A Baratheon ház feje, Stannis Baratheon nem kapott hollót a Fal leomlásának hírével. Deres romjaitól nem mesze táborozott seregével. Az egyre keményedő télben nem tudtak tovább menetelni a Boltonok ellen, a hóvihar elvonulására vártak mindentől elszigetelve. A Deresben állomásozó Bolton sereg végül megunta a csatára várást, maguk vonultak ki a várból, hogy megütközzenek az ellenséggel. Az időjárás enyhülni látszott, így a két sereg végül heteken át tartó macska-egér játék után összecsapott. A Boltonok oldalán harcoló Manderlyk még mindig a Starkokat tartották hűbéruraiknak, így miután titokban megegyeztek Stannis segítőjével, hogy ha az előkeríti az elveszett Rickon Starkot, és megteszi Észak őrzőjévé, mellé állnak. A csata kezdetén tehát a Manderlyk oldalt váltottak. Stannisék viharvert hada így fölénybe került, eldőlni látszott a küzdelem. Aztán a helyszínre érkezett a hét pokol maga. A gyanútlanul egymással csatázó erőket egyszerre, minden oldalról támadták meg a Mások. Innentől kezdve nagyon rövid idő alatt nagyon sok lélek került a másvilágra. Stannis Baratheon meghalt a csatában. Mint majdnem mindenki, aki ott volt.
A Fal leomlásakor a Fekete Várban tartózkodott Stannis családja. Felesége és lánya, Shireen. Melisandre úrnő, a vörös isten papnője vigyázott rájuk. A Fal maga alá temette a várat, Shireen mégis túlélte. A pletykák szerint ebben nagy szerepe volt Melisandre mágiájának is. A vörös papnő kimenekítette a romok közül a hercegnőt, dél felé kezdtek menekülni. Kínkeserves útjuk hosszú volt a kemény északi télben. Végül Fehérrévbe érve menedéket kaptak a Manderlyktől. Itt kapták a hírt Stannis haláláról is. És hogy a Mások gyorsan közelednek. A Manderlyk kiürítették a várost, óriási flottájukkal Királyvár felé menekültek. A hercegnő rendelkezésére bocsátottak húsz tengerjáró hajót, ezzel betartva Stannisnek tett ígéretüket, miszerint a Baratheonok mellé állnak, segítik őket. A hajókat a kevés életben maradt Baratheonokhoz hűséges túlélővel töltötték meg, de nem indultak Királyvárba. Kevesen voltak, épp annyian, hogy nagy nehézségek árán, de el tudták kormányozni a hajókat. A Viharföldekre mentek.
Viharvégnél azt kellett tapasztalják, hogy a székhelyüket Aegon Targaryen elfoglalta. Nem szerveztek ostromot, mert tudták, mi közeledik Északról. Zászlóhordozóik közül összehívtak annyi embert, amennyit csak tudtak, így töltve meg a hajókat élettel. Otthonukba nem tudtak visszatérni, Királyvárba pedig nem akartak menni, így kihajóztak a tengerre. Hosszú évekig éltek a nyílt vízen. A Mások hajói elől menekültek, sosem maradtak sokáig egy helyben. A part menti városok élelmiszerraktáraiból szereztek ellátmányt, afféle vízi nomádokká lettek. Shireen az utazások alatt fiúgyermeknek adott életet, akinek apja ismeretlen a történelem számára. A gyermek anyja családnevét kapta, így Davos Baratheon személyében tovább élt a ház. Shireen királynak nevelte. Jog szerint őt illette a Vastrón. Aztán mikor a 18. neve napját ünnepelte, elhatározta hogy hazatér Királyvárba, elfoglalni a trónját. A két megmaradt hajóval akkor érkezett meg, amikor már huszadik éve tartott a vad sárkányok időszaka. Nem volt nehéz elfoglalni a vastrónt. Senki sem ellenkezett, a nagy házak inkább saját túlélésükkel foglalkoztak, mint az uralkodással. Azt a nyilatkozatot tették, hogy ha Davos rendet tud tenni a városban, elismerik őt a Hét Királyság uralkodójaként. A rendteremtés nem volt könnyű. Megfékezni a sárkányokat nem mindennapi feladat. Ám a Hetek rámosolyogtak erre a fiatalemberre, mert összeismerkedtették Lissieri Targaryennel. Barátságot kötöttek a városban, együtt indultak fel a Visenya hegyre, ahová a két sárkány, Viseryon és Rhaegal befészkelte magát. Lissieri bebizonyította, hogy igazi Targaryen, a sárkányok hallgattak rá. Nem volt könnyű, de végül átvitték a két állatot a Sárkányverembe, ahol annak idején a Targaryen királyok tartották sárkányaikat. Davos Baratheont másnap megkoronázták. Immáron pedig öt esztendő óta ő a Hét Királyság uralkodója.

A Targaryenek hányattatott történelme a Fal omlása után sem ért véget. Daenerys maga köré gyűjtött népét ugyan hajóútjuk során elvitte a Fakó Kanca, őt magát pedig végsősoron önnön mély tébolyodottsága - de ez nem vitte pusztulásba az egész családot.
Amiről senki sem tudhatott, Eliának sikerült elbújtatnia a tengerentúlon egyik, Rhaegarral közös gyermekét, így megmentve őt a Lannisterek Targaryen-vérre szomjazó mészárlása elől. A gyermek az Aegon nevet viselte, mivel születésétől fogva királynak szánták, s hittek benne, hogy a név előjel. Hódító Aegon sikereit várták tőle. Ennek megfelelően, még életükben gondoskodtak róla, hogy a fiú megfelelő oktatást kapjon; hogy a cím elnyeréséhez elég erős és viselésére méltó legyen.
Évek múltán Aegon (nem sokkal a tél beállta előtt) hajóra szállt, hogy Westeroson harcba is bocsátkozzon a megérdemelt címért. Eddigre gyűjtötte össze a jó flottányi hajót megtöltő zsoldossereget, akikre szüksége volt nagyra törő célja megvalósításának érdekében. Elsőként ugyanis Viharvéget, a Hét Királyság legjobban védhető városát kívánta leigázni. Ennek sikerét egyértelmű üzenetnek gondolta a westerosiak számára arról, mekkora is az ereje, másrészt pedig, a vár védhetőségére alapozva biztos menedéknek, támpontnak gondolta a kontinensen való berendezkedéshez.
A szerencse mellé pártolt, ám csak ideig-óráig. Hosszas ostroma, a sokáig tervezgetett taktika (mely szerint egyszerre, minden lehetséges irányból rohamozzák a várat és annak falait, a külön erre a célra építtetett ostromgépek tömkelegével) nem bizonyult túl sikeresnek. Végül egy, hatalomra vágyó, falak közt élő áruló segítségével sikerült elfoglalnia a várat. Sokat jelentett, hogy ez a valaki belülről gyöngíti a város védelmét a bentiek elbizonytalanításával, a morál rombolásával, esetenként gyilkolással. Ez a személy, Myrthon végül ugyanolyan halálban részesült, amilyet ő szánt ellenlábasainak. Aegon, a falakon túl jutva azonnal elrendelte a kivégzését, hiszen jól tudta, aki egyet elárult, el fog kettőt is.
A várfoglalók öröme nem tarthatott sokáig. Egész korán, néhány kurta nap múlva szembesülniük kellett az újabb ellenség megjelenésével. A Mások falakon kívül tartása a csapatok minden erejét lekötötte, így nem indulhattak meg a terv szerinti következő célpont, Királyvár felé.
Az első években sikeresen tartották helyzetüket, azonban az invázióra, évtizedesre nyúló télre és a jelentősen megnövekedett falak közti létszámra felkészületlen város számára túl hosszúnak bizonyultak ezek a hónapok. A felhalmozott élelmiszerkészletek rohamos fogyása zűrzavart, pánikot keltett. A sors különös fintora, hogy a harc közben időnként megpihenő, idejét hölgyek körében múlató Aegonnak épp ez időben született meg első gyermeke. A Lissieri nevű lány létezését, kinek jövetelére annak ellenére is büszke volt, hogy anyja egy egyszeri szolgáló, titkolnia kellett. Nem volt más választása. Alaposan végiggondolta, mi lenne a gyermek sorsa az egyébként is ínségessé forduló időkben.
Újabb évek teltek el egyre növekvőbb titkolózásban és nincstelenségben, melyek alatt Aegon hölgye újabb leánygyermeknek, Meredysnek adott életet. Ekkorra már a nagyobbik Targaryen lány már elmúlt tizenkét éves. Apjuk, készülve a legrosszabb eshetőségre, harcra nevelte őt, továbbra is az egyik elzárt szoba fogságában. Bár Aegon magának sem ismerte be, kételkedett benne, hogy sokáig lesz még képes tartani a várost. Az éhező katonák és népe gyorsan fogyott - gyorsabban, mint a pánikszerűen beosztott, szűkmarkúan kiporciózott készletek.
Hónapokig győzködte a makacs Lissierit a menekülésről, de a lány nem akart tágítani apja mellől. Végül Aegon, drasztikus lépésre szánta el magát. Megkötöztette a felnőtt nővé cseperedő lányt, lóra tetette húgával együtt, s melléjük adta megmaradt katonáinak is a legjobb erőben lévő részét. Nehéz döntés volt, de vállalta a kockázatot. Érezte, hogy ha nem a Mások okozzák majd Viharvég vesztét, akkor ugyanúgy végig kell nézze lányai gyötrelmes éhhalálát, mint már sok másikét. Két rossz közül tehát a kisebbnek tűnőt választva indította el lányait Királyvár felé. Mert nem lehetett abban sem biztos, hogy a lányok túlélik az utat, de úgy ítélte meg, így lesz nagyobb esélye a vérvonal fennmaradásának, amiért már eddig is annyi vér folyt.
A két leány végül elérte Királyvárt, mindössze két zsoldossal az oldalukon, akik végül életüket áldozták a két Targaryen falakon túl juttatásáért.
Lissieri maga is súlyos sebeket szerzett a hetekig tartó út során, húga védelmezése közben, de hála erős szervezetének, a királyvári gyógyítók kitartó munkájának (amit kétségkívül az Aegon által a lányok holmija közé rejtett kétezer arany tett még lelkiismeretesebbé), életben maradt. Újabb hosszú időszak vette ezzel kezdetét számára: a felépülésé, erejének és élni akarásának visszanyeréséé.
A városra ekkoriban leginkább a káosz volt jellemző. A hosszan tartó bezártság, a Mások elleni szélmalomharc, a falakon belül pedig a szegénység, a sárkányok tobzódása... Ez mind rányomta bélyegét a közhangulatra.
Talán a véletlen műve, talán az Istenek akarata, de úgy alakult, hogy az anyasággá válás szempontjából lassan már matuzsálemnek számító Lissieri Targaryen is bír a Daeneryséhez hasonló, sárkányok fölötti hatalommal. Davos Baratheon szavainak hatására vállalta a kitartó munkát, melynek árán sikerült uralma alá hajtania, betörnie a sárkányokat, ezzel megszabadítva Királyvár népét az általuk okozott félelmektől. Úgy tűnt, már ez is elég, hogy a falak közti kedélyállapot javuljon.
Ez az út vezetett addig, hogy Westeros történelmében először viseli egy nő a Segítő címet.

A tél beálltakor, mint minden tél elején, az Arrynok várát, a Sasfészket ki kellett üríteni. Amint a hideg idő beköszöntött, és kezdett járhatatlanná válni a várba vezető keskeny, hegyi út, a vár ura, a gyermekkorból épp kilépni készülő, betegeskedő Robert Arryn elhagyta a Sasfészket, hogy az alatta lévő völgyben lévő Hold kapujának nevezett épületegyüttesben rendezkedjék be télire. Nyaranta ez a hely a Sasfészek előtti utolsó védvonal, telente pedig az Arrynok otthona. Robert gyámja, ezáltal pedig Arryn völgyének ideiglenes irányítója Petyr "Kisujj" Baelish, és Sansa Stark is vele tartott. Sansát akkoriban Kisujj fattyú lányaként ismerték, titkolták Stark mivoltát.
Épp, amikor minden elkészült a téli szállás kialakításán, megérkezett a hír, hogy a Fal leomlott, és Mások hordái lepték el Északot. Kisujj azt tervezte eredetileg, hogy elteszi láb alól az utolsó Arrynt, a fiatal és beteges Robertet, amint elég befolyást szerez a Völgyben. A Mások megérkezése viszont nem hagyott neki időt erre. Megkockáztatta, hogy idő előtt megölje a fiút. Sansa rájött, hogy Kisujj túl akarja adagolni Robert gyógyitalait, és életében talán először felszínre tört benne az északi, Stark keménység. Szembesítette Lord Baelisht a bűneivel. Durván összevitatkoztak, a férfi pedig ráeszmélt, hogy csak akkor maradhat titokban terve, ha a Stark leányt is eltünteti az útból. Petyr nekiugrott az alaposan lenézett lánynak, hogy nemes egyszerűséggel megfojtsa őt. Egy északival viszont nem ildomos ujjat húzni. Sansa egy gyertyatartóval csapta úgy halántékon a férfit, hogy az azon nyomban összeesett és meghalt. Ezután Roberttel maradt, kedvelte a fiút.
Egyre kevesebb gyógyszert tömtek Robertbe, és ő meglepő módon egyre erősebb, egészségesebbé vált. Robert mivel csak 9 éves volt, új gyám kellett neki, ez lett Nestor Royce, az Arrynokra felesküdött legbefolyásosabb család feje. Összehívatta Arryn völgyének teljes hadra fogható embereit. 30 ezer katonát adott a Mások ellen vonuló közös hadseregbe. Ugyanennyi embert a Völgyben tartott, hogy vereség esetén meg tudják védeni otthonukat. A sereg elbukása után a Mások lassan az Arryn Völgybe is betörtek. Csupán hátráltatni tudták az előrenyomulásukat. Royce akkor adta ki az embereknek a parancsot a délre menekülésre, amikor az ellenség már nagyon közel járt. Három évvel a Fal leomlása után a Mások elfoglalták a Hold kapujában berendezett téli Arryn szállást, ami ekkora már teljesen ki volt ürítve.
Keserves menekülés vette kezdetét, ám végül a hegyi klánok hathatós segítségével Arryn Völgyének ura, zászlóhordozói közül sokan, és sok közrendű menekült sikeresen átcsúszott a Mások kelet felé menetelő hordáin. Végül a Völgy 15 ezer lakosa jutott el Királyvárba. Ahol is még tartott a Lannister uralom, tehát továbbra is titkolniuk kellett, hogy Sansa Stark életben van. Igaz, már nem sokáig. Megjött a kapuk elé az ellenség, és Tommen király eltűnt, a Lannister uralommal együtt. Eljöttek a sárkányok vad évei. Az Arrynok és zászlóhordozóik Lobogókőn telepedtek le. Egy évvel a sárkányok tombolásának kezdete után a 14 éves Robert hivatalosan átvette az irányítást gyámjától. Feleségül vette a nála évekkel idősebb Sansa Starkot, aki a következő években 5 Arryn gyermeket hozott világra. A hatalmi harcoktól távol tartották magukat. A Fal leomlása utáni huszonnegyedik évben az akkor 33 esztendős Robert Arrynt elvitte kiújuló betegsége. A 17 éves legidősebb fia, Timm Arryn lett az Arrynok első embere, Az Arryn Völgy Védelmezője. Már ha maradt volna mit védelmezni. A Baratheon király és a Sárkányszelídítő megérkezésekor már két gyermekes családapa. Timm az Arrynok vezetőjeként támogatta Davos megkoronázását. A béke viszonylagos helyreállítása óta az Arrynok próbálnak előrébb kerülni a hatalmi pozíciók terén, szeretnének minél erősebben visszatérni a tél végén otthonukba, a Sasfészekbe, amely valószínűleg az egyetlen nagy vár a kontinensen, amit nem dúltak fel a Mások. Felesége, Elisa Winewood életét vesztette, lezuhant a várfalról és nyakát szegte. Timm Arryn két gyermekével, testvéreivel, azok családjával, és édesanyjával, Sansával él Lobogókőn, egy nagy Arryn rezidencián.

Mikor a Tél ráköszönt a Vas-szigetekre, Balon király órái meg voltak számlálva. Noha ezt ő akkor még nem tudta, sőt senki sem számított rá, hogy a Só és Szikla királya ilyen méltatlan módon fog távozni az élők sorából. Haláláról sok pletyka röppent fel, amik sugallták, hogy abban része volt testvérének, Euronnak, aki azon nyomban követte őt a trónon, most azonban szorítkozzunk azokra, amiket tényként ismerünk: Balon király egy meglehetősen viharos éjszakán, ismeretlen okokból kifolyólag át akart kelni Pyke egyik függőhídján, ez azonban nem sikerült neki és a mélybe zuhanva halálra zúzta magát. A Vas szülöttei nem az a gyászolós fajta népség, így aztán, mikor Euron benyújtottam igényét a trónra, mondhatjuk, hogy elfogadták azt. Na persze ehhez hozzá tartozik az is, hogy Balon egyetlen fia, Theon akkortájt épp a Bolton család fogságában sínylődött, ilyetén módon pedig nem volt módja bármire is igényt tartani, Euron pedig ígéretet tett Westeros meghódítására.
Természetesen ez nem sikerülhetett neki, több okból sem: először is, addigra a Mások lerohanták a fél kontinenst, valamint nem rendelkezett elég haderővel sem. Hosszú évekig, a Vas szülöttei viszonylagos biztonságban tudták magukat, elvégre a Mások nem tudtak hajózni, Euron király pedig elővigyázatosságból tengeri blokádot vont fel a Vas-szigetek köré. Ez abból állt, hogy kérdés nélkül gyújtottak fel minden közeledő idegen hajót. Ez meglehetősen hatékony megoldásnak látszott, így pedig a partok mentén mindent ki tudtak fosztani és ebben a Mások halott seregein kívül senki nem akadályozta meg őket. A holtak pedig nem az értékeket védték.
Az évek múlásával egyre nagyobb szükség lett új fegyverekre, ezért elkezdtek vasérc után kutatni a szigeteken. A sors meglehetősen különös fintora, hogy a vasnál jóval értékesebb dologra bukkantak: egy sárkányüveg-lelőhelyet találtak Pyke szigetén. Először fogalmuk sem volt, mire is találtak, de talán valami véletlen folytán, ami a múlt homályába vész, végül a Vas szülöttei maguktól jöttek rá, hogy a sárkányüveg végez a Másokkal. Ez azért is volt számukra rettenetesen szerencsés fordulat, mert eközben a Mások megjelentek a tengereken is. Hatalmas hajóikon százával nyüzsögtek élőholt szolgáik. Többé nem volt biztonságban Pyke sem, és csak a sárkányüvegnek köszönhették, hogy sikerült a holtakat visszatartaniuk.
Sorra teltek a Sötétség Évei, mialatt Euron király -állítólag- egyetlen fia szépen cseperedett. Még a Tél beállta előtt született, de már azalatt kellett felnőnie. Drethon Greyjoy, a Tél huszonnegyedik évében megelégelte a másodkapitány szerepét, illetve azt, ahogy apja intézte a dolgokat. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az amúgy meglehetősen tapasztalt tengerész, Euron Greyjoy egy vihar során a vízbe veszett. Erről persze senki nem mert beszélni, ugyanis az ifjú herceg híres volt vérszomjáról és kegyetlenségéről, még a Vas-szülöttei között is. Trónigényét egy szó nélkül fogadták el, akinek kétsége lehetett volna Drethon rátermettségét illetően, az gyanús körülmények között eltűnt, vagy nemes egyszerűséggel a víz sodorta partra élettelen testét.
Drethon nyilván tudta, hogy Királyvár még tartja magát, de hogy honnan, az rejtély. Hollót küldött a fővárosba, majd hosszas tárgyalás során megállapodott az ifjú Baratheon királlyal arról, hogy áruba bocsássa a sárkányüveget. A feltételekről azonban nem esett szó, egészen addig, amíg egy rakomány sárkányüveggel meg nem érkezett, fél év múlva Királyvárba.
Drethon feltételei a következők voltak: a király elismeri a Vas-szigetek függetlenségét, Drethon és utódai kizárólagos jogát a Só és Szikla koronájára, cserébe Pyke Kaszás Ura megnyitotta a kereskedelmi útvonalat a két város között. Hasonlót soha még Greyjoy nem tett, amiért a Vas-szigeteken fellázadtak ellene, de Drethon nagybátyja, aki lojális maradt unokaöccséhez (név szerint Victarion Greyjoy) a Vasflotta kapitánya Drethon segítségére sietett, vérbefojtva a felkelést. A Vas-szigetek újdonsült királya ugyanis rájött, hogy a világgal együtt a Vas szülötteinek is változnia kell, hogy fenn tudjanak maradni, a sárkányüveg révén pedig mesés gazdagságra és komoly befolyásra tehet szert. Mindamellett sikerült neki, ami előtte soha senkinek: függetlenítette a Vas-szigeteket a koronától. Rokonai közül egyedül Victariont tartotta maga mellett, a többieket mind hajóra tette és elküldte a Vas-szigetekről, hollétük ismeretlen.
Pyke Kaszás Ura ideje nagy részét Királyvárban tölti válogatott testőrségével, hogy érdekeit képviselni tudja, mialatt a Vas-szigeteken nagybátyját nevezte ki helytartónak.

Kevan Lannister halála után Tommen, a gyerekkirály segítő nélkül maradt. Mivel a rangidős Lannister, Tyrion a Keskeny tenger másik oldalán tartózkodott, Tommen anyja, Cersei gyorsan visszanyerte hatalmát, és ismét régenskirálynőként irányította fiát és a Birodalmat. A Fal leomlása, és a Mások betörése sokkolta egész Királyvárat. Végre mindenkiben megszületett a felismerés, a veszély igenis valós. Cersei ellenezte a közös hadsereg felállítását, de mivel az összes nagy ház megegyezett ez ügyben, ő is kénytelen volt beadni a derekát. Persze a Lannister ház volt, amelyik a legkevesebb katonát adta a seregbe. Ikertestvére, Jaime Lannister harcolni akart, és a sereg egyik fővezéreként Északra vonult. A túlélők elmondásai alapján nyilvánvaló testi hátránya ellenére Jaime úgy harcolt, mint annak idején, amikor nem volt párja a kontinensen. A Királyölő gúnynevet sosem tudta lekoptatni magáról, de igazi westerosi hősként halt meg. A csata elvesztésének hírére Cersei már látta, hogy nincs sok esélyük a Másokkal szemben. Látszólag folyamatosan szervezte a város védelmét, ám a háttérben már Tommennek és magának készített menekülési terveket. Túlságosan ragaszkodott a hatalomhoz, nem akarta elhagyni a várost, csak ha tényleg nincs más lehetőség.
Eközben Myrcella Lannister, Cersei lánya még mindig a dorne-iak gyámsága alatt volt. A közelgő vészre ők is gondoltak, így Óvárosban rejtették el a Lannister hercegnőt. Mégsem voltak elég körültekintőek. Néhány septának eljárt a szája, így Myrcella holléte hollószárnyakon gyorsan eljutott a Harcos fiainak (az egyház hadserege) tagjához, Lancel Lannisterhez. Lancel egy kis csoport harcostársával Óvárosba utazott, és megszöktette Myrcellát. Az ifjú hercegnőhöz már Királyvárban jutott el Jaime bácsikájának halálhíre. Amikor a Mások megtámadták Királyvárat, és kitört a városi lázadás, Tommen király nyom nélkül eltűnt. Ezidáig nem derült ki, hová bújtathatta őt Cersei. Myrcella azonban anyja mellett maradt. Nővé érett, majd házasságot kötött egy távolabbi családtaggal, XY Lannisterrel. 3 gyermekük született, elvonultan éltek a vad sárkányok évei alatt. Egy napon Myrcella és férje éppen Baelor szentélyébe tartottak, amikor az utcán szembetalálkoztak az egyik sárkánnyal. A bestia éppen egy áldozatából lakmározott. De nem volt neki elég a vacsora. Myrcella és férje sosem tért vissza 3 gyermekéhez. A két fiú, és a középső lány ezentúl Cersei Lannister gyámsága alá kerültek. Cersei a vad sárkányok idejében szintén visszavonultabban élt, nem tudta megerősíteni hatalmi pozícióját, inkább a család túlélésével foglalkozott. Davos Baratheon megkoronázását nem támogatta, hiába volt ő az, aki a Targaryen lánnyal megszelídítette a sárkányokat. A béke helyreállása után, idős kora ellenére is visszatért a hatalmasok játszmájába. Helyet szerzett magának a Kistanácsban, közben pedig gyámgyerekeit nevelte. Kiváltképp Selina Lannistert, akit saját utódjának szánt.

Jeyne Westerling Zúgóban várakozik, amíg férjét és új családját a Vörös Nászon lemészárolják. Egyedül marad, miközben már a szíve alatt hordja Robb Stark gyermekét, Deres örökösét, de a világ gyorsan áll a feje tetejére, így hamar döntenie kell. Zúgó ostrom alatt áll, végül Jaime serege előtt megadja magát Edmure Tully, felesküszik a királyra, így már bizonyossá válik, hogy a hamarosan megszülető Kyleon kilétét titokban kell tartani. A Freyek hatalmaskodásai alatt kénytelen anya és aprócska fia meghúzni magát, természetesen nem saját nevükön. Jeyne az uralom ideje alatt Laressisnek nevezi magát, a fiát pedig az egyik Tullykhoz hű család fia vállalja fel, mint sajátját. Corlen Smallwoodnak hála biztonságban vannak, amíg a Mások el nem érik Zúgót. Mint annyian mások, ők is kénytelenek Királyvárban keresni menedéket, a vastag falak mögött, amikor már a saját falaik nem bírják a nyomást.
Évek telnek el, egyre többen özönlenek a városba, a nép veszi át az uralmat. Az élelem kevés, a lázongások gyakoriak, itt csak az erősek maradnak életben. Nem számít ki gazdag, ki volt valaha nemes, csak az, hogy ki képes ezekben az időkben élelemhez jutni. Corlen viszonylagos befolyásának hála nem élnek teljes nyomorban, de egyáltalán nem fényes a helyzet, majd még a sárkányok is megérkeznek. Jeyne Kyleon 9 éves korában esik áldozatul egy lázadó hordának. Utolsó leheletével védte meg a fiát, aki eddigre már rendkívül ügyes utcagyerekké vált. Szükség törvényt bont, egy hősi család harcos leszármazottja is ki tanulhatja a tolvajlás, az árnyak közt osonás csínját-bínját. Rég elmosódott a határ nemesebb és szegényebb rétegek között, így aztán kénytelen volt megtanulni, hogyan védje meg magát kegyetlen körülmények között. Corlen az fiú anyjának halála után végképp maga mellé vette őt, tanította, hogy elsajátítsa a kardforgatást és hosszú regéket mesélt neki a családjáról esténként, amikor senki sem hallotta, hogy tisztában legyen származásával, ismerje az apját, a nagyszüleit, akik a becsület oltárán ontották vérüket.
18 évesen döntött végül úgy, hogy megkeresi a nagybátyját, akiről tudja, hogy életben van. Branről nem jöttek hírek, valahol Északon tűnt el, talán már rég nem él, semmit sem tudni róla és arra egyébként is túl nagy a Mások befolyása, hogy lehetséges legyen a kutatás. A nagynénjeiről is kevés az információ. Arya valahol a tengeren túl maradt, de hogy életben van-e még, azt senki sem tudja. A nagyanyja Cathlyn Stark sok évvel ezelőtt végleg eltűnt. A hírek szerint végül valami súlyos vész végzett vele, vagy talán maguk a hívei, és végül a Lobogó Nélküli Testvériség vezető híján feloszlott és szétszéledt. Annyi viszont bizonyos volt, hogy Tengerjáró Davos Rickon keresésére indult még sok évvel ezelőtt. Változó hírek érkeztek, akadtak akik szerint a nagybátyja már meghalt, mások szerint életben van, és azon dolgozik, hogy Északot egyszer majd újra naggyá és fényessé tegye, de ehhez neki magának is meg kell erősödnie.
Négy kemény kutatással telt év után végül Lorath városában sikerül az akkora egész nagy befolyásra és vagyonra szert tett Rickonra bukkannia. Fiatal volt még, amikor ide került, és bár nem sokan néztek ki belőle nagy dolgokat a folytonos dióevés és nyafogás mellett, mégis sokakra rácáfolt. Egyszerű hajósinasként került Lorathba, és évek alatt lesett el remek praktikákat. Ezekben az időkben a jó hajósok, a jó csempészek aranyat értek. Az, aki át tud szökni a Mások hajói között, aki ételt szállít nagy hataloma tehet szert. Így amikor Kyleon megtalálta nagybátyját ő már egészen szépen virágzó nyolc hajóból álló kis flottával járta a tengert. Vele maradt tehát, a vér mégis csak kötelez, erőt gyűjtöttek, amíg visszatérhetnek. A közös munka szépen összekovácsolta őket, szinte már a kevéske korkülönbség miatt testvéri viszony alakult ki Rickon Stark és unokaöccse között. Amikor megjött a hír, hogy új király ült a trónra a döntés is megszületett, visszatérnek Királyvárba. Elfoglalják a helyüket és kiverik a Másokat, hogy visszaszerezzék Derest... Ami jog szerint az övék.
Rickon a Lorathban töltött idő alatt nem házasodott meg, ideje nagy részét annak szentelte, hogy kiépítse a flottáját, feltörjön a névtelenek közül, egyszerűen nem volt ideje másra. Kyleon ezzel szemben egy külhoni leányt vett feleségül életében 25-dik évében. Riesis hasonlított az édesanyjára, sötét haja és szeme, napbarnított bőre hamar elcsavarta az ifjú Stark fejét. Két gyermekük született, a jelenleg 5 éves Eddard, és a 3 éves Issis apjukkal érkeztek Királyvárba. Riesis a hosszú hajóút során vesztette életét, a hivatalos információk szerint tengeri betegség végzett vele, bár arról is keringenek pletykák, hogy a halálát valaki szándékosan okozta, aki már előre kárt akart okozni a visszatérő Starkok életében.
Rickon innentől a flottáját Királyvárból irányítja, Morgont legfőbb bizalmasát hagyta Lorathban. Kyleon célja, hogy amennyire tud elmerüljön Királyvár hatalmi harcainak heves hullámai között, lehetőleg inkább a háttérben maradva, de befolyásra szert téve, hogy ha az évek majd úgy hozzák, Deres a kezükbe kerülhessen és ne más kaparintsa meg.

Miután Margaery-t, Tommen király feleségét perbe fogta az egyház paráználkodás vádjával, a Tyrellek nagy létszámú hadsereggel voltak jelen Királyvárban, ha esetleg arra kerülne sor, hogy erővel kelljen kiszabadítani a lányt. A fal leomlásának napján tartották a tárgyalást. Olenna Tyrell, a töviskirálynő alkut kötött a főseptonnal, így Margaery-t ártatlannak nyilvánították, viszont cserébe érvénytelenítették a házasságát a királlyal. Ezután a Tyrellek haza akartak vonulni a Síkvidékre, ám megérkezett a hír a Mások betöréséről. Mialatt a nagy házak a közös hadsereget szervezték az ellenséggel szemben, Margaery-t hazaküldték Égikertbe bátyja, Willas védelme alá. Mace Tyrell volt az egyik parancsnoka a közös hadseregnek, amely az Ikreknél megsemmisítő vereséget szenvedett el. Mace halála után Willas lett a család feje. A teljes megmaradt Tyrell hadsereget visszahívta Égikertbe. Királyvárban egyedül Olenna maradt, hogy képviselje a családot. A Mások Királyvárba érkezésekor kitört a nagy városi lázadás. Tommen király ismeretlen helyre menekült, a vezetés nélkül maradt várost pedig Olenna próbálta meg egyben tartani. Hiába a tapasztalat és furfang, már késő volt. A lázadás végigsöpört a városon, és maga a töviskirálynő is áldozatul esett a csőcseléknek.
Égikertben Willas megszervezte a védelmet. A Mások azonban könnyedén nyomultak előre, így menekülőre kellett fogni. Az érkező hírek szerint Királyvár nem esett el, sárkányok védik az ellenségtől. Willas meghozta döntését, a teljes Égikerti hajóflottát bevetve a lehető legtöbb emberrel a fedélzeten megindultak Királyvár felé tengeri úton. Testvérének, Margaerynak ekkor már karon ülő csecsemője volt, akinek apjának kiléte ismeretlen. A tengeri út jóval hosszabb volt a szárazfüldinél, ám biztonságosabb egy picivel. A Síkvidék népe, azok akiknek már nem jutott hely a hajókon, persze megpróbálták a szárazföldi utat. Végül a Tyrell flottával együtt összesen huszonötezer síkvidéki menekült jutott el a fővárosba. A vad sárkányok évei alatt a Tyrellek berendezkedtek a városban, próbálták meghúzni magukat. Miután megérkezett Davos Baratheon, újra bekapcsolódtak ők is a nagypolitikába. Willas sosem nősült meg, így jelen állás szerint a fattyai a Tyrellek örökösei. A kistanács tagja, a hajózási ügyek irányítója. Ő és testvére, Margaery, folyamatosan azon dolgoznak, hogy a családot minél jobb pozícióba hozzák a többiekkel szemben.

Vissza az Útmutatóhoz