tengeren is. Hatalmas hajókon utaztak, halott szolgáik pedig eveztek. A tengeren sem volt többé biztonságos kiút, az aki nem hagyta el Westerost, ezután már nem is nagyon próbálkozhatott vele.

A Fal leomlása utáni negyedik évben Királyvár lakosságának száma az eredeti duplájára nőtt, és inkább hasonlított menekülttáborra, mint egy fővárosra. A nagy Északi házak túlélői is ide tették át székhelyüket. A Mások elérték a város kapuit a szárazföldön. A tenger felől pedig ijesztő vitorlások úsztak fel a Fekete vízen. Eluralkodott a pánik és a káosz. Tommen király ismeretlen helyre menekült, a város vezetését ideiglenesen Olenna Tyrell, a töviskirálynő vette át. Nem tartott sokáig az uralkodása. A lakosság fellázadt, betörtek a kastélyba, kifosztották azt, megöltek mindenkit, akit bent találtak. A vitorlások előbb futottak be, mint a szárazföld felől érkező ellenség. A maroknyi bátor harcost, aki küzdelemre indult ellenük, meglepő látvány fogadta. Holtakkal voltak tömve a hajók, de nem a Mások szolgáival. Kiszáradt, régóta halott hadsereg érkezett meg, az áramlat hozta őket, nem a kormányosok. Egyetlen élő ember tartózkodott csupán a vezérhajón. Daenerys Targaryen, aki ekkorra már inkább az Őrült Daenerys nevet viselte. Elméje teljesen megbomlott, áthajózott seregével a Keskeny-tengeren, ám az embereit mind elvitte útközben a fakó kanca. Csúnya, harctéri betegség, ami ha egyszer kitör, gyorsan véget vet a háborúknak. Daenerys persze a Sárkány vére volt, nem fogták az ilyen kórok. Annál inkább a téboly. Sikítozva, kiabálva rontott neki a városvédőknek, akik nem tudtak mit tenni, azon nyomban levágták a lányt. Ebben a pillanatban törtek be a szárazföldről érkező Mások a városkapun. És ebben a pillanatban hangzott fel 300 esztendő után először sárkányüvöltés a városban. A Targaryen flotta ugyanis nem csak a hajókból állt. Két hatalmas sárkány kísérte útjukat a levegőből, akik anyjuk halálát látva teljesen megvadultak. Könnyedén perzselték hamuvá a Daeneryst megölő védőket, majd féktelen tombolásba kezdtek. Mint kiderült, a Mások rettegnek a sárkányoktól. A tüzük sokkal hatékonyabb fegyver ellenük, mint az obszidián fegyverek. A sárkányok pedig megérzik a Mások közelségét, és nekik rontanak. Így menekült meg a város a teljes pusztulástól. A sárkányok vadak voltak, sokszor támadtak városlakókra, sokszor kezdtek féktelen tombolásba, szinte élhetetlenné téve a helyet az emberek számára. Viszont távol tartották a rettegett ellenséget. Ördögi kör volt a javából. Húsz esztendő telt el ilyen állapotok között. A városnak nem volt igazi vezetése, a Vastrón üresen állt hatalmas termében. Mindenki a saját túlélésével foglalkozott.

Egészen Davos Baratheon és Lissieri Targaryen feltűnéséig. Davos Shireen Baratheon fia volt. Anyját a vörös papnő elbújtatta a Mások betörésekor. Egy ideig Fehérrévben vendégeskedtek, de onnan is menekülniük kellett. A Manderlyk egy 20 hajóból álló flottát bocsátottak a Baratheon hercegnő rendelkezésére. Shireen kihajózott. A tengeren utazgatva próbálták átvészelni a háborút, ám egyre nehezebben ment nekik a túlélés. Időközben állapotos lett. A Mások hajóit mind nehezebbé vált kijátszani, így flottájuk lassan apadni kezdett. Mégis hosszú évekig élték ezt az életet. A gyermek megszületett, felcseperedett. Davos Baratheont Shireen királynak nevelte. Jog szerint őt illette a Vastrón. Aztán mikor a 18. neve napját ünnepelte elhatározta, hogy hazatér Királyvárba, elfoglalni a trónját. A két megmaradt hajóval akkor érkezett meg, amikor már huszadik éve tartott a vad sárkányok időszaka. Nem volt nehéz elfoglalni a vastrónt. Senki sem ellenkezett, a nagy házak inkább saját túlélésükkel foglalkoztak, mint az uralkodással. Azt a nyilatkozatot tették, hogy ha Davos rendet tud tenni a városban, elismerik őt a 7 Királyság uralkodójaként. A rendteremtés nem volt könnyű. Megfékezni a sárkányokat nem mindennapi feladat. Ám a hetek rámosolyogtak erre a fiatalemberre, mert összeismerkedtették Lissieri Targaryennel. A sokáig halottnak hitt Aegon Targaryen lánygyermeke is a városba érkezett. Aegon Targaryen az utóbbi 20 évben Viharvég várát védte a Másokkal szemben. Hiába volt a vár erős, és a védők elszántak, nem nyerhették meg a csatát. Mostanra fogytak ki teljesen a készletekből és a titkos utánpótlásvonalakból. Aegon a várban maradt, de elküldte lányát Királyvárba. A Targaryen lány és a Baratheon fiú barátságot kötöttek a városban. Együtt indultak fel a Visenya hegyre, ahová a két sárkány, Viseryon és Rhaegal befészkelte magát. Lissieri bebizonyította, hogy igazi Targaryen, a sárkányok hallgattak rá. Nem volt könnyű, de végűl átvitték a két állatot a Sárkányverembe, ahol annak idején a Targaryen királyok tartották sárkányaikat. Davos Baratheont másnap megkoronázták, Lissieri Targaryen pedig a király segítője lett. A városban végre béke honolt. Menekülni még mindig nem tudtak, a Mások még mindig a várost fenyegették, de legalább a falakon belül helyreállt a világ rendje.

Mindeközben Észak és Nyugat mélyen hallgatott. Húsz év alatt egyetlen holló sem érkezett Királyvárba, így joggal hitték az emberek, hogy az utolsó fennmaradt bástya a Sötétséggel szemben. A Targaryen lánynak köszönhetően, irányítottan tudták kívül tartani a Másokat a falakon, de a sárkányok önmagukban nem voltak elegendők Westeros felszabadításához. A Leghosszabb Tél már huszonöt éve tombolt, mikor Királyvárba befutott egy hajó. Egyetlen egy. Fekete vitorlákkal, a lobogón egy aranyszínű krakennel, fedélzetén nem más osztotta a parancsokat, mint a Vas-szigetek ura, a Só és Szikla Királya, a Tengeri Szél fia, Pyke Kaszás Ura, Drethon Greyjoy, első ezen a néven. Euron Greyjoy fia, aki átjutott a tengerek hullámain, egyenesen Pyke-ból érkezett Királyvárba. A hajó sárkányüveggel volt megrakodva, olyan sokkal, hogy alig volt hihető, hogy a víz felszínén maradt. Drethon Greyjoy gyakorlatias ember, kijelentette, hogy csak akkor rakodja ki a hajót, ha a király elismeri a Vas-szigetek függetlenségét, és őt magát a Vas-szigetek királyának, leszármazottait pedig örököseinek, attól a naptól az idők végezetéig. A király azon sötét órán megadta neki amit kért, sőt kinevezte a Nyugat Védelmezőjének, tekintve, hogy Nyugaton egyedül a Greyjoy ház maradt fenn, megtartva területeit. Soha senki nem hitte volna, hogy eljön a nap, mikor a Birodalom megmentőiként gondolunk a Vas szülötteire. De ettől a naptól kezdve ők szállították a sárkányüveget, egyenesen a Vas-szigetekről, ahol, mint kiderült sikerült egy lelőhelyre bukkanniuk. Az elbeszéléseik szerint a Mások a Vas-szigetekre is eljutottak, de hála a sárkányüvegnek és a tengeri blokádnak, amit még Euron húzott fel a szigetek köré, sikerült visszaszorítani őket.

Vissza az Útmutatóhoz