Marianne Tyrell

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 17.

Karakter teljes neve: Marianne Tyrell
Életkor: 25 (született a Fal leomla utáni 5. évben)
Ház: Tyrell-ház

Külső, belső jellemzés:
Az élet, ahogy mondani szokták nagyon is befolyásolja az ember jellemét, ez nem történt vele sem máshogy. A családjáról sokáig semmit sem tudott, így hát nem nevelkedett békében is nyugalomban, a gyemek évek vaddá és már-már könyörtelenné tették. Mindig eléri, amit akar, az eszközök nem számítanak. Ügyesen és gyakran veti be a női praktikákat, egyáltalán nem riad vissza attól sem, hogy messzire menjen e téren, ha kell neki valami, legyen az információ, vagy bármi, akkor elveszi és gyakran sokkal könnyebb kedveskedéssel elérni a célt, mint egy hideg pengével. A férfiak legalábbis sokkal nyíltabbak, ha nincs rajtuk ruha, mintha páncélban veszítenek. Ezt határozottan korán megtanulta. Alapjáraton mézesmázos viselkedésre is képes és előfordul, hogy egy-egy nála sanyarúbb sorsút megszán, de ez nem túl gyakori, hiszen őt se szánta meg soha senki, nem érzi a kényszert, hogy ő legyen az, aki változtat a világ kegyetlenségén. Egyetlen személy igazán fontos neki, a lánya, senki más. Újdonsült családját elfogadja, de mit kezdjen egy olyan anyával, aki képtelen volt megvédeni?

Előtörténet:
Talán unalmas lenne azzal kezdeni, hogy az élet kegyetlen, de számára tényleg az volt, így aztán akadt, ami a jellemét alakítsa. Már beállt a Tél, amikor megszületett, Margaery Tyrell lányaként. Az apjáról nem igazán vannak információk, lehetséges, hogy még az anyja sem tudja, vagy csak soha nem akarta elárulni, hogy ki az. Alig volt egy éves, amikor Égikertet is elérték a Mások, így nem maradt más, mint a menekülés. Tengeren indultak meg hát Királyvár felé, hogy mielőbb biztonságosabb révbe érjenek, habár a sárkányok uralma alatt sem lehetett arra számítani, minden könnyű és békés lesz, de még mindig inkább ez a megoldás, mint a holtak fagyos lehelletével szemközt állni. Az út természetesen viszontagságos volt, és pontosan nem is lehet tudni, hogy mi történt, de egyik reggelre Marianne eltűnt. Keresték, kutatták a fedélzeten, de semmit nem találtak, az anyja ellenben határozottan kábán ébredt, nagy eséllyel valamiféle altatót kapott, hogy amíg a kicsit elvitték mellőle, biztosan ne térjen magához. Nem lehet tudni, hogy mi volt az eltűnésének pontos oka, és nem is emlékszik az egészre, hiszen még túl fiatal volt, de annyi biztos, hogy nem alakultak jól a dolgok. Annyi bizonyos, bár ezt már valószínűleg soha senki sem fogja kideríteni, hogy az elrablója egy nő, egy szolgáló volt, aki konkrétan a Mások megjelenésébe, a sárkányoktól való rettegésbe őrült bele egy leheletnyit, és úgy gondolta megmenti azzal a kicsit, ha az éjszaka leple alatt csempészi ki. Balga lépés volt a részéről, hogy mindezek után egyedül szállt partra vele, így aztán hamar útonállók martaléka lett.
Leányzónk cseberből-vederbe került, az asszony meghalt, és végül az útonállók vették magukhoz. Természetesen nem azért, hogy gondját viseljék, hanem abban reménykedtek, hogy a szép kelmékbe öltöztetett kislányt valamire fel tudják még használni. Megfogyatkozva bár, de elérték végül ők is Királyvárat, de a nagy káoszban nem akadt senki, aki foglalkozott volna velük, így aztán egyszerűen úgy döntöttek, hogy az akkor már négy éves Marianne-t eladják a bordélyháznak. Szép arc, úgy tűnt, hogy jó befektetésnek ígérkezik, így immár meglehetősen kellemes körülmények között cseperedett tovább. Legalábbis éheznie nem kellett, és viszonylagos biztonságban volt, amíg elég nagy nem lett hozzá, hogy a rá költött pénzt vissza is hozza.
Elég korán érő típusként, majd’ tíz évesen már elég formás volt, hogy a fiatalabb lányokra áhítozó férfiak kedvét leljék benne, így hát az áldott gyermekkor nem tartott túl sokáig. Azért lássuk be ez az élet nem az, amiről egy lány álmodozik, de talán még mindig egy fokkal jobb volt, mint az, ha az utcán éhezik, netán konkrétan éhen hal. Tizennégy évesen esett teherbe, és lássuk be egy ilyen fiatal lány teste még nem teljesen alkalmas arra, hogy rendesen életet tudjon adni egy babának. Majdnem két napig tartott a vajúdás és a szülés, konkrétan a végén már az aljasabbak fogadásokat kötöttek, hogy vajon életben marad-e, vagy a baba, vagy mindketten meghalnak. Végül aztán pozitív végkimenetele lett a dolognak, de az szinte biztos volt, hogy Marianne több gyermeknek már nem fog életet adni. Innentől a kislánya lett a szeme fénye, és ő tartotta benne a lelket minden megpróbáltatás és minden szadista férfi tettei közben.
Ahogy teltek az újabb és újabb évek, egyre inkább erősödött benne a vágy, hogy valami mást, valami többet érjen el. Talán a nemesi vér kezdett egyre erősödni benne, valami rejtett dolog, ami miatt több volt, mint a többi lány a bodélyban, akik elfogadták ezt a sorsot, sőt talán még olyan is akadt, aki jól érezte így magát, bár persze nekik is akadt olyan helyzet, olyan férfi, akinek legszívesebben átvágták volna a torkát. Tizenkilenc éves volt, amikor már biztos volt abban, hogy lépnie kell valamit. A bodély akkori tulajdonosa Mastel Wermis már közel volt az ötvenedik évéhez, és éppenséggel enyhén szólva ittas állapotban keveredett vissza a lányai közé. Természetesen az ital még inkább arra ösztönözte, hogy jól érezze magát, ami nem csak olyasmiben nyilvánult meg, amit egy nő is élvezhet valamilyen szinten. Marianne egyik közeli barátnőjét szó szerint halálra verte a férfi, reggelre a belső vérzései miatt meghalt, több másikat is elég erősen bántalmazott, és persze senki sem mert igazán tenni ellene semmit, egyedül ő. Tűrt végig mindent, a szörnyűségek ellenére is kedves volt és amikor a fickó végül ájultan kidőlt mellette egyszerűen átvágta a torkát. Elég kemény idők voltak, hiszen a trónon nem ült király, nem működött semmiféle igazságszolgáltatás, így aztán egyszerűen úgy döntött, hogy a sarkára áll. Átvette a bordélyt, a történeknek pedig egészen hamar híre ment.
Így kerülhetett rá sor, hogy amikor egy magasabb beosztású Tyrell katona keresett magának szórakozási lehetőséget Margaery vonásait ismerte fel benne. Kutatás, nyomozás, a külseje és a becsült életkora alapján végül ténylegesen arra jutottak, hogy minden bizonnyal ő lehet az, akit csecsemő korában elvittek a hajóról. A sors fintora, hogy régóta egy városban élt a családjával, de erről mit sem tudott.
Viszont esze ágában sem volt egyszer csak nemes kisasszony szerepét magára ölteni, inkább csak időnként látogat el az anyjáékhoz, de megtartotta a bordélyt, a saját bevétel forrását, és továbbra is ott él kislányával Jillennel. Egy évre rá érkezett meg Davos és került újra király a trónra, végre a sárkányokat is rendbetéve. Nem folyt olyan mélyen bele a családi ügyekbe, de időnként megjelenik és felvette a Tyrell nevet is mostanra. Mondjuk úgy, hogy az élete egészen jó irányt vett, bár valahol mélyen még nem bocsátotta meg az anyjának, hogy nem kerestette erősebben és nem védte meg attól a sok rossztól, ami történt vele, és természetesen a jellemén nem sokat változtatott, hogy az utóbbi hat éve nem volt annyira kemény, mint az előtte lévő tizenkilenc.