Timm Arryn

Név: Timm Arryn
Kor: 23 év (született a Fal Leomlása után 7 évvel)

Vidám, pörgős férfi, aki habzsolja az életet. Az a típus, aki inkább tokostul töri be a zárt kaput, mint hogy megmászná azt. Kissé forrófejű és meggondolatlan. Nem túl tehetséges a politikában, csak a családja boldogulása érdekli mindenekfelett. Arryn Völgyének népéért ennek ellenére belefolyik a hatalmi harcokba is, ha úgy kívánja a helyzet. Szereti a nyílt, férfias küzdelmet és nem veti meg a világi élvezeteket. Harsány, nagyhangú ember. Habár ravaszság és fortélyok terén nem kapott sokat a sorstól, ezen hiányosságait hatalmas szívével próbálja pótolni.

Robert Arryn és Sansa Stark legidősebb gyermeke. Egy Királyság örökösének született egy olyan világban, ahol a királyságának területén legjobb tudomása szerint nincsenek élő emberek. Királyvár szebbik felére született, mégis volt alkalma megtapasztalni a borzalmakat, amik a vad sárkányok évei alatt megtörténtek. Szülei próbálták teljesen elszigetelni a külvilágtól, amivel persze csak annyit értek el, hogy még inkább kíváncsivá vált. Nagyon szerette a szüleit, a legtöbb alkalommal viszon nem jött ki túl jól velük. Ők mindketten visszahúzódó, óvatos emberek, Timmel ellentétben. Már gyerekként sokszor kiszökött az Arryn rezidenciáról, egyik kedvenc szórakozása a Bolhavégi utcakölykökkel való játék volt. Velük hempergett a sárban, velük játszotta a „Ki mer közelebb menni a sárkányok fészkéhez” játékot. Titkolta előttük, hogy nemesi származású. Az gyanús lehetett, hogy időnkét meghívta barátait egy tál barnára, de a kölykök nem kérdeztek, annál éhesebbek voltak. Apja várnagya, Nestor Royce tanította őt kardforgatásra, amiben tehetségesnek bizonyult. Az Arrynok mestere a tudományokat is megpróbálta beleverni, valamivel kevesebb sikert aratva. Szerencsés gyerek volt, Lázongásokkal, anarchiával, sárkányok tombolásával körülvett életet élt, és azon kevesek közé tartozott, akik ebben az időben nem veszítettek családtagot a káosz miatt. Mind ő, mind 4 testvére sikeresen túlélte a vad sárkányok időszakát. Tizenhét esztendős volt, amikor édesapja gyermekkori betegsége kiújult. Gyorsan elvitte a kór, habár sokkal lassabban, mint azt a legtöbben gondolták volna. Gyerekként Robert Arrynnak, nem sokan adtak volna sok esélyt arra, hogy 30 éves kora után hal meg csupán. Timm-nek a háta közepére sem kívánt teher került a vállára, ő lett családjának, és az Arryn Völgy embereinek vezetője. Meg kellett komolyodnia. Édesanyja, Sansa unszolására feleségül vette Elisa Winewood-ot, egyik zászlóhordozójának leányát. Idővel meg is szerette a lányt, aki mint kiderült hasonlóan vakmerő és heves vérmérsékletű volt, mint ő maga. Tüzes, izgalmaktól egyáltalán nem mentes kapcsolatuk gyümölcse egy ikerpár megszületése volt a Fal leomlása utáni 25. évben. A kislány neve Lisa lett Timm nagymamája, a kisfiúé pedig Jon, a nagypapája után. Ebben az évben érkezett meg a városba Davos Baratheon és szelídítette meg a sárkányokat a Targaryen lány. Timm-nek nem meglepő módon nagyon szimpatikus volt a bátor kettős, szinte követelte, hogy azonnal koronázzák királlyá a város felszabadítóját. Hamar meg is bánta hirtelen felindulását, mert bár Davos és Lissieri nem lettek a szemében kevésbé szimpatikusak, a támogatásért cserébe a Kistanács tagjává választotta a király. Timm köszönte szépen, de leginkább messzire szaladt volna a kötelezettség elől, végül édesanyja, Sansa hatására mégis elvállalta. Ez a módja annak, hogy a legtöbbet tudjon segíteni a Völgy népén. Amikor az ikrek 3 évesek lettek, Elisa azóta is megmagyarázatlan körülmények között lezuhant a várfalról és nyakát szegte. Timm így megözvegyült. Valami akkor megtört benne, bár ezt kifelé nem mutatta. A gyász időszakának elmúltával ugyanaz a harsány, jó kedélyű férfi maradt. Időközben talán végérvényesen felnőtt. Ikergyermekeivel, édesanyjával, udvartartásával együtt Lobogókőn él az Arryn rezidencián.