Az Apró Sasfészek

* Letudták a komolyabb témákat, bár ebben semmi megnyugvást nem talál. Tudja, hogy a témák még előjönnek, ráadásul Liss szinte semmi konkrétumot nem mondott el neki. Ha közelebb állna hozzá titkok kifürkészése, most valószínűleg nyomozni kezdene, hogy vajon mi bántja valójában barátját. így csak túllép a dolgon, elhatározza, hogy jobban odafigyel a lányra, a közelében lesz, hátha elkél a segítsége. *
- Hát ha választanom lehetne, inkább az emberekkel háborúznék, mint azokkal a nyavalyás démonokkal. De mindkét eset valóban nem túl biztató. De tényleg hagyjuk ezt más napra, mulassunk egyet.
* Lezártnak tekinti a témát, majd maga megy újabb kancsó italért. Rengeteg emberrel él egy házban, alapvetően mégis magányos életet él, így minden pillanatát kihasználja a jó társaságnak. Iszogatásba torkollik az éjszaka, miközben beszélgetnek mindenről, ami nem politika. Gyerekekről, családi sztorikról, hódításokról, szerelmekről. Mindenről, ami két egymáshoz közeli ember között csak előfordulhat témaként. Egészen addig, amíg valamelyiküket le nem dönti a lábáról az alkohol...*

*Halványan elmosolyodik, hallva Timm biztató, A helyzet komolysága ellenére is azért valamennyire derűs szavait. Ugyanígy megmosolyogtató, ahogy a férfi észrevehetően zavarban van kissé, hogyan is vigasztalhatná meg. Valóban rég elmúltak már azok az idők, mikor mindent figyelmen kívül hagyva vállon veregethették egymást. Lissnek iszonyúan hiányzik a korszak, mikor nem volt más dolga, csak ételt osztani, vagy gyakorolni a vívást a szegény sorból származó korabeliekkel a sikátorok porában. Ez a sóhajok napja, valóban.*
-Ettől tartok én is igazán. Hogy végül nem csak a Mások ellen kell háborút vívnunk, hanem egymás ellen is. Azt pedig nem éli túl a város.
*Elmosolyodik, majd cinkosan pillant Timmre.*
-De addigis, mulassunk jól. Azért jöttem ide, nem azért, hogy búslakodjunk. Ráérünk arra holnap. A gond úgyis megvár. A kupám viszont vészes gyorsasággal ürül.

* Elmosolyodik, hallván Liss panaszait. Ha valaki, akkor Timm abszolút átérzi, mennyire utálatos dolog a sok ármánykodás között értetlenkedni. Mindig ezt érzi, amikor bemegy egy tanácsülésre. Nagyon zavarja, hogy a lány így elkenődött. Kissé zavarban is van, ha egy férfi barátjáról lenne szó, most erősen vállon veregetné, majd lenyomna a torkán néhány liter alkoholt. Liss esetében zavartan mosolyog, vigasztalóan megérinti egy pillanatra a lány kezét, majd inkább ezt is hagyja. Franc bele, de nehéz egy nőszemély barátjának lenni. *
- Senki sem olyan hülye, hogy bántsa a sárkányok szelídítőjét. Ha meg mégis megpróbálja, egy szavamba kerül, és ötezer Arryn katona masíroz végig a gerinc nélküli hátán.
* Sóhajt egy nagyon, úgy fest ez a mai a nagy sóhajtások estéje. *
- Nem kell egyedül a nyakadba venned mindent. Ott van a tanácsban Tarly mester, amilyen nyúlbéla, annyira helyén van a szíve. És furfang is bőven jutott neki. Emellett itt vagyok én is, tudod mennyire gyűlölöm a szervezkedést meg a politikát, de azt is tudod, hogy káromkodva és hőbörögve, de belemegyek ha szükség van rá. Mondd meg az egész nyavajás bandának, hogy ha nem hagynak nyugodtan dolgozni, veszed a sátorfádat, és elhúzol innen. A sárkányokkal együtt.

*Nagyokat pislog, s bár nem igazán tartja mérvadónak, hogy Timm csupán azért nem tartaná szerencsésnek a párválasztást, hogy Elisa szellemével ne húzzon ujjat, ráhagyja. Ugyanúgy, ahogy saját magának megvannak az indokai, miért is utasít vissza mindenkit, ha egyáltalán ilyen szándékkal közelítene felé, Timmnek is joga van efelől dönteni.
Poharába mered, és elmereng kissé azon, milyen finoman melegíti át lehűlt ujjait a forraltboros kupa. Fogalma sincs, hogy kezdjen hozzá mondandójához.*
-Azt hiszem, kezd kisiklani a kezeim közül az irányítás, egyedül nem győzöm. Csupa ármánykodás vesz körül, már képtelen vagyok mögéjük látni. Fogalmam sincs, ki mit tervez, kiben bízhatok. Azt hiszem, ha nem az lesz a vége, hogy valaki belém márt egy kardot, akkor az őrület visz majd el, mint Daeneryst.
*Tulajdonképpen szándékosan nem említ konkrétumot. Egyrészt azért, mert valóban nem akarja bajba sodorni Timmet, másrészt viszont... Valóban ennyi a lényeg. Hogy ezeket a szálakat már lassan teljesen képtelen kibogozni. Kezd nyakig belegabalyodni.*

* Saját újranősüléséről hallva felhúzza picit a szemöldökét.
első alkalommal is csak édesanyjának unszolása miatt kötött házasságot, igaz azt nem bánta meg. Végül nagyon megszerette feleségét. Mostanában nem gondol házasságra, habár nem zárkózik el tőle teljesen. *
- Ismerted Elisát. Ha magamhoz vennék egy asszonyt, másnap már itt kísértené a házat, hogy az őrületbe kergesse.
* Liss nem mond el valamit. Furcsa sóhajok, mellébeszélések a király betegségéről. De hiszen Davos már jó ideje alig veszi ki a részét a munkából, talán még Timmnél is kevesebbszer jelenik meg a Kistanács ülésein. Ezt megszokhatta már a lány. Bármit is hallgat el, bizonyára oka van rá. Nem mintha ez Timmet megnyugtatná, nem szereti a titkokat. Szívesebben megvív egyszerre három Mással, mint hogy megpróbáljon eligazodni a fortélyok és cselszövések között. *
- Nem foglak sokáig nyaggatni vele, de azt elmondom, hogy akármi is foglalkoztat ennyire, jobb ha elmondod. Ha segíteni nem is tudok, legalább támogatni tudlak. Aztán ki tudja, talán jól meg kell gyepálni valakit, abban elsőrangú vagyok.
*Leteszi poharát, komoly tekintettel a lány szemébe néz. * - Egyszer kérdezem meg csupán, nem zaklatlak vele, ha nagyon nem akarod. Mi kínoz? A hét pokolra te lány, ha egy öreg baráttal nem tudod megosztani, az öreg barát nem ér semmit.

-Ő lesz a királylány a toronyban?
*Mosolyodik el, adja magát a helyzet, hogy még nagyobb viccet csináljon abból, amit Timm felvázolt.*
-Addigra talán békeidő lesz, majd a tornyot fogják őrizni a sárkányok.
*Ahogy a gyerekmesékben. Legalábbis, gyereklányként hallott az apjától ilyet is, az összes történetre úgy emlékszik, mintha tegnap hallotta volna. Akkor még nem igazán hitt a sárkányok létezésében. Ugyanolyan mesének hitte, mint az erdei tisztásokon táncoló tündérek létezését.
Timm aztán rögtön a tárgyra tér, ezzel mosolyát arcára fagyaszva. Sóhajt. Nem mondhatja el neki, igazán mi nyomja a lelkét. Bízik benne, viszont nem akar bajt. Nem magának, Timmnek. Ha Drethonon múlik, a két cseppnyi, mosolygós teremtés árva marad. Ha nem küldi őket is apjuk után. Tőle bármi kitelik.*
-Túl jól ismersz, Lord Timm Arryn... Királyunk betegeskedik. A rengeteg munka az, amit a vállamra vettem. A legtöbből kivettem a részem eddig is, de... Egyedül nehéz.
*Felsóhajt, csak nehezedni érzi vállán a súlyt ezzel a félig-meddig lódítással.
Megfújja kicsit borát, majd iszik belőle. Pillanatokig hallgat, majd mikor feleszmél, visszakérdez.*
-Ahogy te is mindig, hát most én is megkérdem. Nem lenne könnyebb a lókötőkkel, ha lenne melletted valaki?
*Mosolyt erőltet magára, bár nem is tudja igazán, hogy minek. Timm nagyjából úgy lát már át esetében az ilyesmin, mint az ablakon.*

* Nem gondolná, hogy Lissnek annyira nehéz dolga lenne, ha esetleg házasodni szeretne. Valóban benne van már a korban, de a Targaryen név garancia rá, hogy kérőkből ne legyen hiány. Mégsem erőlteti tovább a témát, láthatóan kényelmetlen helyzetbe hozza vele barátját. Időnként felveti neki, de csak azért, mert jó lenne, ha boldognak látná a segítőt. És talán a rosszindulatú pletykáknak is véget lehetne venni, miszerint Liss egyszerűen Davos király szajhája, ezért kerülhetett ilyen pozícióba.
Inkább a gyerekekre tér rá ő is. *
- Azért annyira nem aggódom emiatt. A fiúval egyre könnyebb lesz, ahogy nő, egy idő után úgyse hallgat majd rám, akkor már nem lesz vele mit dolgozni. A lánynak meg amint kivirágzik, befalazom a szobájának ajtaját. Úgy nem lesz gondom a pattanásos fegyverhordozókkal sem, akik legyeskednének körülötte.
*Harsány nevetéssel díjazza saját tréfáját. Liss látványosan hagyni szeretné a munkát parlagon. Ez általában azt jelenti, hogy valami nagyon nyomja a lelkét emiatt. Timm sóhajt egyet, majd megadja magát, Jobban jár ha mielőbb kiszedi belőle, miféle teher bántja újabban. *
- Na ne hamukázz itt nekem, mintha nem ismernélek évek óta. Valami fontos ügy kínoz, bökd csak ki mi a legújabb dolog, amit a segítő a nyakába vett!

~Mint apám vára? Ami már nem tart? Mert már nem, ebben biztos vagyok. Hosszú évekig bírta tartani, több mint egy évtizedig. De már nem él, elesett.~
*Erre mérget merne venni. Még ha most azonnal kimehetne, hogy ellenőrizze Viharvéget, hátha még menthető, akkor sem tenné. Talán valóban csak mert ennyire biztos a pusztulásában, vagy, csak félne szembenézni otthona romjaival? Ezt maga sem tudja eldönteni.
Mélyet sóhajt, majd elszakad a kandallótól, s megtelepszik ott, ahol Timm hellyel kínálta. Nem tudja mire vélni a férfiból kirobbaónó kiáltást, ezért szemöldökét felvonva figyeli az előtte kibontakozó jelenetet. A történtek tudatában igen jónak véli a kis csínytevők büntetését, de nem tudja megállni, hogy azok csilingelő köszönéséért, sürgésükért ne osszon ki egy jó adag mosolyt, és kedves ölelést nekik. Mindig szerette a gyerekeket, korábban is sokat foglalkozott velük, s szívesen lenne velük a mai napig is, ha tehetné.
A kérdésre elkapja a gyerekekről figyelmét és kissé zavartan pillant Timmre. Tudja, hogy már alaposan benne van a korban, épp ezért is gondolja úgy, hogy fölösleges a kérdés. Egy ennyi időst már ki venne nőül, hogy gyermeket nemzzen neki? Úgyis talál fiatalt. Mindenki a fiatalokat szereti...
Azért elmosolyodik lassan, bár haloványabban, mint előzőleg.*
-Nincs semmi kilátásban, Timm. Jó lehetne, ahogy mondod, de... Időm sem lenne rájuk, állandóan furdalna a lelkiismeret, ha nem velük vagyok.
*Észre sem veszi, hogy megszalad a nyelve. Időnként olyan mélyen őszinte tud lenni Timmel, mint talán még húgával sem, akit évek óta ő nevel. Most kezdi bánni, hogy belebonyolódott abba, amit tervként kigondolt. Elveszítheti az egyetlen olyat, akiben talán valóban megbízik. És hiába bízik meg benne úgy, hiába ad a véleményére személyesebb problémák esetén is, már ezeket sem hallhatja többet. Míg bele nem kezdett, nem tudta igazán elképzelni, milyen lesz mindentől elvágva lenni. Ennyire még talán sosem volt magára utalva. Még a sárkányokkal való első találkozásnál sem.*
-Talán jó is így. *téríti vissza gondolatait az előző síkra* -Már nem az a dolgom... De tényleg hagyjuk a munka egészét ajtó azon oldalán.
*Magára erőltet egy mosolyt.*
-De te azért látom, jól elbírsz velük. Most jön majd csak a neheze.
*Együttérzőn sóhajt. Bizony sok mindent megélt már húga nevelése során, tudja, miről beszél. És ha jobban belegondol, tulajdonképpen neki már így szinte akad is egy gyermeke.*

* Nem tud vitatkozni a "lordozással", hivatalosan ez a címe, és Liss nem egy bolhavégi szolgáló, nem biztos, hogy meggyőzik az olyan típusú érvek, mint a "Csak mert én azt mondtam". Feddés helyett így csak egy fancsali grimaszt kap válaszul a lány. *
- Ez a te szerencséd Sárkányszelídítő. Bár ahogy ismerlek, nem ússzuk meg ma sem a kényes ügyek kitárgyalását. Na gyere csak az asztalhoz, van egy kis friss forralt borom, és nem tart ki annyi ideig a melege, mint apád vára Viharvégen.
* Maga helyet is foglal a terem közepén felállított étkezőasztalnál, ami a legtöbbször a családi ebédek és vacsorák, jeles alkalmakkor pedig nagyobb Arryn fogadások központi helye. Harsányan felkiált. *
- Jon! Lisa! Ide gyertek ti átok kölykök! Vendégünk van, és forralt bort innánk. Roham léptek, egy-kettő! * Magyarázón fordul Lisshez. * - Tegnap az ikrek sikeresen belyukasztották kővel az egyik üvegház tetejét. Van bennük betyárbecsület, nem mondták el, melyikük volt. Most szépen ledolgozzák a javítás árát. Na mesélj valamit te is, mikor köti be a fejed valami fiatal nemeslegény? Nem lenne jó, ha apró kis fehérhajúak szaladgálnának a segítő tornyában?
* A konyha felől megérkezik a két gyermek, Nemesi ruhába bújtatott felszolgálók. Ezek az Arrynok aztán tudnak élni. Zavarba ejtően hasonló arcvonásaik vannak, ha egyneműek lennének, senki nem tudná megmondani, melyikük melyik. Csengő gyermekhangjukon egyszerre köszönnek a vendégnek. * -Szia Liss néni! * Lisa poharakat tesz Timm és Lissieri elé, Jon pedig tölt, majd a kancsót az asztalra teszi. *

*Önkéntelenül is elmosolyodik, ahogy meghallja a falak közt zengő, sajátos hanghordozást. Nem hiába mondják, hogy a hang sokat elárulhat gazdájáról... Vagy csak Liss ismeri már ilyen jól? Víg kedélyű ember volt Timm mindigis, semmi sem nyomta el hosszantartóan soha... Kivéve egyvalamit. Mostanra hallhatólag túltette magát az eseten... Vagy csak nagyon ügyesen titkolja az ellenkezőjét.*
-A Sárkányok úrnője hiába született bele a télbe, mégis érzi, hogy nem ez a valódi otthona.
*Mosolyog a mellé érkező férfira. Máris jobb kedve támadt, pedig még nem is elegyedtek beszélgetésbe. Elég volt Timm kedélyes üdvözlése ahhoz, hogy máris elkezdjen kevésbé tartani azoktól a dolgoktól, amiket a kegyetlen jövő tartogathat számára.*
-Szép napot neked is, Lord.
*Mosolya szélesedik, pillantása kíváncsian siklik a ház urára. Vajon ő is kap majd fejmosást a cím használatáért?*
-Megnyugtatlak, kivételesen valóban nem akarok én sem ilyesmiről beszélni, ettől nem kell tartanod. Csupán baráti látogatást kívántam tenni. Jópár napja, hogy nem találkoztunk.
*Érdeklődik burkoltan afelől, hogy megy a másik sora, miközben igyekszik magába szívni minél többet abból a melegből, amit a kandalló ont magából. Megérzi a hideget, az indulás előtt magára kapott köpeny nem bizonyult épp jó választásnak a megtett úthoz.*

* A lépcső irányából mély, rekedtes, harsány hangot hallani egyre erősebben. Alapjában véve ez egy mogorva hang lenne, ha nem áradna belőle Timm vidámsága és életkedve. Anyja, Sansa szerint egy medve hangját kapta az istenektől, de ő egy mókus lendületes izgágaságával szólaltatja meg. Ez a vidáman mogorva hang most épp a Cynthia nevű szolgálólánnyal perel, a lépcsőn lefelé menet. *
- Ejj te fehérnép, hányszor mondjam még neked, hogy ebben a házban ne hívj Lord Arrynnak? Ha újra a Völgyben él majd a Völgy népe, én meg az igazi Sasfészekben leszek úr, akkor talán tényleg a nagyurad leszek. Addig csak egy nemes, akinek elég vagyona van, hogy téged felfogadjon. Na menj a kisfiadhoz, már egy órája itt se kéne lenned.
* Timm leér a lépcsőn, ami egyenesen a fogadóterembe vezet. A Targaryen lányt a hatalmas kandalló mellett találja. Azt nem is sejti, hogy az épp csak lelkes műértőként a bútorzatot vizslatja, így elmosolyodik.*
- Nolámcsak! A sárkányok nemes leánya is tud fázni ebben a vacak évszakban. Azt hittem forróbb ennél a véred Targaryen.
* Timm elég nyílt hozzá, hogy feltétel nélkül elfogadjon egy nőt a király segítőjeként, de az még mindig szokatlan számára, hogy egy asszonnyal kötött barátságot. Nem zavarja, ha így lenne nem történhetett volna meg, de azért sokszor ügyetlenül kezeli a helyzetet. Sosem szólítja Lisst "barátomnak", inkább választja a távolságtartóbb vezetéknevet. Hát igen, egy feudális társadalmi rendszer elavult szokásai csak nagyon nehezen és lassan tudnak elkopni. Odasétál a lányhoz, odaérve biccent neki. *
- Istenek hoztak! Ha itthon is politikával zaklatnál, melegedj meg, tömd meg a bendőd, aztán perdülj sarkon és viszlát a kistanácsban.
* Ahányszor Liss felkeresi itthon, Timm ezzel kezdi mondandóját. Eleinte hatásosan elijesztette vele a városi ügyekről való diskurzust, de sajnos az évek során a lány rájöhetett, hogy ez csupán kétségbeesett kísérlet Timmtől. Ha politikáról kell beszélgetni, hát sértődötten és mint akinek a fogát húzzák, de megteszi. *

*A Vascsarnokot elhagyva ismét görcsbe rándul a gyomra, kissé elfogja az émelygés is. Ezt kifelé persze nem mutatja, még nyolc kísérője sem tudhat róla, akik előtt haladva egyébként meglehetősen furcsán érzi magát. Sosem volt még szüksége kíséretre, de úgy tűnik, mától fogva lesz. Kár, hogy még így sem érzi magát akkora biztonságban, amekkora kényelmes lenne számára.
Legszívesebben meg sem állna Timm otthonáig, hátha egy vele való, esetlegesen kötetlen -már ha félre tudják tenni Királyvár dolgait- beszélgetésben feloldódhat, uralmat nyerhet félelmei fölött. Viszont a Drethonnal való megállapodása értelmében... Most szinte száz százalékig biztos benne, hogy néhány Vas-szülötte követi egy darabon, csak hogy uruknak elmondhassák, merre tart épp. Lissieri pedig egyelőre nem akarná elveszíteni a fejét holmi ormótlan penge által, és persze Lord Arryn nyakára sem akar bajt hozni. Elégszer sújtotta már őt is az élet mindenféle ártalmakkal. Nem kell a tetejébe még egy.
Kénytelen-kelletlen tehát, először otthonát látogatja meg. Még saját területére is csak egyik testőre kíséretében mer belépni. Túl sok volt Greyjoy arcán az önelégült vigyor ahhoz, hogy úgy sejtse, az öreg csak csőbe akarja húzni. Ilyenformán pedig, csak a jó ég tudhatja, mikor és hol fog belefutni valakibe, aki csupán ura szórakoztatására nekiszegez egy kardot.
Miután eltölt némi időt otthonában, megmosakszik, átöltözik és eszik néhány falatot, valóban megindul a Kis-Kelet néven emlegetett terület felé. Kísérői számán csökkentett, hogy valamivel kisebb feltűnést keltsen. Út közben időnként hosszasan bámulja sárkányait, a röptükben keresve megnyugvást.
Csupán a Sasfészek bejáratánál jut eszébe, hogy talán nem volt jó ötlet hívatlanul és bejelentés nélkül érkeznie. De már mindegy, legfeljebb Timm haza küldi, ha nem alkalmas. Lemondóan sóhajt, majd őreit a kapunál hagyva belép az épületbe. Egyenest a Fogadó terembe jut, ahol egy szolgáló épp napi teendőit végzi, de azért szakít időt, hogy az érkező elé menjen.*
-Lissieri Targaryen, személyesen.
*Bemutatkozik, de úgy tűnik, fölöslegesen. A megszeppent szolgálólány ismeri már a nevét, meghajlik előtte, tágra nyílt szemekkel várja, mivel szolgálhat.*
-Lord Timm Arrynt keresem, ha itthon van és ha ráér egy kis beszélgetésre. Nem kimondottan hivatalosra.
*Közli a lánnyal mosolyogva jövetelének okát is, egy bátorító mosoly kíséretében. Azt azért nehezére esik elhinni, hogy valóban akad, aki ennyire féli a nevét.
A lány marasztalja, s elsiet a Lordhoz, bejelenteni a látogatót. Míg arra vár, bebocsátást nyer-e, van ideje újra alaposan körülnézni a sajátjánál több pompában úszó épületbelsőt. Teljesen beletemetkezik a bútorzat és egyéb berendezések nézegetésébe, közben észre sem veszi, de halálfélelme csillapodni kezd.*

A Visenya hegy keleti tövében, Királyvár legelőkelőbb részén található rezidencia. Királyvárban nagynak számító 1 hektáros területet foglal magába. A külső részeken méretes üvegház van felállítva, ami képes megtermelni az Arrynok szükségleteinek elegendő ételt, és még kereskedni is tudnak a felesleggel. Maga az épület egy kisebb kastélyra emlékeztet, és bár nyomába se érhet a Sasfészek pompájának és monumentalitásának, jól beilleszkedtek itt a Völgy urai. A három szintes főépület alsó szintjén található a fogadóterem, amely egy 50 ember befogadására alkalmas terem. Odalent vannak még a ház személyzetének szobái is. Az első szint az Arrynok saját felségterülete, Itt vannak a fiatalabb Arryn testvérek, és családjaik lakosztályai, valamint Sansa Arryn hálóterme. Az apró, zömök toronyban, a harmadik szinten él Lord Timm Arryn, két gyermekével. A főépület mögött valamivel kisebb területű házban az Arryn család legjobban kiképzett katonái közül 30 embernek van a szállásuk. A rezidencia környékén, a közeli utcákban élnek az Arryn Völgyének nemes családjai, zászlóhordozói is, így Lobogókő ezen részét a köznép csak Kis-Keletnek becézi.