Farkasok Menedéke

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

*Lassan ki is kerültem apám terméből, és nagy léptekkel megindultunk a szobám felé. Ami Kyleon-t illette, elégé belopta magát a szívembe már ennyi idő alatt is, ezért van egy olyan érzésem, hogy vele jóban leszek. A munkával kapcsolatban a bébicsőszködést említette meg, de nem igazán zavart csak... még nem igazán volt dolgom gyerekekkel. De csak nem lehet annyira nehéz vigyázni a Stark gyerekekre, nem? Lassan oda is értünk a nekem szánt szoba elé, és miután beinvitált az unokabátyám már tovább is állt.*
- Köszönök mindent, viszlát. *Küldtem feléje egy kedves mosolyt, majd biccentettem az utolsó mondatára, és becsuktam a szobám ajtaját. Kicsit.. khm.. nagyon más hely, mint ahol eddig éltem, de talán nem lesz olyan nehéz megszokni. Az előbb nem hazudtam, valóban teljesen kifárasztott a tengeri út, ezért jobban is teszem, ha most ledőlök egy időre, és majd reggel körbejárom az új otthonomat. Nem csak a Starkok laknak a környéken, hanem még sok más nemesi család, és még a király is a szomszédos erődben tanyázik. Kicsit kellemetlen a sok ármányos, cselszövő közt aludni, de talán ahol most vagyok, az egy olyan hely, ahol nem kell attól félnem, hogy az álmomban megfújtatnak egy párnával.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Csendben várok, amíg beszélnek, bár úgy érzem, hogy Rickon elég szigorú. Persze megértem, hiszen nem ismeri ezt a lányt, én sem tudok róla semmit, de tudom milyen nehéz bizonyítani, hogy te te vagy, amikor nehezen hiszik el. Így legalább együtt tudok érezni vele. Elmosolyodom a válasza hallatán, és csak némán bólintok a nagybátyámra pillantva és mostmár Gwynn mellé lépek.*
-Jól van, ebben már én segítek. Úgy gondolom jól döntöttél. *Eresztek meg egy mosolyt Rickon felé, hiszen már a legelején is úgy éreztem, hogy ez a lány... a szeme. A szeme tényleg az apjáé, ezt nem is tagadhatná le, és szerencsére ezt ő is belátta. Szobát már én is találok neki, tudom, hogy a nagybátyámnak még sok a dolga, így ez nem épp neki való feladat. Aztán már csak attól óvja meg a leányzót a sors, hogy ne adja oda feleségül valami nemes alaknak, mint ahogy engem akar Selinára rábeszélni. De ez egyelőre még a jövő zenéje azt hiszem.*
-Gyere, keresünk neked egy szobát és teendő mindig akad, majd kitalálunk valamit. Vigyázhatsz a kicsikre, holnap bemutatlak nekik. *Ezeket már akkor mondom neki, amikor behúztam magunk mögött az ajtót. Késő van már a gyerekek, alszanak, kár lenne ilyesmivel bolygatni őket, főleg mert ismerem már annyira a lurkókat, hogy felspannolnák magukat, aztán végképp nem lehetne őket ágyba dugni. Szóval keresünk egy szobát a leányzónak, aztán valószínűleg magára is hagyom, hogy berendezkedjen.* -Ha van valami holmid, amit nem hoztál el, majd reggel érte küldetünk. *Teszem még hozzá, aztán tényleg távozom.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

*Az apám nem éppen olyannak bizonyult, mint amilyennek elképzeltem, de talán ez nem is olyan nagy baj.* - Igen, minden tudomásom szerint, igen. *Válaszoltam a kérdésre, bár elégé költői kérdésnek hangzott, azért biztos ami biztos. Alaposan szemügyre vett, talán még végig is elemzett, mintha érdeklődve bámulná, hogy "mi is lett belőle".* - Nem ijedtem meg, és nem is félek. Elvégre az apám áll előttem. Nincs semmi okom félni.. *Legalábbis gondolom, na meg persze remélem. Amikor kimondta a végítéletet, és azt, hogy maradhatok, megkönnyebbültem egy picit. Egy bizonyos szinten el lettem fogadva, mint Stark. Most a maradék dolgom már csak a beilleszkedés, és a meghúzódás.*
- Köszönöm szépen, uram. Ha lehetne, akkor kérnék egy szobát, mert elfáradtam a hosszú út alatt. Ha esetleg tehetek valamit a szállásért cserébe, akkor ne habozzon szólni. Nem szeretnék ingyenélő lenni. *Tisztáztam a férfival, vagyis Rickonnal, vagyis az apámmal. Egy személy, mégis annyi neve van számomra. Nehéz lesz még ezt a dolgot megszokni, de nincs más választásom. Remélem nem fogja félúton meggondolni magát, hogy aztán az utam vége az utca legyen. Annyira nem néz ki ő sem kegyetlennek. Legalábbis így elsőre.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Alapjáraton tényleg segítőkész ember vagyok, és mégis csak egy fiatal lány áll itt előttem, aki egyelőre nem találja a helyét a világban, nem csoda tehát, ha nem fogom egyszerűen elzavarni. Ha nem mond igazat, az úgyis kiderül idővel, de úgy érzem, hogy igaza lehet. Valahogy az ember csak felismeri a rokonát, ha tudat alatt, de akkor is.*
-Hm... értem, végülis ebben van ráció. *Bólintok egyet, amikor az anyjáról beszél. Nem lehetett túl jó élete eddig, ha jól sejtem, majd kiderül, hogy itt hogyan alakulnak a dolgai. Felérünk hát a nagybátyámhoz és itt már átadom a szót a leánynak, hiszen nem az én posztom beszélni helyette. Ha tényleg egy Stark, akkor legyen benne bátorság és becsület még akkor is, ha lány és nyissa ki a száját, hogy ő maga mondja el, amit el kell mondania. Csendben várok hát, amíg előrébb tolom kicsit. Erre már persze a nagybátyám is feláll, és megkerüli az asztalt. Majdnem egy korúak és magasságúak vagyunk, bár én egy pár centivel magasabb és persze a hajam jóval sötétebb, mint az övé. Furcsa, hogy bennem jobban kiütközik a Stark vér, mint benne, azt hiszem ő többet kapott a Tully-któl.*
-Nos, ezek szerint a lányom lennél? *Látom, ahogy Rickon erősen gondolkodik. Valahogy sosem láttam rajta, hogy hiányolná a családot maga körül, persze férfi, biztosan volt dolga nőkkel, de... úgy komolyan nem láttam soha semmit. Nem tudom, miért alakult ez így. Még közelebb lép hozzá, az alább alá nyúl, hogy megemelje a fejét. Szinte vizsgálja.*
-Rickon... megijeszted... *Kicsit talán tényleg túlzás, de megértem őt. Saját erejéből tette össze azt, amije most van, én csak az utóbbi bő öt évben voltam mellette, hogy segítsek, elhiszem, hogy nem enged maga mellé csak úgy valakit.*
-Ha ijedős, akkor nem a mi fajtánk. Itt maradhatsz, aztán... majd meglátjuk. *Hátrébb lép egyet, és újra végigméri. Emlékszem, hogy velem is vizsgálódó volt az elején, tudom milyen ez, pedig nekem könnyebb volt bizonyítani, ismertem minden történetet és nálam volt családunk címere is.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

*Igen, szerencsém van és egy segítőkész embert fogtam ki magamnak. A bemutatkozása után már azt is kilogikáztam, hogy hova tehetem be családfaügyileg. Tehát van egy unokabátyám, aki szinte húsz évvel idősebb nálam. Végül is egyáltalán nem zavar, legalább egy tapasztalt rokont kaptam magam mellé.*
- Az édesanyám nem szívlelt úgy igazán, ahogyan kellett volna. Igaz, elfogadta, hogy megszülettem, de soha nem akart annál többet adni nekem, mint amit megérdemlek. Így vonható le az is, hogy miért is nem küldött rögvest a Stark család gazdag rezidenciájára. *Válaszolok a felvetésére, bár elég kellemetlenül, hiszen a halottakról vagy jót, vagy semmit.. de hát ha ez az igazság, akkor nincs mit szépíteni.* - Hogy mennyire ismerem a Stark családot? Semennyire. Az utazásom alatt körbekérdezgettem, de amennyit a köznép tud, az nem sok minden. *Vágtam gyorsan rá, miközben elindultunk az általa mutatott irány felé, ahol talán megtalálhatjuk apámat. Egy kopogás, egy köszönés, és máris Rickon Stark szobájában találtam magam, ahol még egy kisebb lökést is kaptam hátulról.* - Jó napot, uram! Gwynn Lloyd vagyok, Eirian Lloyd és az Ön lánya. Édesanyám meghalt, de halála előtt elmondta, hogy ön az apám. Elnézést a váratlan megjelenésért, de pillanatnyilag nincs hová mennem. Egy rövid ideig itt maradhatok esetleg, ha nem zavarok?

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Valahogy nem érzem rajta, hogy hazudik, bár persze a Starkok nem éppen a legjobbak a cselszövés és ármánykodás terén, így nem meglepő, ha nem szúrom ki az effélét. Viszont a szeme... a szeme ismerős volt nekem már az elején is, mintha csak hasonlítana Rickonra, ismerős egyszerűen, bár nem teljesen Stark vér, inkább Tully vonal és persze az anyja vére is keveredik benne. Hezitálok még kicsit, aztán magam után intve befelé indulok. Jobb lenne a továbbiakat nem itt kint megbeszélni, hiszen túl sok a figyelő fül. Az őrök félrehúzódnak, én pedig kinyitom a méretes ajtót, hogy az előcsarnokba lépkedjünk. Nincs most itt túl sok minden, így az emelet felé indulok.*
-Mondjuk, hogy hiszek neked leány, lássuk, hogy mit mondd a nagybátyám. *Tizenhét éves, végülis ez még talán bele is férhet, Rickon hamar fel kellett, hogy nőjön, hiszen magára volt utalva a család nélkül, egyedül csak Asha volt mellette, ameddig legalábbis tudott. Nem csoda, ha fiatal fiúként valami külhoni nő ágyában kötött ki, legalábbis egy időre.*
-Csak nem világos nekem, hogy ha ez a nő ennyire kötődött hozzá, akkor miért nem szólt előbb rólad. *Talán csak nem tudta hol van, vagy amiért elment, nem akarta visszakönyörögni magát? Nem tudhatom, ezt már soha sem mondja el, ha egyszer meghalt. Felfelé haladunk a lépcsőn, amikor a nevemet kérdezi. Hát persze, nem tudhatja, hiszen egyelőre még nem jutottam el oda, hogy bemutatkozzam neki.*
-Kyleon Stark, Rickon a nagybátyám, az apám volt a testvére Robb. Nem tudom, hogy mennyire ismered a családunkat. *Valószínűleg semennyire, ez az esélyes. Mindenesetre hamarosan elérjük az ajtót az elsőn, ami a cél. Néhány apróbb kopogtatás után nyitok be. A nagybátyám az asztalnál ül, dolgozik, mint általában.*
-Elnézést kérek a zavarásért bácsikám, valaki téged keres. *Kérdőn pillant fel, én pedig finoman a leányzó hátára teszem a kezem és kicsit előrébb tolom az asztal felé.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

*Bár mindig tartok magamnál fegyvert, most az egyszer mégsem szándékoztam hozni magammal. Valamiért úgy éreztem, hogy a jövendőbeli családom csak nem fog rám támadni. Ha viszont tévedtem, akkor életem utolsó tévedése volt. A férfi elégé megkezdte a kérdés sorozatát, de ez persze várható volt. Szépen lassan elkezdtem hát válaszolni, hiszen nem akartam napestig itt állni.* - Édesanyám erkölcsös ember volt, és holtáig állította, hogy az apámon kívül senkivel nem hált meg. Jó módú, iparos család voltunk, így a kurtizán életre sem volt szükségünk. Mivel egész életében csak Rickon Starkal volt együtt, így nem lehet más az apám, csak ő. Azonban bizonyítékom továbbra sincs más, csak a szavam. *Mondtam kicsit bizonytalanul, hiszen elégé kellemetlenül érzem magam az egész miatt. Tényleg olyan, mintha csak azért jöttem volna ide, hogy egy magasabb, nemesebb családba tartozhassak, pedig nem így van. Én csakis azért jöttem ide, hogy tartozhassak valahova. Még túlságosan is tapasztalatlan, és fiatal vagyok, hogy beálljak katonának, és más pénzszerzési módszerekre pedig nem igen van türelmem, se gyomrom.* - A tizenhetedik életévemet töltöttem be pár hónapja, uram. *Válaszolok hát a másik kérdésére is, ami talán egy kicsit közelebb visz ahhoz, hogy elfogadja a szavam igazát. Több esélyem lenne a magyarázkodással az apámnál, de ha nem egy fafejűvel hozott össze a sors, akkor remélhetőleg ő is megérti a helyzetemet, és segítőkész lesz.. vagy valami ahhoz hasonló.*
- Megkérdezhetem a nevedet, uram?

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Aki kicsit is ismeri az enyémeket végülis könnyen le tudja szűrni, hogy ki vagyok, legalábbis a legtöbbeknek ez eddig ment, akkor is, ha évekig nem éltem ezen a föld részen. Igyekszem lehiggadni, tudom, hogy Rickon érvei logikusak, de akkor is... nem tudom, hogy képes vagyok-e erre, egyébként is az a lány talán ha húsz éves, csoda, ha nem egy tizenéves fruskát néz ki nekem. És egyébként is vegye el ő, aztán lehet ő Kaszter-hegy ura nekem pedig megmarad Deres. Csak hogy az én vérvonalamat örökölje... de ez egyszerűen marhaság! Neki könnyebb lenne amúgy sem volt senkije, ne rám erőltesse ezt. A gondolataim kuszán kavarognak, amikor meghallom a lány hangját. Furcsa érzésem van, amikor rá nézek, ismerős, de még soha sem láttam. Lorath, ahonnan mi is jöttünk, mit keres itt?*
-Rickon bent van dolgozik. ~És nekem szórja a tanácsait...~ Mit akarsz tőle leány? *Ha nincs nála fegyver, tőlem aztán be is mehet, bár jobb lenne, ha tudnám, hogy mit is akar, hogy felesleges dolgokkal ne zavarja nagybátyámat, hiszen azokra nincs ideje, bőven elég a teendője, miután a fél Kikötőt újra kell építeni, vagy az egészet, a hajónk pedig bármikor megérkezhet. Kell hely, ahova ki lehet pakolni. A szavai hallatán finoman szólva is meglepődök. Nem kérdeztem sokat, hogy a nagybátyám miket is tett mielőtt találkoztunk, és persze nem kárhoztathatom... nem fogadott cölibátust.*
-És honnan olyan biztos az anyád abban, hogy ő az apád? Ha csak valami kikötői szajha, akkor akár ki is találhatta, hogy a lánya hirtelen pénzhez és ranghoz jusson. *Szúrós szemmel meredek hát. Jól sejti, ez nem ilyen egyszerű, hogy csak elhiggyem, kell valami, bármi, ami erre bizonyosságot ad. Persze minden bizonnyal Rickon ha emlékszik... de akkor sem veheti biztosra, hogy teherbe is ejtett egy nőt.*
-Hány éves vagy leány? *Ellököm magam a faltól. A legegyszerűbb az lesz, ha bent beszélünk tovább. Végigmérem, fegyverrel biztosan nem engedem be a házamba ismeretlenül.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

*Nem kellett sokat várnom, hogy végre valaki figyelemre méltó is megjelenjen a sok unalmas szolga mellett. A szolgák reakciójából könnyen ki lehetett olvasni, hogy ez az új jövevény nem csak egy átlagos ember, sőt.. minden bizonnyal egy Stark. Ránézésre a kora éppen olyan tájt lehet, amilyennek az apámnak kellene lennie, de ez még sok mindent nem jelenthet számomra. Azonban ez nem számít, hiszen ha nem kockáztatok, akkor soha nem jutok semmire ez üggyel kapcsolatban. Lassan odasétálok az ismeretlen férfi elé, meghajolok ahogyan egy közembernek illik, és bemutatkozom.* - Gwynn Lloyd vagyok, és Lorath kikötőfalvaiból érkeztem. Rickon Starkot keresem, ugyanis egy fontos dolgot szeretnék vele közölni. Ha nem veszi tolakodásnak megkérdezhetem, hogy merre találom? *Próbálkozom meg tehát a férfinál, bár van olyan sejtésem, hogy ennyitől még nem fogja elárulni az apám hollétét. Ezt a helyzetet csak az mentheti meg, ha elmondom mi is az a dolog amit közölni szeretnék Rickonnal.* - Az édesanyám és Rickon Stark egy közös éjszakát töltöttek együtt, és egy váratlan esemény folytán én lettem annak az éjszakának az eredménye. Az édesanyám meghalt, de halála előtt elmondta, hogy hol találom meg az apámat.. *Kicsit izgulok az egész dolog miatt, hiszen fenn áll annak a lehetősége is, hogy a férfi nem hisz nekem, viszont akkor tényleg nem tudom, hogy hogyan bizonyíthatnám ezt az egész történetet. A legnagyobb szerencsém az lenne, ha kinézné Rickonból ezt a "titokzatos éjszakát", és ezzel együtt az én történetemet is elfogadná. Bár mikor volt ilyen könnyű az én életem? Soha..*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Néhány napja törtek be a városba a Mások a Kikötőnél, nem csodálom, hogy felbolydult a város, de majd elül a vihar. Sokkal erősebben kell figyelnünk a vizeket, a sárkányoknak is elérhetőnek kell lenni bármikor, mert egy újabb ilyen incidens igazán nem történhet meg, az félek, hogy túl nagy pánikot keltene. Mérgesen vágom be magam mögött az ajtót.* -Nem veszem el a Lanniseter lányt! *Kiáltok még vissza. Nem rég a harc, most pedig ez a másik. Az aranyhajú leányzó javasolta a lehetőséget, de a nejem most halt meg, csak pár hét telt el azóta, eszem ágában sincs olyan valakit elvenni, akinek a felmenői közrejátszottak abban, hogy az enyéim közül annyian meghaltak. A Lannisterek ősi ellenségeink és az a lány Cersei gyűrűjét viseli, az ő szolgálatában áll. De Rickon hajthatatlan, szerinte, ha elveszem és fiút szül nekem, a fiú Stark lesz, és örökölni fogja Kaszter-hegyet. Akkor a miénk lehet Deressel együtt a nyugat is, arról már nem is beszélve, hogy ezzel mennyi arany és harci erő jár együtt. De ez olyan, mintha eladnánk magunkat. Rickonnak könnyebb, de én a Stark legendákon nőttem fel... nekem ez nem tetszik. Bevágom tehát magam mögött az ajtót, az őrök láthatóan apró meghajlással biccentenek, de ezzel most nem foglalkozom. Nincs rajtam ugyan címer, de a két férfi mozdulatából sejthető, hogy valaki vagyok, nem csak egy szolgáló. Megállok talán csak 1-2 méterrel az ismeretlen lánytól és a hátamat a hideg kőnek vetem. Felpillantok az ablakba, ahol tűz halvány féle pislákol.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2013. Jul. 15.

- Ez lesz az. Csak ez lehet. *Állok meg egy hatalmas, ám mégis szerény kialakítású kastély előtt, melynek bejáratán a Starkok oly mélyen tisztelt lobogóját fúja a szél. Hosszú volt az utam, de már csak néhány lépés választott el a célomtól. Határozott, de talán mégis valamilyen szinten tétovázó lépéseket indítok meg a kapu felé, ahol már messziről is lehetett látni a szolgák gyors lépteit, amint éppen valami fontos ügyet intéznek ki-ki a maga posztja szerint. Nem igazán akarok senkivel sem összefutni, csak azzal, akivel igazán szükséges. Egy őrnek, vagy egy szobalánynak elég nehéz lenne elmagyarázni, hogy ki vagyok, és mit is akarok itt pontosan. Talán még nem is hinnének nekem, és egyből kitessékelnének az épületből. Azonban ellenséges kémnek sem akarok tűnni, így nem mehettem csak úgy fel az egyik Stark szobájába, vagy bármilyen más személyes zónájába. Egy viszonylag csendesebb zugot szúrok ki magamnak, ahova letelepedek, és onnan böngészem tovább a területet. Ha esetleg szerencsém van, akkor összefuthatok az apámmal, bár még az is esedékes, hogy fel sem ismerem. Az egyetlen amiben bízhatok egy ilyen helyzetben, az a család címere lehet, amit talán megtalálok egy magasabb rangú ember ruháján. Persze mennyire lehetek abban biztos, hogy a szolgálók ruháján nem található meg a rémfarkas, mint címer? Egyáltalán nem lesz könnyű dolgom, de azért biztosan meg fogok tudni különböztetni egy szolgálót, egy nemesebb embertől. Vagy mégsem?*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

-Ha te így gondolod, hát legyen így, és persze ez teljesen logikus, de... tudod mindig ott van az a csalafinta de. *Elmosolyodom egy pillanatra, hiszen a nagyok játszmái a mi fajtánknak, akik nem ásnak olyan mélyre, vagy nem szövik a háttérben a szálakat, kissé bonyolultak. A fene tudja, hogy kinek milyen céljai vannak, kik vágynak arra a nyavalyás vas székre, mert az biztos, hogy sokan, csak kérdés, hogy milyen áron tennének érte lépéseket. A rokon pedig lassan távozik, és nekem is fel kell még néznem Rickonhoz, hogy közöljem vele a hírt a holnapi reggeliről és megnézzem, tudok-e még valamiben segíteni. Viszonozom az erőteljes kézfogást, még az is megfordul a fejemben, hogy közelebb húzom egy ölelésre, de végül elvetem az ötletet. Hiába a fagyos északiak vérét örököltem, és mi cseppet sem vagyunk azok a hevesen ölelgetős fajták, akkor sem, ha jó ideig éltem a tengeren túl, ahol egészen mások a szokások. A véremet nem tudom lemosni magamról.*
-Én is örülök neked Timm és bizonyára Rickon is repesni fog, hogy találkozhat a testvérével. Szép estét! *Biccentek még egy aprót a kézfogás mellé, aztán irány az emelet. A mai nap jót és rosszat is tartogatott, de a jót kell nézni, a rosszat pedig inkább elfeledni, legalábbis egyelőre, aztán majd meglátjuk mit hoz a holnap.*

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

- Bízhatsz bennük, mindkettőben. Ha akarnák, már régen ráuszították volna a sárkányokat a városra, azt meg nem tették meg.
* A politikába való belefolyás nem volt napirenden, amikor ide indult, bőven sok neki, ha a kistanácsban foglalkozik vele. A Starkok meglátogatása sikeresnek mondható, édesanyjának boldog napja lesz holnap a reggelinél. Ezért már megérte eljönni, de ráadásként a rokon kellemes ember, nem valami ármánykodó dög. És még Timm be is borozhatott. Kipipálja magában a mai napot sikeresnek, majd nagyot ásít. *
- Na akkor nem is zavarom tovább az estét Kyelon. Örültem az ismerkedésnek, ezekben az időkben kellemes meglepetés, ha bővül a család. Minden jót!
* Magabiztos, erőteljes kézfogással elköszön a házigazdától, majd hazaindul az Apró Sasfészekbe. Nincs közel, a negyed másik végén, de így legalább kitisztul a fejéből a bor, mire hazaér. *

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

-Akkor jól meg lesz a fiad az enyémmel, igazi vásott kölyök ő is, szét fogják szedni a fél ebédlőtöket. Nem sok ragadt rá névadójának nyugalmából, cseppet sem hasonlít a nagyapámra, bár talán majd idővel, végülis még csupán öt éves. De a kicsi, őt imádni fogja a nagynéném, hasonlít rá. Bár az én hajam is sötét és a nejemé is az volt... az övé vöröses, barnába hajló és már most három éves kora ellenére is békés és simulékony. Mintha csak tudná, hogy kihez hogy kell viszonyulni. *Szeretetteljesen mosolyodom el. Issis igazi alkalmazkodó, ezért is féltem annyira az élettől. Hajlik, mint a fűzfa, de ha túl sokáig terhelik, akkor mentetetlenül eltörne. Megértem tehát a rokon félelmeit, az én lányomat sem kaphatja meg akárki, óvni fogom bármi áron.*
-Remélem kínkeserves halála lesz, lassú és fájdalmas! *Szorul a kezem a székem karfájára, szinte az ujjaim is belelilulnak. Az akit a legjobban gyűlölök Westeroson egyértelműen ez az aljas nőszemély. Nem csoda, ha képtelen vagyok a drága unokájára nem úgy nézni, mintha szinte csak ő lenne. Talán az ő szintjére csak az az átkozott Greyjoy jöhet fel, bár még nem ismerem, de ugyanolyan áruló fosztogató, mint az összes felmenője. A királyra és a segítőre terelődik a szó. Kár, hogy a királyt nem látni sokat, jó lenne találkozni vele, érdekelne a személye.*
-Ha bízol benne kuzin, akkor én is bízni fogok. Bizonyosan oka van rá, hogy a királyt ámogatja, remélem nem fog a város ellen fordulni, ha úgy hozza a sors. Mindig munkálkodnak erők a háttérben, amikről mi egyszerűbb emberek nehezen szerzünk tudomást. *Megcsóválom a fejem. Ezekben a hatalmi viszonyokban igen nehéz eligazodni, azért próbálkozom, de kiismerni az embereket... egyelőre jobb, ha Timmre hagyatkozom, hiszen ő már öt éve figyeli az itteni mozgást, a embereket a kistanácsban.*

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

- Jöjjenek csak a farkaskölykök is. Starkoknak mindig lesz elég hely a házamban. Ellesznek a sajátjaimmal. Két ifjú Arrynom van, Lisa és Jon. Öt esztendős ikrek. A lánnyal lesz bajom, ha kivirágzik. Dolgozni fog a pofonosztó kezem, ha el akarom majd ijeszteni az udvarlókat. A fiú meg, ha megéri a tél végét, Sasfészek ura lesz egyszer. Beleverem az Arryn becsületet, és isteneknek hála nem is kell nagyon erőlködni vele. Helyén a szíve a kis anyaszomorítónak.
* elhallgat egy perce, észreveszi, hogy kicsit eltért a témától. Hát igen, nem könnyű megállítani egy gyermekeivel dicsekvő szülőt. iszik egy kortyot, hátha az visszasegíti a beszélgetés medrébe. Ártani biztosan nem árthat. *
- Én mondom neked, csak azért nem nyírom egy fejjel rövidebbre azt a vénasszonyt, mert magától is jobb létre szenderül az hamar. A Kistanácsból is kilépett már, maga helyett valamelyik vérfertőző unokáját küldi mostanában.
* Ismét fészkelődni kezd. Nem az a típusú ember, aki hosszasan megül egy helyben. *
- Davos királyról sokat én se tudok mesélni. Eléggé a háttérbe húzódik. Ritkán van ott a tanácsüléseken, tán még nálam is ritkábban, pedig ez nagy szó. Annyit mondhatok, hogy bátor és derék férfi. Felment azzal a Targaryen lánnyal a Visenya hegyre a sárkányokért. Nem vagyok egy alamuszi típus, de én biztosan nem mentem volna. A segítú kicsit nehezebb dió, én egyértelműen mellette állok. Öt éve ülök vele abban a nyamvadt teremben órákat, úgy ismertem meg, hogy szem előtt tartja a nép érdekeit. Barátomnak mondom, ha nem hallja.
* Nem biztos, hogy Timm a legideálisabb ember arra, hogy mások felől érdeklődjenek nála. Ha valaki elég ügyesen tud nyíltnak, egyenesnek és becsületesnek látszani, az megkedvelteti magát. Viszont ha Timm ármánykodást neszel a háttérben, inkább elfordul az illetőtől, mint hogy jobban utána járna, min is ügyködhet. *

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem tudhatom, hogy unalmas számára a magyarázatom, úgy gondoltam mindig is hogy a megfelelő indokok elmesélésére kell időt hagyni. Bár én magam nem vagyok a szavak emberek, de ha komoly témáról van szó, akkor szívesen beszélgetek. A nagynénémet természetes, hogy meglátogatjuk, hiszen mindenképp bemutatnám őt a gyerekeknek is. Minden bizonnyal odalesznek, hiszen nem adhatta meg a sors azt sem, hogy a nagymamájukat ismerjék és az anyjuk is nem régen hunyt el.*
-Plusz négy, a gyerekek is jönne, ha már mi megyünk, ha jól sejtem a nagynéném örülne nekik és biztosan ők is élveznék az új társaságot. Jól tudom, hogy neked is akad gyermeked? *Ilyen információim vannak, de nem tudok pontosakat, hogy egy, vagy kettő, netán több és hogy egyáltalán milyen idősek. Annyi bizonyos, hogy Timm fiatalabb nálam, de ez nem kizáró ok semmire. A kis fenyegetésre csak elmosolyodom.* -Igen, a Fal leomlásával a rémfarkasok is könnyebben kerülnek délre, szükségük van a vadászterületre. *Jegyzem meg. Kellemetlen, hogy míg házunk címerállatai elszaporodtak, minket épp hogy a kihalás fenyegetett jó ideig, legalábbis sokan ezt hitték és terjesztették. Szerencsére sikeresen rájuk cáfoltunk. Nem is igazán faggatni akarom, inkább kíváncsi vagyok és kit kérdezhetnék meg, kitől várhatnék igaz választ, ha nem egy rokontól? Figyelek rá, hogy a kuzin pohara ne legyen üres, látom kedveli az italt, csak aztán a kis beszélgetés után még hazajusson.*
-Ez nem lep meg, azt hiszem Cersei temetését sokan ünnepnapként fogják megélni, főként ami a családunkat illeti. *Nevetem el magam, hiszen így van, annak a nőnek a halálát várom én is, pedig nem is ismerem, de bőven eleget hallottam már róla, hogy így legyen. Ki tudja a halálhíre még olyat is idevonzhat, akiről nincs hírünk, Bran, Arya, róluk semmit sem tudni.*
-Nem sok kuzin és azokból a hírekből is nehéz volt kiszűrni, mi igaz és mi nem, de a királyról tudok. Milyen ember egyáltalán? Eddig még csak a Segítő láttatta magát, ő már magához hívatott, bár nem értettem a kérdéseit, mintha csak azt igyekezett volna nyíltan kipuhatolni, hogy pályázom-e a trónra... mekkora eget rengető baromság. Ha pályáznék rá, akkor nem mondanám el nyíltan... úgy érzem, hogy a Segítőnk túl fiatal még erre a posztra, de örülök, hogy te a tanácsban vagy, legalább akad ott egy rátermett, becsületes ember is. *Egész sokat beszélek, magamhoz képest legalábbis. A Lannister lány, ha nagyon küzdött volna, se húzott volna ennyi mindent ki belőlem, az a nő már csak elvből is irritál.*

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

* Miután tisztázódik a rokonság ténye, a beszélgetés odabent folytatódik boroskupa mellett. Mert ugye bort és hölgyet visszautasítani nem szabad. Timm mindig tartja magát ehhez, bár ha sörrel kínálják, rugalmasan kicseréli a szabályzat bor szóját sörre. Hallgatja Kyelon magyarázatát, még ha nem is nagyon kíváncsi rá. Az egyik legfeleslegesebb dolognak tartja a magyarázkodást. Megnyugszik viszont, amikor kilátásba kerül édesanyja meglátogatása a Starkok által. *
- Rendben rokon. Holnap a reggelihez plusz két főre terítünk. De ha kihagyjátok, a legközelebbi alkalommal roston sült rémfarkast kaptok enni. Úgyis elszaporodtak azok a bestiák, mint a fene. Anyám szerint annak idején az is csoda volt, ha Északon feltűntek ezek a jószágok. Úgy látszik, a tél nem csak a Másokat hozta délre.
* Anyjára és Királyvárra terelődik a téma. Kifaggatják a vendéget derekasan. Oda se neki, Timm szereti jártatni a bagólesőt. Már ha nem túl száraz a torok. Azt nem szabad hagyni, üríti is a poharát derekasan, nehogy ez a csúfság megessék. *
- Sansa nénéd jól van. Makacsul ragaszkodik az egészségéhez, hála odafent az Anyának. Még a látása sem romlik fikarcnyit sem. Van egy olyan érzésem, hogy nem is fog addig, amíg az a vén Lannister csoroszlya fel nem borul végleg. Tisztán és élesen látni akar mindent a temetésén.
* Fészkelődik picit a helyén, Királyvár már nem olyan könnyed téma. *
- Hát nem tudom milyen hírek jutottak el a nagy víz túloldalára, de itt bizony sok minden megváltozott, és még több ugyanolyan, mint volt. Gondolom hozzád is eljutott, hogy lett királyunk, van neki helyes kis sárkányszelídítő segítője, és még a haszontalan kistanács is összeállt megint, tagjai között egy Arrynnal, aki nem tudott lakatot tenni a lepcses szájára, és ez lett a jutalma. Szóval úgy ahogy helyreállt a rend. A bolhavégen próbál mindenki túlélni, Itt Lobogókőn meg próbál mindenki hatalomra jutni. pont mint mindig.

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Meglepetten torpanok meg egy pillanatra az ajtóban, hiszen valami módon ismerős nekem ez az ember. Nem tudom, hogy miért és honnan, de mégis így érzem. Ettől függetlenül várok, amíg ő maga árulja el, hogy kicsoda, végülis ő érkezett vendégként, így ez ebben a formában ildomos. Várom a válaszát, majd a következő pillanatban már egy határozott és erős öleléssel üdvözöl. Rokon lenne tán, akit nem ismerek, vagy házam egyik zászlóhordozó családjának fia, aki jó ideje várta már visszatérésünket? Bizonytalanul bár, de viszonozom az ölelését, majd amikor mellbe vág hátra tántorodom, és értetlenkedve meredek rá.*
-Mit művel...? *Bukik ki belőlem a kérdés, de máris beszélni kezd, és lassan összeáll a kép. Tisztában voltam vele, hogy Királyvárban élt nagynéném a családjával, de régen elmentem már, van az már tizenkét éve is, így aztán fogalmam sem volt, hogy jelenleg mi velük a helyzet. Nincs kémhálózatunk még, és rövid ideje érkeztünk csak meg, hogy lett volna időm ennek bővebben utána járni. Végül elmosolyodom, szó se róla a kuzin nem sokat örökölt nagynéném nyugodt és visszafogott természetéből.*
-Nézd el nekünk kérlek, hogy eddig még nem volt lehetőségünk látogatást tenni, de tudod te is, hogy nem szívesen látott vendégek voltunk hosszú ideig Királyvárban. Sok ügyet kellett intézni az elmúlt pár napban. Ma reggel rakodott be a hajónk, a nagybátyám még az utolsó simításokat végzi késő este is, de bizonyára holnap első dolga lesz, hogy meglátogassa a testvérét és én is szíves örömest vele tartok majd. *Tényleg sok volt a teendő és nem hagyhattunk semmit másra, hiszen az a város még túl idegen, nem tudhatja az ember, hogy kiben bízhat és kiben nem... bár jó eséllyel a második variáns a megfelelőbb. Újabb ölelés afféle igazi medvés, férfiasan hátba veregetős a részemről is, aztán az ajtó felé intek.*
-Talán jobb lenne odabent folytatni kedves kuzin, sok erre a könnyen daloló kismadár és még ma is jobb, ha vannak dolgok, amik házaink falain belül maradnak. *Betessékelem hát, és felvezetek a lakosztályomba, hogy le tudjon ülni. Bort hozatok, ha e kései órán inni kíván még valamit, majd amikor a gyerekekről beszél elnevetem magam.*
-Való igaz, hogy a kis rosszcsontok lefáradnak annyira ilyenkorra, hogy ha akarnánk is nehezen verhetnénk fel őket. Kyleon vagyok, Rickon bácsikám talán már nyugovóra tért, sok volt a mai nap teendője, és még egy fél órával ezelőtt is gyertyafénynél körmölt. Hogy viseltetik nagynéném egészsége, és... mesélj, régen mentem el Királyvárból és a tengerentúlra eljutó hírekből a fene se tudja, hogy mi igaz és mi mendemonda.

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

* Amint megpillantja az ajtót kitáró ember arcát, felismeri. Felismeri, miközben soha életében nem találkozott még vele. Ezt hívják az öregek annak, hogy valaki meglátja az előtte állóban annak apját. De mivel Robb Starkot sem ismerte soha, ez a megállapítás nem teljesen igaz. Inkább saját anyjának, Sansának a vonalait ismeri fel az előtte álló férfiben. Lényeg a lényeg, tudja, hogy az egyik Starkkal van dolga. Ha tippelnie kéne, a kuzinra tenné a pénzét. Hirtelen nem tudja, hogy beváltsa-e saját magának tett ígéretét, és jól hókon vágja a rokont. Végül közelebb lép, és egy rövid, de annál hangsúlyosabb öleléssel kezdi az ismerkedést. Persze haragja sem múlt el teljesen. Az ölelés után két kézzel embereset lök Kyelon mellkasán. Nem akkorát, hogy feltörölje a padlót, de ahhoz elég, hogy az megtántorodjon. *
- Miért nem kerestél meg te átok, hogy a Mások vigyenek el? Ha te vagy a kuzin, akkor itt éltél sokáig. Tudnod kellett, hogy van rokonod a városban. Ha Rickon bácsi vagy, azon nyomban anyám elé kellett volna járulnod, amint leteszed a valagad arról a nyamvadt hajóról. Tudod te, milyen kínban van, amióta megtudta, hogy egyetlen élő testvére itt van, és még csak rá se nézett eddig?
*Haragja gyorsan szokott érkezni, és legtöbbször ugyanolyan sebesen el is illan. Akar még haragudni, de hát az a fránya családi kötelék ledönti a falakat. Inkább még egyszer megöleli a rokont. *
-A farkaskölykök úgy alszanak, mint a bunda. Azok a böhöm sárkányok is óbégathatnának itt, akkor se kelnének fel. Az enyémek legalábbis ilyenek egy hosszú nap után. Timm Arryn vagyok, a címeimet nem sorolom, mert magam se tudom fejből az összeset, és nem lesz olcsóbb a gabona, attól, ha tudod őket. Akármelyik Stark is vagy, rokonságban állunk.

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*A hajó még a délelőtt folyamán sikeresen kifutott, innentől már csak reménykedhetünk, hogy az útja zökkenőmentes lesz. Évek során veszítettünk már hajót és legénységet is nem egyszer, sőt én magam is láttam már a tengeren szellemhajót... egyszer, hát az bőven elég is volt. Elég távol volt, talán egy másik hajót üldözött, ezért úsztuk meg, fogalmam sincs, de örülök a szerencsének. A Lannister lányt is sikerült kielégítenem, mármint a kíváncsiságát természetesen, legalábbis egy időre adtam neki annyi információt, amit emésztgethet. Egyébként sincsenek olyan fene nagy titkaink, így aztán nem volt nehéz dolgom, amikor vele beszéltem, bár nem igazán értem azt a fene nagy érdeklődését. Már abból is, ahogy a Segítővel beszélt, nagyon is sejtem, hogy semmit sem változott itt a helyzet, a trónt akarja, vagy akarják, vagy a fenét sem érdekel igazából, csak minket hagyjanak ki a folyamatos marakodásból. Épp a gyerekektől búcsúzom el, amikor az éktelen dörömbölésre leszek figyelmes. Rickon látom, ahogy elhalad az ajtó előtt, így utána eredek és finoman visszatartom.* -Majd én megnézem ki háborgat ilyenkor, maradj csak. *Tudom, hogy mennyi dolga van még, hiszen ő az elsődleges vezetője flottánknak, ő intézi a legtöbb papírmunkát és látja át az egészet egyben. Kár lenne rabolni az idejét. Felfelé indulok tehát a lépcsőkön, majd immár a felszólítást is meghallom. Finoman szólva is arrogáns és heves vérmérsékletű lehet az, aki odakint áll. Már épp nyitná az ajtót az öreg szolgáló, de megállítom és én magam veszem át a helyét. Kitárom a kétszárnyú ajtót, és a férfire pillantok.*
-No és ki az, aki ilyen vehemensen szólít? Tudja-e uram, hogy vannak itt gyermekek is, akiknek megzavarja az álmát... *Csendesen beszélek, nem vagyok egy vehemens típus, sosem voltam.*

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

* Miért mindig Timm tud meg mindent utoljára? Hosszú, sietős léptekkel halad Lobogókő külső része felé. Kísérete nincs, a rezidencia őrei Sansa úrnőt szokták elkísérni, ha az a városban intézi ügyeit. A többi Arryn katonának meg van fontosabb dolga is, mint a főArrynt kísérgetni. Timm tud vigyézni magára. De egy jó kis kémhálózatra lassan szert tehetne, mert folyamatosan azon rágja magát, hogy két Stark van a városban már hosszú napok óta, ő mégsem tud semmit az ügyről. Ahhoz persze sem türelme, sem gyomra nem lenne, hogy besúgóktól tudja meg mások titkait. Egyenes ember, a név és a családi jelmondat kötelez. "Hatalmas, mint a becsület". Hát persze. Olyan hatalmas tenyerest fog kiosztani az első Starknak, aki ajtót nyit, legyen az nagybácsi vagy unokatestvér, hogy egy hétig mindenütt fűzőbe öltözött rémfarkasokat lát majd varsafák körül táncolni. Timm sosem volt jó hazug, egyből kiülnek érzelmei az arcára. Most izgatott, kissé dühös, és tán boldog is. A Stark őröket egy, "Timm Arryn vagyok, a törvénymester, állj félre az utamból mondattal le is rendezi, legalább valamire használható ez a nyamvadt kistanácsi pozíció, ami már öt éve nyomja a vállát. Hangsúlyosan kopogni kezd a főépület ajtaján. Ez körülbelül annyit tesz, hogy csak a holtak nem ébrednek fel odabent. Ami nem is lenne túl ideillő, azok maradjanak fekve, elegen vannak már így is függőlegesben a városfalakon kívül. Addig dörömböl, amíg valaki ajtót nem nyit.*
- Álljon elém egy farkas, de mielőbb!

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

Farkasok Menedéke

Ez az a hely, ahol mindig szívesen látott vendégek azok, akik nyíltan közelednek és akik a mai napig hűek a Starkokhoz, mindannak ellenére, hogy jó időre eltűntek Westerosról. A hely nem túl fényűző, a pompa nem jellemezte soha az északi családot. A magasztos, sötétszürke épületegyüttes Lobogókő határában húzódik, még éppen ide tartozik, mindeközben mégis jelzi viszonylagos függetlenségét, eltávolodását a hatalmi harcoktól, amibe lakói soha sem akartak igazán belefolyni. Az épület nem túl nagy, talán a nagy családok közül ez mondható a legszerényebbnek, hiszen néhány hét alatt, mielőtt Kyleon és Rickon megérkeztek, nem volt lehetőség hatalmas kastélyt, és díszes csarnokokat kialakítani. Egyébként sem szándékoznak olyan mélyen berendezkedni, hiszen mielőbb vissza akarnak térni északra.
A bejárat felett, ahol néhány őr strázsál folyamatosan, a Starkok lobogója leng, az ajtó két oldalán pedig farkas szobrok figyelik az érkezőket. Belépve egy kisebb méretű nagyteremmel találja magát szembe a látogató, ami nélkülözi a nagy pompát és díszítést, egyszerű szürke színek, tiszta ablakok, vaskos oszlopok. A terem talán 50-60 ember befogadására képes egyszerre, amennyiben asztalokat is felállítanak ez valamelyest csökken.
Az első szinten találhatóak a szolgálók, katonák lakhelyei, akikből egyelőre bár még nincs túl sok, idővel ez is fejlődni fog. A legfelső emeleten és a tornyokban élnek maguk a Stark leszármazottak, Kyleon gyermekeivel és külön lakrészén Rickon. Egyszerű szobáik vannak, melyek bár teljesen felszereltek, de mérsékelten lehet itt drága kelméket, díszes kiegészítőket fellelni. Nem azért, mert nem lenne rá mód, vagy keret... egyszerűen csak szükségtelenek.