Suszterek tere

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Tudom, hogy menne már, ezért amennyire tőlem telik, hálásan pillantok rá vissza, hogy mégis marad a kedvemért. Vagy talán azért, mert nem akar látványosan megsérteni. Nem az ő dolga, de láttatni szeretném vele, hogy nem minden Lannister törtető, és nem a címer határozza meg a jellemet. A katonák tehát elhúznak, mi ketten még maradunk, és Kyleon mellett az én szemem is szikrákat szór a nőre. Nem tudom, hogy a Stark mennyire jó emberismerő, nem is szándékozom megjátszani magam, túl régóta tűröm el, hogy minden lépésemet előre beosztják, míg nekem beleszólásom sincsen. Már nem mondok semmit Cersei-nek, hanem a Lord nyomában lépek ki a folyosóra.*
- Eldobni? Nem a hatalomhoz ragaszkodom, egész egyszerűen más akarok lenni mint ő. Ha hatalmam van, talán lehetőségem is cselekedni, segíteni másoknak. Visszaszerezni a családom jóhírét. Naív vagyok?
*Nagyot sóhajtok, és bólintok, hátradobva szőke tincseimet, amelyekre lerí, hogy hiába tenném, örök életemre egy Lannister maradok, akinek már priusza van, mindenki gyűlölni fogja a véréért.*
- Kivárni? Már lassan nem bírok a türelmetlenségemmel. Ne értsen félre. Nem örökölni akarok. Inkább kiharcolni azt, ami engem illet, de elsősorban a függetlenségemet, legalább Cersei-től. *Sóhajtok fel, és magam sem tudom, hogy miért, belekarolok.*
- Ha megbocsájt. Köszönöm, hogy legalább maradt egy pár pillanatig, a végén tényleg megöletem magam. *Mosolyodom el halványan.* - Talán csak egész egyszerűen a fivéreimmel kéne foglalkoznom, és hagyni az egészet. *Biccentek, és amikor egy szinttel lejjebb érünk, akkor bólintok, és távozok a saját lakosztályom felé.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Állatira nem akarok itt lenni az a nagy helyzet, le szeretnék lépni és egyáltalán nem érdekel, hogy ez Selinának nem tetszik. Oldja meg a dolgait a saját családjával, ez nem az én dolgom. Egy levegőt szívni ezzel a.. a... nem is tudok rá igazán jó szót. Aljas, számító nőszemély és ennyi. Megpróbálok tehát lelépni, amikor pár katona távozni készül, de nem érem el végül a célt, mert Selina a karom után kap és visszahúz. Elhúzom a szám, de nem szólalok meg, nem akarok belefolyni a kis vitájukba. Szó, szót követ és nagyon úgy fest - hacsak ez nem valami színjáték - hogy a leányzó nincs épp jó kapcsolatban ezzel a nővel. Meg tudom érteni, úgy fest, hogy lazán igyekszik irányítani, és úgy kezelni, mintha a klónja lenne, hogy helyette tegyen mindent és gondolkozzon, amit persze igazán nem fair dolog elvárni valakitől. Szúrósan nézek a nőre, majd végül szó nélkül távozom, amikor Selina is követ. Nem hiszem, hogy jól cselekszik, fel van dúlva és ez igazán nem valami jó megoldás. Az pedig, hogy fattyú lennék? Úgy látom hiányosak az információi rólam...*
-Nem hiszem, hogy ennek értelme lenne Hölgyem. Miért nem dobja el azt a gyűrűt és egyszerűen csak... éli a saját életét? Az a nő idővel úgyis meghal... csak ki kell várni. Nem sok értelmét látom, hogy megölesse magát miatta. *Tényleg balgaságnak gondolom, eléggé elhamarkodott lány, de hát fiatal még, e téren ez érthető.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Ott állunk immár Cersei előtt, a testőrség két lovag kivételével le is lép a lakosztályból, sőt, a Stark Lord is követné őket. Azt már nem! Elsőre csak segélykérően nézek rá, hogy maradjon, utána a karja után is kapok, ha szükséges. Láthatja rajtam, hogy nem célom sokáig maradni, és nincsen ínyemre a helyzet. Nyilván más cipőben járunk, de engem sem boldogít most ez. Az egykori régenskirálynőt úgy tűnik ez még mulattatja is. Végül megszólalok.*
- Számít az bármit, ha azt mondom, hogy sajnálom? *Jelzem a bűntudat legkisebb jele nélkül, és immár felpillantok.* Nem fogok hozzámenni a szigetúrhoz. *Cersei ezen finoman megrázza a fejét.* Arról nem te döntesz galambom. *Ezen már megütközve szorítom ökölbe a kezemet. Őt eladták, állítása szerint mint egy lovat, és most pusztán politikai ambiciókból ugyanezt teszi velem is.* Azt a gyűrűt nem ajándékba adtam leányom. *Lepillantok a családi ékszerre, és most értem meg, hogy csak bábként használt, nem ismer ő vérségi kapcsolatot, mindenkit felhasznál, még ha azt is ismételgeti, hogy számára a család az első. Nem húzom le a gyűrűt, de immár értem, hogy semmi értéke nincsen.* Azzal, hogy a külvárosban illegeted magad, mint holmi szajha, a családunkra hozol szégyent. *Folytatja a szidalmazásomat, erre már egyszerűen nem tudok nem szemforgatni.* Csak az lehet tökéletes, aki pontosan úgy viselkedik, mint te. *Fordítok hátat, és indulatosan indulok kifelé, Kyleonnal együtt, és még hallom, ahogyan a nő szórakozottan odamondja az egyik fegyveresnek, hogy "ha mégegyszer meglátjátok az északi fattyúval, dobjátok ki a városból a férfit. Hátrapillantok, de már nem szólalok meg, csak a folyosón.* Döntöttem Lord Stark. Ha kell, akár egyedül is távozom. Katonák nélkül, úgyis mindegy, mert láthatóan még a saját testőrségem is csak börtönőrként képes viselkedni velem. *Indulok meg a kastélyban, és oldalt pillantva várom a válaszát.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Engem is határozottan meglep a felbukkanó testőrség, de most eléggé értékelem, hogy itt vannak. Ettől függetlenül igenis megvédeném a lányt, annak ellenére, hogy Lannister. Mindenféle családi ellenségeskedés ellenére mégis csak ezt kívánja a becsület. Gyorsan dobom ki az ablakot és tessékelem ki, bár hamar kirántja a kezét, amire csak sóhajtva rázom meg a fejem. Balga lány... Hamarosan újabb katonákba ütközünk és esze ágában sincs ellenkezni velük. Miért tenném? Nem szoktam én értelmetlenül csatákba bocsátkozni, nem szokásom az efféle balgaság, bár nem értékelem, hogy közre fognak.* -És mégis hová kéne mennünk? Nem úgy érzem, hogy ez egy kíséret... *Igen, inkább olyan, mint egy kényszer, amit ha nem követünk, akkor rosszul járunk. Mikor megérkezünk Cerseihez látványosan kiül az arcomra az erőteljes gyűlölet.* -Azt hiszem ehhez rám nincs szükség... Hölgyeim... *Igen, konkrétan távozni szándékozom, miért kellene egy légtérben tartózkodnom ezzel a nőszeméllyel? Eszem ágában sincs sem szóváltásba keveredni, sem semmi másba. Úgy látom Selina sem fogja túl lelkesen a jelenlétét, sem a kérdését, de az ő rokona, nekem bőven elég a saját nagybátyám azzal a szörnyű ötletével.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem tudtam, hogy a félszemű vezérletével az egykori régenskirályné figyeltet, vigyáz rám. Mondhatnám gondoskodásnak is, ám az uralma felettem egyre nyomasztóbb. Látom Kyleon arcán átsuhanó bátorságot, amire elismerően pillantok végig a Lordon. Többre nincsen most idő, mert tettlegességre kerül a sor. A kardom már kint van, ám a Stark szerint ez helytelen, inkább menjünk. Nem teszem el, de bólintok. A félszemű és hármasa azonnal fedez minket, egyenlőre úgy látom, hogy csak sebesítenek, lefegyvereznek, nincsen kiadva számukra a csonkolás, és az ölés. A Lord kidobja az ablakot, amire elvigyorodom, és már sietek is utána, a karomat kirántom az övéből.* Hagyjon már...! *Rázom meg a fejemet, de azért a nyomában vagyok. Kisegít az ablakon, és már indulunk is el a kocsma mögötti hátsó utcácskában, ahol négy lovag vár minket. Cersei személyes testőrsége. Egyikük előre lép.* Kövessenek, kérem. *Fognak közre, nem nagyon van más választásunk. Intek a Starknak, hogy nehogy ellenálljon, nem akarok itt vérfürdőt. A szándék nyilvánvaló, a nő beszélni akar velünk. Pár percnyi gyaloglás után már lépcsőzünk is fel az asszony lakosztályába. Ott ül Cersei, szétterülve egy nagy bársony fotelben, akár egy kigyó, úgy méreget minket.* Gyermek... mi a magyarázatod? *Elsőre meg sem tudok szólalni, egyrészt idegesít a kémkedése, másrészt meg vagyok szégyenülve. Karbafonom a kezemet, és konokul hallgatok.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Hát a fene tudja, nem hiszem, hogy a Lannistereknek a köznép előtt túl nagy befolyása lenne és egy ilyen helyen való feltűnés bármit is befolyásolna a pénzügyi hatalmuk terén, de lehet hogy én gondolkodom rosszul. Átülök hát hozzá, és egy kicsit meg is feddem, mert rossz ötletnek gondolom, hogy itt van. Nagyon is rossz ötletnek, amit egyre inkább mutat, ahogy kezdenek többen is rámozdulni és a nagydarab egyáltalán nem kotródik el. Már épp igyekszik visszavágni, amikor elhalkul, én pedig követem a tekintetét. A nagydarabbal már többen is vannak, ami határozottan nem jó hír.* -Hát nem meg mondtam... *Morgom, és lassan fel is állok. Amikor kardot ránt és nagyon fenyegetően igyekszik kiállni magáért akaratlanul is elmosolyodom. Bármennyire is gyors vagy esetleg erős, kétlem, hogy tehetne bármit ellenük, talán leverne egyet, kettőt, aztán ugyanúgy lefogják és kész. A kardomhoz nyúlok hát én is, de nem rántom ki azonnal. Úgy fest, mostanában folyton így alakul, ha betérek egy ivóba, a vége az, hogy a kardomat kell elővennem.* -Bátor dolog, de nem sok értelmét látom, hátha elég a fenyegetés. *Intem a hátam mögé és már épp szóra nyitnám a szám, amikor előkerülnek a lány testőrei, de úgy látom még mindig nem hajlandó menekülőre fogni, pedig azt kéne tennie. Megragadom a karját, és körbepillantok.* -Tegye már el azt a fenébe is... *Célzok a kardra, majd kiutat keresek. Az ajtóban állnak, ám az ablak, igen az ablakot dobom ki egy székkel, és egyszerűen ott segítem ki a lányt majd ugrom ki én is. Sok rejtett utat ismerek Bolhavégen, nem lesz gond.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem tehetem, hogy sosem álcázom magamat, mert ha azt teszem, hogy játszom a jókislányt, sosem mozdulok ki, akkor a Lannister család szépen lassan elveszíti a tekintélyét, a pénzügyi hatalmáról nem is beszélve. Muszáj valakinek lépnie, mert testvéreim nem tekinthetőek igazi tényezőnek. Talán én fogom továbbvinni Tywin Lannister örökségét. Ha még a Kaszter-hegyet is sikerül visszaszereznem, akkor pedig méltán rászolgálok a nevemre. A Stark-vitéz tehát átül hozzám, és felhívja figyelmemet rá, hogy mekkora bajban is vagyok. Butaság, sokszor tettem már meg ezt, holott az igaz, hogy nem ezekben a vészterhes időkben, ráadásul akkor, amikor még nem látszott ennyire a nőiességem. Mert ki figyelne egy tizenpár éves kis tacskóra? De egy fiatal nő már jobban szemet szúr.* Idefigyeljen... maga ne merje... *Sziszegem oda, amikor belémfagy a szó, mert a kövér nagyon nem tett le róla, hogy revansot vegyen, és két megtermett, vadállatruhába öltözött barbár áll most már mögötte.* A Lannister szuka, ugyebár...? *Kérdezi nyálcsorgatva, emberei összeröhögnek, és a barbárok mellett még további öt fegyveres áll fel. Én idióta még egy lovagot sem hoztam magammal, de hát erről szól az inkognító. Vadmacskaként ugrom fel, és vetem hátra a csuklyámat, ennek már úgyis annyi. A kezemet rápattintom a faggyúkardra, és beharapom az ajkamat, előbb hullok el csatába, minthogy megbecstelenítsenek. Ám ekkor egy félszemű alak áll fel, és lép elém, mögötte még három. Levedlik a rongyaikat, alattuk aranyszínú páncél villan fel. De egy barom vagyok. Cersei állandóan figyeltet.* Futás kislány. Vidd a rémfarkast is. *Mormolja a félszemű, én pedig nagyot nyelve a Starkra nézek. Mindenki kardot ránt. Én sem maradok ki belőle, lévén nem látom, hogy merre futhatnék.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Vagy inkább mondjuk úgy, hogy egyelőre nem jön több próbálkozó, esetleg hogy nem akarnak nyíltan konfrontálódni, hanem a csehó előtt várnák meg, amikor nem számít rá. Lehet, hogy néhányat el tudna kapni, de ha többen vannak és erősebbek is, akkor nem lenne semmi esélye, csak pár óra, vagy nap múlva kerülne elő vérbe fagyva, márha egyáltalán előkerülne. Ezt pedig még én sem akarom, akármennyire is nem szívlelem a Lannistereket. Közelebb megyek hát és leülök vele szemben az asztalhoz. Halkan beszélek, hogy ne hallja senki más, így amikor lepisszeg csak felhúzom a szemöldököm és fejcsóválva mérem végig.* -Attól, hogy csuklya van a fején, még nem lesz kevésbé feltűnő... sőt. Mindig annak van a fején álca, aki rejteni akar valamit, csoda, hogy eddig még nem tűnt fel sokaknak. *Úgy, ahogy van balgaság itt lennie, teljesen mindegy, hogy mennyire próbálja álcázni magát, ezzel nem rejtőzik el, hiszen ha körülnézünk, akkor csupa arcot látunk, más nem titkolja, hogy kicsoda valójában. A családom pedig... éltem én eleget nehéz körülmények között, de attól még nem veszítettem el az emberségem, mint olyan sokan mások, nem hiszem, hogy ez csak azt jelentené, hogy a felmenőim szavait szajkózom.* -Bárki aggódna, ha tudná, hogy itt van. Ön is tudja, hogy ha a meggyalázott hullája kerülne elő a családja lépéseket tenne. Mindegy, hogy kiderül-e ki tette, csak bajt okozna. *Nem szeretem a bajt, igyekszem inkább elkerülni a gondokat, sem mint direkt okozni őket.* -Hát akkor lépjen fel és tegyen valamit, nem hiszem, hogy a nők csupán hímezgetésre lennének alkalmasak. *Rántom meg a vállam. Ott a bátyja, tehetne valamit, hogy végre a kezébe vegye a családjuk irányítását, vagy... nem is tudom, nem sok közöm van a Lannisterekhez.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Szerencsémre több próbálkozó nem jön, a kövér alak csak valahonnan a kocsma másik végéből méreget fojtottan szitkozódva, mások pedig nem követik a példáját. Ahogyan a Stark hiszi, úgy is van, párat magammal vinnék, de arra nem lenne lehetőségem, hogy ép bőrrel el tudjak menekülni, ha úgy hozza a helyzet. De akkor is, kit érdekel? Bármi jobb, mintha megöl az unalom. Nem azért születtem, hogy ücsörögjek egy kastélyablakban, mint valami rab. A férfi a farkasos házból megszólít, és ezzel lényegében pont azt kockáztatja, amit el akarna kerülni. A lebukást. Mégis, elég hangzavar van ahhoz, hogy a társaság ne figyeljen fel ránk, mindenki a saját dolgával foglalkozik.* Sss... ne hívjon hölgynek itt. *Meredek rá vissza sértő mód szigorú szemvillantással. Az ajkaim késhegynyi vékonyra szűkülnek össze, mégis meghat, hogy lovagias jellemének teszi tanubizonyságát. Nem szabad meglepődnöm, hiszen a Starkok ilyenek. Tehát ezek nem Kyleon szavai, tettei, hanem amit az őseitől örökölt, nem is vehetem nagyon komolyan. Elllásni másoktól, nem nagy kunszt. Bezzeg én Lannisterként itt a csőcselék gyűrűjében, kilépek a körből, amelybe belekényszerítenek.* Csak nem aggódik...uram? *Kérdezek vissza epésen, és rendelek még egy italt. Hallgatásba mélyedek, amíg meg nem jön, aztán kezdem csak kortyolgatni az erős pálinkát. Gondolok egyet, és átülök hozzá, mert kiabálni sem akarok, és egyszerűbb ha társaságként kezelnek minket. Ám megelőz, közelebb jön ő maga.* Inkább a veszély, mintsem az állandó rettegés, hogy meddig tudják még tartani a falakat, hős férfijaink, míg én hímezgetek a lakosztályomban. *Horkantok fel, már kezdek belefáradni abba az életbe, nem tudom, hogy Cersei hogyan is bírta annyi éven át.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Csendben figyelek, nem keltek feltűnést, sosem szoktam. Egyáltalán nincs rá szükségem, hogy bárki is feleslegesen belém kössön. Nem sokára megérkezik a közben kért sör. Elég egyszerű fajta, de arra most jó, hogy leöblítsem a torkomat, a vacsora határozottan nem ízlett. Fogalmam sincs, hogy miből készítette a szakács, tudom, hogy nem a legdurvábbak a készletek, de... no mindegy, enni kell, akkor pedig el kell fogadni azt, amit készítenek nekünk. A szóváltásra azért felfigyelek, hiszen csak egy asztallal arrébb történik. Úgy látom, hogy a kapucnis valaki egy nő, méghozzá egyedül. Nem csodálom, hogy nem hagyják csak úgy egyedül ücsörögni, bár úgy látom meg tudja védeni magát... legalábbis egyelőre. Amíg csak egy ellenfél van, akit meg lehet félemlíteni egy karddal, de ha többen jönnek. Már épp felállni készülök, hogy átüljek hozzá, és javasoljam, mielőbb távozzon, amikor hátradőlve meglátom, hogy ki az. Erőteljesen meglepődöm, mit keres itt a Lannister lány? Unja az életét? Elég ha egy valaki felismeri, és egy kard nem lesz elég egy tucat ember ellen, talán az elején lekaszabol néhányat, de ennyi. A vége úgyis az lesz, hogy többen is meghágják, aztán átvágják a torkát. Folytatom tehát a megkezdett mozdulatot és átülök az asztalához a sörömmel vele szemben.*
-Nem kéne itt lennie, veszélyes... unja az életét Hölgyem? *Pillantok rá, de elég halkan beszélek, most nincs rá szükség, hogy bárkinek is felkeltsük a figyelmét. Én egy személyben nem fogom tudni kivinni őt innen, ha lebukik.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Ott ücsörgök tehát magányosan, néha elém járul egy-egy kósza zsoldos, vagy lovag, de türelmetlenül hesegetem őket arébb, mígnem egy magas, kövér alak kezd el méricskélni. Ilyenkor mindig dilemma, hogy adjam-e az úrinőt, hiszen azzal nagyon is leleplezem magam, de ha meg verekedésbe kezdek, akkor könnyen felfedhetik az arcomat, tehát ugyanott tartok. A kövér alatt vigyorog rám ápolatlan kinézetével, és rosszmájú megjegyzésekkel próbál megvenni az éjszakára, mígnem sóhatjva állok fel, mire közelebb nyomulva azt hiszi, győzött. Nem rántok kardot, csak éppenhogy húzom elő a pengét, amelynek különleges kovácsolási módjának köszönhetően a recés tüskék fenyegetően meredeznek szerteszét. Sokat sejtetően mosolyodom el, és megemelem egy kicsit a fegyvert úgy hüvelyestől, és az illető ágyéka felé tartom. A kövér ért a célzásból, és hangos morgás, szitkozódás kíséretében távozik. Visszaülök a helyemre, és felhajtom egy húzóra az italomat, hogy hátradőljek. Ekkor veszem észre, hogy leült valaki közben a szomszéd asztalhoz. Azaz nem valaki, nagyon is fontos személy, maga Lord Stark, az elmondások alapján Ned Stark egyenesági rokona, még talán külsőleg is hasonlíthat rá. És én pont az arcába bámulok, ő pedig az enyémbe, hiszen a nagy hátradőlésnek az az eredménye, hogy elfeledkezdtem a kapucniról, ami alá most ő beláthat. Nyelek egyet, és félrenézek. Nem, ez így már sértés. Inkább vissza, és bólintok. Majd az üres poharamra meredek, és azon tűnődöm, hogy vajon hogyan tudok ebből okosan kijönni. Mégiscsak Lannister vagyok, egy nőstényoroszlány, aki ravaszság nélkül nem adja meg magát. Főleg nem egy farkasnak.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Mennyivel nyugodtabb és egyszerűbb volt az élet odaát a Keskeny tengeren túl... itt pedig szinte már pár naponta valami összezavarodik. A Király gyengélkedik, pedig beszélni akartam vele és most úgy fest esély sincs rá, hogy bekerüljek hozzá, mert csak orvosok, rokonok és a Segítő látogatja. Fogalmam sincs, hogy a sárkány úrnő mikor dönt úgy, hogy a kezébe vesz mindent, ha így dönt, ki tudna neki vajon ellenállni, amíg a kezében vannak a sárkányok? Ha a király meghal, mi oka lenne rá, hogy mást támogasson? Aztán a Mások támadása, ér Rickon elvárja tőlem, hogy a Lannister lánnyal... plusz ez a fiatal lány, egy újabb rokon, Rickon lánya. Kezd már-már sok lenni rövid idő alatt ennyire sok információ, és a tetejében minddel kezdeni kell valamit, nem lehet őket csak úgy semmibe venni. Különös véletlen lehetne, de igazából nem az, csak ismerem a helyet, azért vagyok itt. Régen sokat jártam Bolhavégre, sok időt töltöttem itt és amióta visszatértünk is néztem már el erre. Persze sokkal visszafogottabban öltözve, mint a nemesi udvarokban, bár én ott sem helyezem előtérbe a különlegesebb öltözéket. Egyszerű barnás, a tömegbe vesző ruhát viselek, a felsőm alatt egy láncing bújik meg, biztos, ami biztos alapon és természetesen kard is függ az oldalamon. Az első kocsma, ahova betérek tele van, pedig nem túl sok a pénz, de valahogy italra mindig telik mindenkinek. Beljebb lépdelek és leülök az egyik üres asztalhoz.*

Hozzászólások száma : 37 Join date : 2013. Jun. 29.

*Pár napja megtámadtak minket. Nem szó szerint minket, a várost. Azóta nyugtalanabbul alszom, azt hittem, a várfalak bőven elengendő védelmet nyújtanak, ám ha már itt sem vagyunk biztonságban, akkor tényleg nem halogathatom tovább a hadjáratot a Kaszter-hegy visszafoglalására. A Stark visszautasított, és talán igaza is van abban, hogy nincsen esély arra, hogy kitörjünk innen, pláne sárkányok, vagy obszidián nélkül, ám kezd a dolog nem érdekelni. Amióta csak élek, meg kell húznom magamat, és már nem vagyok gyermek, lassan értelmet kéne találnom a létemnek. Megkaptam Cersei gyűrűjét, de vajon miről is tudunk dönteni? A király betegsége óta a segítő diktatúrájáról szól minden. Akkor inkább a saját utamat járom. Van egy komoly katonaságom, már amennyire egy váron belül a híveimet soknak lehet gondolni, de kérdés, hogy a halottak előtt is feláldoznák-e magukat értem. Ki akarok szakadni kicsit a pompából, ezért átöltözöm, ez az én kis titkom, hogy néha kiszökdösöm. Befonom a hajamat, pántot húzok rá, és hétköznapi bőrvértet, egyszerű zekét, és nadrágot öltök. Felcsatolom a fűrészfogas faggyúkardot, csizma a lábamra, és egy zöld köpenyt kanyarítok a vállamra, jól a szemembe húzva a kapucnit. A Lannister szárny időtlen idők óta a miénk, így a titkos járaton át a bolhavégre sietek. A suszterek terén van egy kricsmi, ahol már egészen jól kiismerem magamat. Belibbenek, és igyekszem kitérni a röhögő, állatprémbe öltözött harcosok elől, akik valami hajóval érkeztek. Nem jó ómen, hogy nő vagyok, ám ha nem jártatom a számat, akkor a kard láttán kevesen kötözködnek. Lehuppanok az egyik sarokba, és rendelek egy almabort. No igen, az alma még ebben a hidegben is megterem. Szőke copfom éppen csak kivillan a zöld köpeny alól.*

Hozzászólások száma : 34 Join date : 2013. Jun. 29.

Suszterek tere

Zsúfolt, koszos piactér, egymásba érő standokkal és persze rengeteg emberrel. Annak idején kizárólag a suszterek árulták itt portékáikat, mára már minden megkapható, ha az ember tud mivel fizetni. Az pedig, hogy ezekben a kemény időkben mi a leghatásosabb fizetőeszköz? Természetesen ezen a helyen az arany túl sokat jelenleg nem ér, a leggyakoribb az afféle csereüzlet, amiben persze úgyszintén vannak, akik jobban megtudják szedni magukat, míg akadnak, akik végül rosszul járnak. Természetesen óvatosnak érdemes lenni, akkor is, ha vásárolnál és akkor is ha eladnál valamit, hiszen habár a városban lassan helyre áll a rend, mindent és mindenkit a városi őrség sem tud szemmel tartani... A legnagyobb értéke ezekben az ínséges időkben természetesen a ruházati cikkeknek, az ételnek, az élő állatnak és az obszidiánnak van, habár utóbbit itt nem valószínű, hogy találni fogsz, ahhoz túl értékes, hogy egy ennyire zűrös helyen tegye bárki is kockára az esetleges készleteit.
Sorban húzódnak a kifőzdék, étel és vetőmag árusok, szabók, zsebmetszők, és még rengeteg szakma képviselői bonyolítják itt üzleteiket.