Kikötő

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Drethon a zászlóshajója, a Szellem fedélzetén állva nézi a végtelen messzeséget, amit a tenger látványa nyújt. Már amennyit így éjszaka láthat belőle. Az elmúlt napok zavaros eseményein töpreng, rajta kívül egy teremtett lélek sincs sehol. Emberei valószínűleg alszanak, vagy épp a bordélyban netán egy kocsmában múlatják az időt. A Vas Királya egyedül maradt örvénylő gondolataival. Mindent szépen elrendezett, most már csak azt kell kivárnia, hogy megérkezzen a serege a Vas-szigetekről. Akkor pedig káoszba taszítja az egész világot... mert a káoszból teremtetik meg az új rend, melynek legfelső lépcsőfokán a Só és Szikla királya, Drethon Greyjoy áll.
Saját gondolataiba merülve nem hallja meg a háta mögötti lépéseket, s a vészjósló árnyék is elkerüli a figyelmét, amely a hajó fedélzetén kúszik végig. Nincs más, csak egy élesen nyilalló fájdalom, mely a hátából kúszik a mellkasába. Szóra nyitná száját, de azon sötétvörös, meleg folyadék ömlik ki, mely végigfolyik a nyakán a vértjére. Szemei elkerekednek, izmai megfeszülnek. A penge hegye kiütközik a mellkasán, döbbent tekintettel merednek rá szemei. Egy suttogó hangot hall fülében:*
-Aki túl magasra tör, végül nagyot esik...
*Egy lökés, majd zuhanás a semmibe. Csobbanás, még érzi a víz jéghideg érintését, tüdejéből kiszakad az utolsó dühös lélegzet, mely buborékok formájában tör a felszínre. Körülveszi a homály, mely lassan magához öleli Pyke Urát. Beletaszítva a sötétségbe, teste feladja az értelmetlen harcot a halál ellen. Utolsó gondolata, hogy reméli Királyvár is vele tart a homályba...*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*A csata végkifejletét már nem látom, hiszen konkrétan csurom vizesen indultam el futólépésben a Segítő tornya felé, ami bár elég messze van, de ki tudja, hogy végül a Greyjoyoknak sikerül-e visszaverni a támadást, vagy nem őrlődnek-e fel végül és akkor szükség lesz a sárkányokra. Inkább égjen az egész Kikötő és környéke, mintsem bejussanak ezek a lények a városba. A teljes pánikban biztosan képtelenség lenne végül rendet teremteni. Gyorsan szelem hát az utcákat, szerencse, mert sok kis járatot ismerek még kölyökkoromból, amik meggyorsítják a dolgot, de nem jutok sokáig. Abba a két matrózba botlom, akik lélekszakadva rohannak visszafelé néhány katonával a hátuk mögött. Felpillantok az égre, egy darab sárkány sincs sehol... Pedig őket küldtem még a csata elején, hogy szóljanak a Targaryen lánynak.*
-Nem volt... nem... ott... a toronyban... *Adja végül tudtomra a fickó nagy kínkeservesen. Azt hiszem, ha vége lesz ennek, és még él, akkor minimum kiköpi majd a tüdejét, annyira elfáradt. Az tény, hogy nagy távot tettek meg gyorsan. Nincs más, gyors hátraarc után irány vissza a kikötőbe, legalább van erősítés a testőrség néhány tagjának személyében, bár obszidián nélkül... Mindegy, ezen ráérünk gondolkodni. Akkor érünk kb. vissza, amikor elül a zaj, és már épp a megmaradt emberek a fáklyákkal ügyködöm. Kutató pillantással nézek végig a harcosokon, amikor összetalálkozik a tekintetem Drethonnal... pedig nem sirattam volna meg, ha elesik... Úgy festek, mint egy ázott kutya, a hajam vizesen lóg, a ruhám a testemre tapad, mégis csak jó, hogy nem volt rajtam láncing, az erősen hátráltatta volna az úszást. Egyszerűen csak biccentek a távolban a fickónak, az tuti, hogy nem fogom lelkesen dicsérni a tetteit, aztán sarkon fordulok. Meg kell keresni a Segítőt, és azonnal jelenteni, hogy mi történt, aztán majd alkalmasint száraz ruhát sem ártana öltenem.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*A Vas szülöttei nekirontanak a démonoknak, akik jó másfélszer annyian vannak, mint az emberek. Viszont ezeket a képzett harcosokat nem más vezeti, mint a Só és Szikla királya, Drethon Greyjoy, első ezen a néven. A király őrült dühe átragad embereire is és félelmet nem ismerve, fájdalmat nem érezve vetik magukat a sötétség erőire. Megszállottak módjára küzdenek, minden elesett emberükért kétszeres árat fizettetnek a hét pokol hordájával, kristályfegyvereikkel vágnak maguknak utat a homályba.
A király nem néz semerre, csak előre, hárít, lesújt, hárít lesújt. Végre, elemében van. Ez az, amit hiányolt, amit a város urainak gyermeteg játszmái nem adhatnak meg: a halál jeges érintésének borzongató érzését. Azt az érzést, hogy újra győzelmet arat a holtak felett, a szó szoros értelmében véve győzi le a halált. Drethon arcába éles fájdalom hasít, ahogy nem vitt elég erőt a védekezésbe, egy fagyott penge szánt végig a szeme alatt. Pyke Kaszás Ura erőt kovácsol a fájdalomból, olyan erővel sújt a szörny koponyájára, hogy a pengét már a mellkasából kell kirántania. Körülnéz egy pillanatra, alig maradtak nyolcan, de az ellenségnek már se híre, se hamva. Nyolc, véres, lihegő, tébolyult módjára vigyorgó ember áll a pusztítás tengerén. Drethon elkezd nevetni, emberei vele nevetnek. Az elesett bajtársakra egy gondolatot sem pazarolnak, ez a túlélők felszabadult kacagása, akik igenis tudják értékelni azt az egyszerű tényt: még mindig talpon vannak és élnek.*
-Gyerünk fiúk, gyújtsuk fel őket...*mondja végül Drethon, majd hüvelybe löki a két pengét és megragad egy fáklyát. Személyesen akar megbizonyosodni arról, hogy egyik halott embere sem fog visszatérni.*
-Hallottátok a királyt férgek, tüzet ide tüstént!*kiált a Medve. A férfi több sebből vérzik, de arcán ugyanaz a vigyor lakozik, mint Drethonén. Eközben a király fél szemmel a kikötőt figyeli, nemsokára befutnak a hajói is. Az ifjú Stark-ot azonban sehol sem látja...*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem tudok már a harcra figyelni, a saját dolgommal vagyok elfoglalva, a kisebb hajó nagyobbnak kormányzásával, hogy minimum betörjem az oldalát és átjuttassam az olajat és a tüzet a fedélzetre. Az tuti, hogy rendesen kiakadnék, ha látnám, hogy Drethon a saját emberét rántja maga elé, és egy ilyen király tisztelnek? Inkább félik, mint tisztelik, és az elég nagy különbség. A tűz nem elég gyors, de egyedül többet nem tehettem, legalább a kezdet megvan és a szétterülő olajat a közeledő tüzes nyilak betudják lobbantani még jobban. A víz alól bukkanok fel hamarosan, mostmár nincs mit tenni, annál többet nem léphetek, mint hogy a partra jutok és mielőbb értesítem a Segítőt, ha az embereim még nem tették meg, vagy nem voltak elég határozottak. Partot érés után tehát megrázom kicsit magam és visszapillantok a harcolókra. Kevesebben vannak, de obszidián nélkül nem sokat tehetek, hogy segítsek. Irány tehát a Segítő tornya, ha elesnek a harcosok, akkor nincs más, fel kell égetni a sárkányokkal a kikötőt, a lényeg, hogy megállítsuk őket.

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Drethon pillanatnyilag annyira elfoglalt, hogy csak a saját dolgára képes koncentrálni. Folyamatosan kaszabol mind a két pengével, míg Kyleon azon ügyködik, hogy felgyújtsa a Mások hajóját. Mikor egy újabb élőholtat szel kétfelé, felpillantva látja, hogy a hullákat egy magas alak lökdösi odébb, aki épp felé tart. A démon meglendíti a karját és eldobja a dárdáját. Drethon reflexből megragadja a mellette álló embere vállát és maga elé rántja. A jéghegy átdöfi a férfi vállát, megakad Drethon láncingében, aki egy pillanatra megdermed a fájdalomtól. Szerencsére nem szúrta át a páncélt, de eléggé megütötte a szegycsontját. Megrázza magát és felemeli a kardját, ami épp hárítja a szörny első csapását. Lendül az obszidián, de a démon egyszerűen megragadja Drethon karját. Sokkal erősebb a férfinél, viszont van egy tényező, amivel nem számolt: Pyke Kaszás Ura nem adja olcsón a bőrét. Drethon beletapos az alak gyomrába, legalábbis oda, ahol lennie kéne. A szorítása meglazul, a férfi pedig megragadja az alkalmat és előrelöki a karját. A kristály markolatig szalad bele a démon torkába. Megmerevedik, majd egy földön túli sikoly hagyja el a rusnya pofáját mielőtt cafatokra robbanna. A Király hanyatt esik és oldalra pillantva látja, hogy a szellemhajó lángra kapott. De túl lassan ahhoz, hogy számot tevő legyen. Ekkor két hajó tűnik fel a kikötő szélén, a sötétben dereng az aranyszínű kraken a vitorlákon. A Vas-szigetek királya újra elvigyorodik. Megjött a felmentő sereg. Pár pillanattal később tűz záporozik az égből a Mások hajójára. Égő nyílvesszők árasztják el a mólót, lángra lobbantva mindent, ami csak égni tud. Az élőholtak sikolyaitól zeng az éjszaka. A démonokat ugyan csak felbőszíti a tűz, de a seregük megsemmisül. Drethon diadalittasan kiált fel:*
-Gyerünk fiúk, adjuk őket a Vízbefúlt Istennek!*a Vas szülöttei felüvöltenek és csatasorba rendeződnek. Talán harmincan maradhattak, a szörnyek még így is túlerőben vannak.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*A csata láthatóan nem áll a legjobban, gyorsan fogynak a védők, a támadók pedig túlságosan sokan vannak és hát mint tudjuk a hullákat igen nehéz újra megölni. Oldalt pillantok, amikor érkezik végre a felmentő sereg, de ami a hajón dereng fel az nem igazán mutat semmi jóra. Az eddigi "egyszerű" ellenféllel szemben ez már sokkal durvább és nem hagyhatjuk, hogy betörjenek a városba. Királyvár az utolsó védett terület, ha már itt is ilyen nagy a fenyegetés, akkor hol lehet a nép biztonságban. Látom, hogy a körülöttem állóknak szinte megfagy az ereiben a vér, amikor meglátják a derengő alakokat, és ha mozdulna a lábuk már rég elrohantak volna. Tudom, hogy mit kell tenni, már az előtt is, hogy Drethon hátrakiált, de azzal is tisztában vagyok, hogy ez cseppet sem könnyen kivitelezhető. Nincsenek hajítógépeink, és átjutni olajjal teli hordókkal a hadakozók között lehetetlen lenne. Gyorsan mérem fel a terepet, és szúrok ki egy kisebb hajót, ami olyan helyen horgonyoz, ahova még nem szélesedett ki a támadó és a védők gyűrűje.*
-Oda! Mindenki hozzon egy hordót, futás! *Kiáltom el magam, hogy felrázzam az egyszerű népeket. Kocsmárosok, matrózok, nem csodálom, hogy legszívesebben köddé válnának, nem arra termettek, hogy harcoljanak, vagy hogy egyáltalán csak szembenézzenek az iszonyattal. Rohamléptekben indulunk hát meg a cél felé. Szerencse, mert a vitorla bontva van, gyorsan dobáljuk fel a hordókat, aztán én magam is felpattanok a fedélzetre. Nem várom, hogy bárki velem tartson, jobb, ha biztosan állok én a fedélzeten, mintha egy bizonytalan személyre támaszkodom. Bőven elég egy fáklya, nem lesz úgysem több dobásom, azt leszúrom egy tartóba, és már pörgetem is a kormányt. A másik hajó felé fordítom ezt a kisebbet, nyíl egyenesen neki, a kormányt kitámasztva. Előre szaladok, hiszen csak pár méter a távolság, megtámasztom a lábam, és amikor már elég közel vagyok dobom is az első hordót, majd a fáklyát, és az utolsó pillanatban vetem le magam a vízbe, mielőtt a hajó orra a másikba fúródik az olajos hordókkal együtt.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Elhullnak az elsők. Előbb a jobb szélen üvölt fel egy ember, félreérthetetlen módon. Akik harcoltak már csatában, ismerik ezt a fajta sikolyt, az utolsó, kétségbeesett kapaszkodást a reménybe. Aztán elesik. Majd Drethon közvetlen balján, a férfi, aki a kocsmában Kyleon emberén elégtétel jogát követelte. A Vas királya nem is látja, megszállott módjára küzd, két karddal kezeiben. Az alakzat felbomlani látszik, már csak egy sorban küzdenek. Drethon egyik csapásával épp levág egy kart, ami az arca felé csapott, a kristályt pedig átdöfi a koponyán. A reccsenés hangja még a csata zaján is áthallatszik, mikor az obszidián áttöri a csontot. A férfi belerúg a hullába, ami nekiesik a mögötte lévőnek, hátrébb lökve azt. Ekkor pillant a háta mögé, de szinte rögtön támad a következő, akit kénytelen lefejezni. A torzó az ugrás mozdulatába fagyva dől el, mikor a nyaktól végső búcsút vesz a fej.
Ekkor hall egy veszett üvöltést: megjöttek az emberei. A Vas szülöttei vad dühvel vetik magukat a holtakra, akik hulláma újra megtörik a Vas falán. Királyuk ekkor jut először levegőhöz, hogy felmérje a helyzetet. Hátrapillantva látja, hogy a korábbi ellenfele fáklyákat és olajat hozott. Abban a pillanatban, hogy szóra nyitná száját, újra felhangzik a földön túli üvöltés, az élő emberek rémálma. A hajó fedélzetén magas alakok jelennek meg, hosszú, fehér hajukat démoni ábrázatukba fújja a szél, szemük kéken dereng az éjszakában. Pyke Kaszás Ura is kissé kényelmetlenül érzi magát. Hullákat darálni és megütközni magával az iszonyattal, nem ugyanaz a műfaj, ezt még ő is elismeri. Sosem hazudott azzal, hogy tiszteli az ellenfelét, csak hogy ő egyedül a Másokat tekinti valódi ellenfélnek, az emberek kicsinyes játszmái nem mérhetők fel a hét pokol fagyott hadával, akik nem érdekekért teszik amit tesznek. Egyetlen örök, közös cél hajtja őket: megölni minden teremtett lelket az utolsó gyerekig.
-Gyújtsátok fel! Gyújtsd fel a hajót!*kiáltja torkaszakadtából a Vas királya, majd kénytelen visszafordulni és új csapásra lendíteni karját. A mellette küzdőt egy jéghegyű dárda nyársalja fel. Drethon elfintorodik, megveti a lábát és lesújt. Újra és újra...

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem fogok visszavonulni, de azért nem is megyek a harc legelső soraiba, hiszen meghalni sem szándékozom, ennyi realitás érzékem azért van. Le tudok vágni testrészeket, tudok lassítani, de az sokat nem ér, csak ha utána egy obszidián penge bevégzi a kezdést. Szóval a fő teendőket meghagyom a Greyjoyoknak, én inkább csak a magam módján teszek hozzá. Látom, ahogy alakzatba fejlődnek, vicces, hogy épp hozzánk van köze az alakzatuk nevének. Hátrébb maradok, amikor alakzatba fejlődnek, és el is indul az aprítás. Sokan vannak, veszélyesen sokan és félő, hogy jelen esetben a sárkányok sem vethetőek be, hiszen azzal a fél kikötőt, vagy inkább az egészet egy romhalmazzá változtatnánk, bár ha túl akarunk élni, akkor így is muszáj lesz. Amikor aztán nekem kiált hátra a fickó... hát nem nagyon van ínyemre az efféle utasítgatás, de tudom, hogy jelen helyzetben tényleg ez az egyetlen megoldás. Max. majd eltart egy ideig, mire rendbe rakjuk a kikötőt. Nem húzom az időt válaszadással, elteszem a kardom és a még megmaradt embereket a kikötőben, akik nem a harccal vannak elfoglalva utasítom.*
-Olajat... amennyi van. *A kocsmák, ahonnan csak lehet gyorsan mozdulnak az emberek. A város védelme most a kérdés, rengeteg emberrel, tehát nem késlekedhetünk. Hordók kerülnek elő, ezeket kell majd előre dobni, és már a tüzes fáklyák is felsorakoztak, íjászaink itt nem igazán vannak, ha csak a Greyjoy emberei között nem lesznek. Égetni viszont csak akkor tudunk, ha már az élők hátrébb húzódtak.*
-Ami fellelhető volt, az itt van! *Kiáltok előre a kaszabolóknak.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Drethon emberei élén várja a holtakat, akik nemes egyszerűséggel a vízbe potyognak a hajóról, tömegével, hogy aztán felkapaszkodva a mólón a Vas-szülöttei felé rohanjanak. Számolni is értelmetlen lenne, hányan vannak, akár a hangyák, úgy lepik el a dokkot. Drethon emberei izgatottan várják az összecsapást, számukra ez egy halálos játék, ezért is ennyire jók benne.*
-Farkasfogba!*kiáltja a Medve a vezényszót, mire farkasfog alakzatra váltanak az emberek és lépésben hátrálni kezdenek. Egy két sorban, eltolva így egyikük egy lépéssel a mellette lévő mögött áll és előre tud ugrani, hogy lesújtson, utána a másik sor következik. Mint amikor a farkas őröl a fogaival. A holtak első hulláma már csak pár lépésre van előttük, így egy pillanat alatt átcsapnak a fejük felett. Illetve csapnának, mert ahogy a vihar gerjesztette hullám megtörik a sziklán, úgy torlódtak fel Drethon emberei előtt, akik megvetették a lábukat és gyakorlatilag darálják őket.*
-Ha valamelyik féreg egy lépést is tesz hátrafelé, feldugom neki a kardom!*üvölti a Medve, mire az emberek jókedvűen röhögnek.*
-Tartjuk ezt a vonalat!*kiáltja Drethon. A dokkok túlsó feléről kürtszó hallatszik. Felismeri, a saját emberei riadókürtje. Szóval megkapták az üzenetet és úton vannak. Ez jó hír.*
-Olaj és tűz kell! Gyújtsuk fel őket!*üvölt Drethon hátra a fickónak, akivel az imént még kis híján végzett a párbajban.*
-Gyerünk már!

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Egyértelmű, hogy értelmetlen bármiféle szót is pazarolnom rá, így nem is teszem. Még hogy páncélt kéne hordanom folyamatosan, akkor is, ha csak lenézek a kikötőbe? Ez egyszerű paranoia, bár neki van oka rá, én viszont nem gondolom, hogy folyamatosan teljes védelemben kellene állnom. Nem foglalkozom már a szavaival, de azt sem hagyom hogy a düh eluralkodjon rajtam, inkább úgy teszek, mintha ez történne. Átlátszó támadással megyek neki, higgye csak azt, hogy gyenge vagyok, hogy sokkal jobb és erősebb nálam, sokkal erősebb lesz majd a meglepetés, amikor kiderül az ellenkezője.*
-Gondolj, amit akarsz... *Szűröm a szavakat a fogaim között, majd gyorsan vége szakad a harcnak, amikor megszólal a nagydarab. A kikötő felé pillantok, az ellenfelem pedig láthatóan azonnal hagyja is a párbajunkat. A hajót látva biztos vagyok benne, hogy nem kéne itt lennie, eleget utaztam már a tengeren, hogy felismerjem.*
-Értesítsétek a Segítőt, ezen túl a tengeri bejáratokat is jobban kell figyeltetnie a kis apróságaival. *Pillantok hátra a matrózaim felé. Nincs itt helyük, nem elég erősek ahhoz, hogy ha már kiálltam az enyémekért, akkor ne itt hulljanak el. Én viszont nem hátrálok meg. Nincs ugyan obszidiánom, de feltudok tartani bármiféle holtat, amíg valaki belemélyeszti a fekete kristályt. Azt pedig végképp nem viselném jól, ha mindezek után az a nyavalyás Greyjoy azt terjesztené rólam, hogy gyáva kutya vagyok, aki egyből elmenekült, amikor lehetősége volt rá. A kard amúgy is a kezemben, és ezeket a dögöket fel kell tartani, semmi szükség, hogy bármiféle pánik uralkodjon el a falakon belül, hogy már ide is be tudnak törni. Még ha be is tudnak, legalább nehezítsük meg a helyzetüket.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

-Most büszke vagy rá, hogy hülye módjára keveredtél harcba páncél nélkül?*kúszik alattomos vigyor Drethon ajkaira. Pontosan olyan féleszű kölyök, mint amilyennek látszik, bár tény, Drethon kissé elszámította a dolgot, de nagyobb baj nem történt. A láncing megvédte, a fiú meg a szájában érzi a megaláztatás ízét. Jó eséllyel mostantól a dühe fogja vezérelni, ez önkéntelen reakció, Drethon pedig pontosan erre számít. Nem is támad, megvárja a következő csapást.*
-Én felajánlottam, hogy lépj vissza. Az nem az én hibám, hogy meggondolatlan kölyökként viselkedsz.*felel tárgyilagosan, a másik mozdulatait figyelve.*
-Uram...*hallja a háta mögül a Medve hangját, ami valahogy furán cseng. Mintha... talán csak rossz előérzet, de rápillant az emberére, aki arcán a tökéletes értetlenség tükröződik, a távolba meredve. Drethon egy pillanatra megfeledkezik ellenfeléről és leereszti a kardját, ahogy tekintete arra vetül, amit az emberei néznek. A sötétben egy hajó kúszik lassan az öbölbe. Egy elég termetes hajó... Kivilágítatlanul... vitorlák nélkül... Nem az a hajó amit vártak. Drethon ellenfeléről megfeledkezve indul el a dokkok felé, emberei azonnal követik. Út közben bal kezébe egy fáklyát ragad, egyre fokozza a tempót. A kikötőben jeges szél süvít végig, ezt leszámítva halálos a csend. A hajó végül megáll, mintha csak a szél fújta volna be, fedélzete üres, egy lélek sincs rajta. Mellé érve Drethon megemeli a fáklyát, látja, hogy a hajó testét jégréteg borítja. Megragadja a fáklyát és a fedélzetre hajítja. Pár szívszaggató pillanatig nem történik semmi... aztán egy üvöltés. A legidegtépőbb, amit ember csak hallhat... Démoni sikoly, egy másik világból... Alakok jelennek meg a fedélzeten. Lassú, darabos mozgásuk annyira embertelen, hogy még az is felismeri, aki még sosem látott ilyet. Élőholt hús, melyet a mágia mozgat. Drethon lassan hátrálni kezd, ahogy az emberei is, szinte egyszerre rántják ki az obszidiánból készült fegyvereiket.*
-Azonnal küldj az embereidért.*szól Drethon a Medvének, mire az biccent valakinek aki elrohan a Greyjoy hajók felé.*
-Fiúk! Ez a csapat hulla nekem túl mozgékonynak tűnik. Adjuk őket vissza az enyészetnek!*kiáltja Drethon, szemeiben őrült fény pislákol. A Vas szülöttei egyszerre üvöltenek fel és állnak csatarendbe. Alig két tucatnyian vannak, de mind harcedzettek, mind öltek már élveholtakat.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Olyan nagyon látom minden egyes mozdulatából, mennyire többnek érzi magát. Nem érdekel, harcosok vére csörgedezik bennem, olyanoké, akik sok csatát nyertek, és én magam is harcoltam már nem csak emberekkel, de Másokkal is. Évek óta járjuk a tengert, és akárhogy is, de nem minden esetben jutunk át észrevétlenül, előfordult már, hogy veszélybe botlottunk és tény, hogy nem csak a Mások, a kalózok is bőven akadnak a vizeken. Fém csattan a fémen, szinte az utolsó pillanatban rántja csak elő a kardját. Nem tévesek a hírek, hogy ez a fickó őrült és kiszámíthatatlan. Erősen tartom magam, újabb lendületet véve és mivel nem támad az oldala felé csapok felfelé húzva a kard ívét. Bár így szabadon hagyom a másik felem, ahol meg is villan a penge, ez elől már gyorsan térek ki. Csak a támadásának köszönheti, hogy a pengém megcsúszva a láncingen siklik tovább, és a következő pillanatban már a képemben érzem az ütést. Hátrébb tántorodom, de tartom magam és nem zuhanok a földre. Bár az egyensúlyom vészesen kibillen, eleget sétáltam már falak vékony peremén, hogy meg tudjam tartani magam. Oldalra köpök, a szám vérrel van tele, és a ruhám ujjával törlöm meg az arcom, aztán újra ráfogok a kardra.*
-Nagyra vagy magaddal... láncig védelmébe bújva. Ha nem lenne, már kihasítottam volna egy darabot az oldaladból... *Morranok rá, de nem hátrálok meg. Feladni? Eszem ágában sincs. Újra támadok, ezúttal egy lendületes ütéssel újra az oldalát véve célba, mint az előbb, higgye csak azt, hogy nem tudok taktikázni, higgye azt, hogy könnyű dolga van.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*A fiú csapása egyszerű és kiszámítható, akár csak ő maga. Drethon szinte lusta mozdulattal rántja ki a kardot a hüvelyből, mely félreüti a másikat az útból. Nem mozdul egyből, kivár, hogy a fiú melyik irányba akar ugrani, vagy épp támadni. Akkor pedig lentről indítja a széles vágást, nagy ívben, de gyorsan. Kiszámítható támadás, nem is az a célja, hogy eltalálja vele a másikat. Sokkal inkább az, hogy mikor Kyleon védekezésre emeli a fegyverét, hogy megakassza Drethon pengéjét, az nemes egyszerűséggel előrébb lép, meglendíti a balját, minden erejét és gyorsaságát beleadva a fiú arca felé sújtva öklével. Ebből a távolságból illene eltalálnia. Mindenesetre akár sikerült, akár nem, hátrébb lép egyel, arcáról nem lehet leolvasni semmit.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

-Nem félek öntől, a nagyapám elég Greyjoyt küldött a tenger fenekére... *Nem félemlít meg, és még véletlenül sem zavar, hogy láthatóan lebecsül. Addig van előnyöm, amíg így tesz. Többnek érzi és hiszi magát. Bizonyára fiatalnak vél, csak mert az arcomat nem szelik őrült barázdák, de nem ismer, nem tudja, hogy milyen életem volt. Az utcán nevelkedtem, a becsületes harcot ismerem, de nem vagyok lovag, tisztában vagyok azzal, hogyan kell ötvözni az őseim tudását azzal, amit én szereztem. Hogyan kell gyorsan és ügyesen mozogni, akár egy macska és erősen lecsapni, mint a farkas. Talán nincs rajtam láncing, de az izmaim nagyok és erősek, a kardom pedig egyáltalán nem az utolsó, bár persze jobb lenne, ha a Jég lenne a karom meghosszabbítása. Az oldalamon a kard mögött egy tőr is megbújik, hiszen arra is bármikor szükségem lehet, bár persze obszidiánom az nincs, most nem is hiszem, hogy szükség lenne rá. A beállásom egy harcoshoz méltó, nem meglepő, de attól még tisztában vagyok vele, hogy az ellenfelem cseppet sem a tisztességes harc híve, ezért nem is küldtem az emberemet a halálba. Engem olyanok szolgáljanak, akik tisztelnek és szeretnek, ne olyanok, akik félnek tőlem. Gyorsan mozdulok, kecses támadással indítok, fentről sújtva le, de figyelve az ellenfél minden egyes mozdulatára, hogy azonnal hátra léphessek, vagy oldalra mozdulhassak, ha arra van szükség. Ne szándékozom végezni vele, tudom, hogy az nem tenne jót senkinek, a királynak, sem az ügyünknek... de azt az önelégült vigyort le akarom törölni a képéről.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

-Nem, inkább magát küldi oda.*válaszolja cinikusan. Őszintén szólva meglepi, hogy a férfi fel óhajtja áldozni magát egy közemberért, de ha ilyen értelmetlen halált akar halni, ám legyen. Drethon cseppet sem fél tőle, ismeri a saját képességeit, kétli, hogy a másik akár csak negyedannyi emberrel végzett volna saját kezűleg, mint ő maga. Na persze és ami még mókásabbá teszi, a Vas-szigeteken nem éppen az egyenlő küzdelemre tanítják az ifjakat. Sokkal inkább arra, hogy legyenek minél kiszámíthatatlanabbak és aljasabbak. Egy közelharcban nincsenek szabályok, csak egy: aki él, győzött. És persze az sem utolsó dolog, hogy Drethon felöltője alatt ott lapul a láncing, amit még akkor sem vesz le, mikor a nagydolgát végzi.*
-Ahogy akarja.*vonja meg a vállát és elindul kifelé. Emberei izgatottan súgnak össze egymás között, mindenki követi őket. Odakint egy emberekből állított kör egyik végén kivont karddal, valamiféle harci pozícióban várja őt a másik. Drethon kis híján elneveti magát. Kioldja a köpenyét, majd félredobja. Kiropogtatja az ujjait, amik később a valyriai acél markolatára kúsznak, de nem rántja ki a hüvelyből. Mint rendesen, most is három penge nyugszik az oldalán: a valyriai acél hosszúkard, az obszidián penge és a tőr. Alaposan felméri ellenfelét, igyekszik minden mozdulatát megfigyelni. Elsőre gyakorlott vívónak tűnik, de ez nem jelent semmit. Az ilyen ficsúrok hajlamosak elbízni magukat, illetve természetüktől fogva köti őket az úgynevezett "becsületes küzdelem" íratlan illemkódexe, amit azonban Drethon magasról köp le. Bólint a másik felé, jelezvén, hogy készen áll, kezdődhet a küzdelem. Amint a másik mozdul, Drethon számára minden külső hang elhallgat, csak és kizárólag a harcra koncentrál.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nem lepődöm meg a válaszán, és azt hiszem érthető, ha ezek után nem hátrálok meg. Az nem vallana rám, ha azt mondanám, hogy akkor haljon meg a matróz, saját magamat szégyeníteném meg, és az biztos, hogy ennek az őrültnek is táptalajt adnék arra, hogy gyávának tituláljon. Gyáva pedig semmiképpen sem vagyok, az élet edzett, a Tél fia vagyok, nem félek egy ilyen bárdolatlan alaktól. Nem mozdulok a helyemről, hiszen már elléptem az asztalról, habár hallom, hogy a hátam mögött az embereim határozottan nem értékelik a döntésemet. Azt hiszem ők féltenek, bennük több lakozik a kétségből, mint bennem, de én tudom, hogy vagyok olyan erős és harcedzett, mint e velem szemben álló. Lássuk be, minden bizonnyal lenéz és kevesebbnek tart saját magánál, pedig egyszerűen csak a külseje riasztó, az enyém pedig attól, hogy nem, még nem jelenti, hogy gyengébb lennék.*
-Legyen hát, akkor vívjunk meg mi az embereink becsületéért. Ön is tudja, hogy nem küldöm a matrózt a halálba. *Húzom ki magam. Hátrapillantok, és határozottan nézek az enyémekre. Kevesebben vagyunk, mint amazok, de tudom, hogy hallgatnak rám annyira, hogy nem fognak semmibe sem beleavatkozni.*
-Az enyémek nagyon jól ismerik a szabályokat, önökről ezt nehezebben hiszem el, de... legyen így. *Irány hát kifelé. Több szót kár erre fecsérelni. Felmérem még, hogy van öltözve, hiszen rajtam nincs páncél, miért lenne egy kikötőbéli séta miatt? A karom van velem, és ennyi. A kocsma előtt persze hamar kiürül a tér és alakul ki a kör. A vér szaga odavonzza az embereket, ez meg sem lep. A kard hamar a kezembe kerül, támadó állásban helyezkedem el. Nem ismerem a harcmodorát, de ő sem az enyémet.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

-Nemes gesztus uram, de sajnálatos módon Vells nem nemes, Ön pedig, ha jól sejtem az.*biccentek felé.*
-Az ilyen helyzetekre pedig csak két féle megoldás létezik: vagy a közemberek, vagy az uraik küzdenek meg egymással. Amennyiben óhajtja, rendezhetjük az embereink nézeteltérését egymás között is, vagy hagyjuk, hogy ők rendezzék le. Más megoldást sajnos nem látok.*kortyol bele a sörébe, majd leteszi az asztalra, feláll és az embereit, majd a másikét méri végig.*
-Nos, mit óhajt, hogy tegyünk pontot a dolog végére?*kérdi szinte már unottan. Kétsége sincs afelől, hogy ha úgy esne, pillanatokon belül végezne a másikkal, de az igazat megvallva ehhez nincs túl sok kedve, jobban szórakoztatná, ha a két kötekedő intézhetné el egymás között.*
-Természetesen szavamat adom, hogy bármelyik lehetőséggel is kíván élni, a sajátjaim közül senki nem avatkozik a párbajba, csak ha az Ön oldaláról történik ilyesmi.*teszi hozzá, úgy véli ez korrekt lépés tőle.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Tartom magam, határozottan állok, de úgy fest a nagydarabba is van még, aki belé folyhatja a szót, amikor Drethon emelkedik szóra. Újabb sóhajt hagyja el az ajkaimat, hiszen nagyon nem tetszik ez a helyzet. Egy katona egy egyszerű matrózzal szemben, aki vajmi keveset ért az igazi kardforgatáshoz? Ez nem párbaj, ez egy félreértés miatti gyors kivégzés.*
-Mert minden apró félreértést egy párbajjal oldunk meg... *Rázom meg a fejem. Végigmérem magamnak a fickót, aki a kötekedő fél. Eleget ivott már, a jó ég tudja, hogy mennyire működőképesek a reflexei, de a matrózomnak, akkor se sok esélye lenne ellene, nem elég tapasztalt, inkább a hajózáshoz ért, semmint a harchoz. Láthatóan ezt ő is így gondolja, és bár eddig többször próbált közbeszólni, most határozottan úgy fest, mint aki fél. Megértem, nem akar értelmetlenül meghalni, neki is van családja, akik miatt dolgozik, akik miatt életben kell maradnia. Döntök végül, előre lépve az asztaltól a saját emberemet visszaintve a helyére.*
-Kiállok helyette. Mindannyian tudjuk, hogy egy egyszerű matróznak kevés esélye van egy... magafajtával szemben. *Nem mondom ki, hogy harcos, mert inkább tartom őket alávaló fosztogatóknak, mint igazi harcosoknak. Becsültről papolnak, amikor hírből sem ismerik azt. Amennyiben nem ellenkezik, én magam indulok el kifelé a kocsmából. Tapasztalt harcos vagyok, a Starkok erős vére csörgedezik az ereimben és a gyerekkori szegénység a reflexeimet is magas szintre fejlesztette. A kardom pedig nálam, mint mindig.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Ez az a pillanat, mikor Drethon kénytelennek érzi, hogy beleszóljon az eseményekbe.*
-Már elnézést...*szólal meg, mire a kocsmában halálos csend lesz és mindenki rá figyel, szinte kivétel nélkül.*
-Elnézést, de attól tartok a távozásuk nem lehetséges. Ha jól hallottam, elhangzott egy kihívás, melyre a másik fél válaszolni óhajtott. Még egy király sem vonhatja meg valakitől a párbajhoz való jogot.*közli érzelemmentes hangon. Nem érdekli különösebben, mi lesz a dolog kimenetele, de a nyilvánosság előtt nem hagyhatja, hogy egy embere becsülete csorbát szenvedjen.*
-Amennyiben Önöknek is megfelel, a két illető odakint is nyugodtan rendezheti a dolgot.*pillant a két delikvensre. A Vells nevezetűnek ez szemlátomást tetszik, mint megoldás és ennek hangot is ad.*
-Ha ez a kutya hajlandó velem kiállni, felőlem rendezve van.*Drethon várakozón néz a férfira, aki a matrózokat utasítgatta, ahogy az egész kocsma is. Sajátjai becsületének megőrzése érdekében nem tehet mást, mint hogy engedi harcolni a sajátját. Persze, ki tudja, mit ér neki a sajátjai becsülete.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Nos hát épp az ilyen alakok miatt nem járok kocsmákba. Egy kis ital, azaz egy kicsit több, mint ami szükséges lenne máris eléri, hogy nagy mellényük legyen és az élő fába is belekössenek, csak azért, mert úgy látták, hogy csúnyán nézett. A kihívás hallatán a matrózom is felpattan a helyéről.*
-Elég legyen! *Intem le. Nincs rá szükség, hogy ez az egész tényleg tettekig fajuljon. Megérkezik hamarosan a nagydarab fickó is. Láthatóan tekintélyt parancsoló a jelenléte, hiszen az óbégató is hamar csendesebbre vált, sőt konkrétan belé is folytja a szót egy pillantással. Továbbra is állva maradok. Én sem vagyok egy apró ember, de ez a fickó nálam is jó fél fejjel magasabb és testesebb, bár ekkora méretekkel azt nem hiszem, hogy túl fürge lenne. Láthatóan hozzánk intézi a kérdését, bár kétlem, hogy azért, mert egyszerűen szeretné elsimítani ezt az incidenst, nem úgy ismerem a fajtáját, hogy csendben megbeszélnék a nézeteltéréseket. Mindenesetre szembe fordulok vele, továbbra is hallgatásra intve az enyémeket. Nem harcosok, egyszerű matrózok, tisztában vagyok vele, hogy nem sok esélyük lenne ezekkel az alakokkal szemben.*
-Semmi komoly, egyszerűen csak túl kicsi a kocsma ennyi italozónak. A matróz már túl sokat ivott, és a napi munka után csupán kinyújtóztatta a lábát, véletlenül épp ott, ahol amaz elsétált. *Vázolom fel a helyzetet, bár félek, hogy ez így önmagában nem lesz elég, bár ki tudja, soha ne ítéljünk a külső alapján... bár azért jobb az óvatosság.*
-Egyszerűbb lenne, ha mindenki szépen folytatná azt, amit elkezdett, mi épp távozni készültünk, és a tulaj is minden bizonnyal jobban értékelné, ha nem lenne itt semmiféle összetűzés. *Teszem még hozzá, hiszen tényleg nem lenne hasznos szétverni az asztalokat, egy párbajba pedig végképp nem szívesen mennék bele, mert biztos vagyok benne, hogy az a matróz életébe kerülne.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

-Mit érdekel az engem, hogy fizetik, ez a patkány itten ne sértegessen engem, mert a nyakát szegem!*ordítja torka szakadtából a férfi Kyleon asztalánál, kezében kardjával hadonászva.*
-Követelem, hogy álljon ki velem!*kiabálja, a Medve három emberével éppen akkor ér oda. Alaposan végigméri azokat, akik az asztalnál ülnek, majd a sajátjaira néz.*
-Mi folyik itt?*kérdi mély, öblös hangján. Az asztalra tenyerel mindkét kezével, mire azon megrezzennek a korsók. Drethon magában kuncogva figyeli a kialakuló jelenetet. Ő aztán nem fog megálljt parancsolni az embereinek, ha azok meg akarják mozgatni a tagjaikat. Elvégre ők a legjobbak, annak is kell maradniuk. Az ilyen kocsmai balhék meg mindennaposak, ha pedig Greyjoy személyesen is jelen van, az őrség sem fog beleszólni. Pláne, mivel elhangzott egy kihívás, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.*
-Ez itt kiverte a kezemből a piát, aztán még nekiállt sértegetni! Állj ki velem te fattú!*kiabálja a vas-szigeteki, mire a Medve ránéz és elüvölti magát:*
-Nem tőled kérdeztem Vells!*a hang betölti az egész ivót, már mindenki őket figyeli. A megszólított kissé ködös szemein át is észreveszi a veszélyt és visszavonulót fúj, csak dühösen méregeti az 'ellenfelét'.*
-Szóval mi folyik itt?*néz a Medve újra az asztaltársaságra. Drethon a saját asztaluknál marad egyelőre, békésen kortyolgatja a sörét, ő is az eseményeket figyeli.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*És újabbak érkeznek, aminek határozottan nem örülök. Senkinek sem jó, ha egyre több részeges Greyjoy lepi el a kocsmát. Valahogy már az elején éreztem, hogy nem lesz jó bejönni. Késő van, otthon kellene lennem, ha túl sokáig maradok, a gyerekektől sem tudok elköszönni. Persze volt már erre példa, de amióta az anyjuk meghalt fokozottan figyelnem kell rájuk. Ez most nehéz időszak, még úgy is, hogy legalább a nagynénémet megismerhették. A nagydarab fickó felettébb nem tűnik rokonszenvesnek, bár azt hiszem az ottaniak közül senki. Finoman a mellettem ülő matróz karjára teszem az enyémet.*
-Mennünk kellene, és lassan megálljt parancsolni az italnak. *Megrázza a fejét, a tekintete már most kissé ködös... ez nem jó jel, nagyon nem jó. Túlzottan a vas szülötteit figyelem, így fel sem tűnik először a saját asztalunknál kirobbanó csetepaté, csak amikor már hangos szóváltássá fokozódik. Ital a földön szétfolyva, és a méltatlankodó fickó az asztalunknál, az enyémek is hangosan kiáltoznak, a vádakat tagadják természetesen. Többen távoznak, ami nem lep meg, matrózokról van szó és a kikötő nem épp az a hely, ahol nem fordul elő időnként vérontás. Szeretném ezt elkerülni. A méltatlankodó férfire pillantok, miközben felállok a helyemről.*
-Uram, minden bizonnyal eltudjuk rendezni ezt az ügyet máshogy is... *Az emberem, amit vádol méltatlankodva pattan fel, de egy szigorú pillantással belé fojtom a kikívánkozó szavakat.* -Gruston egyszerűen csak nem figyelt, tudjuk mindannyian, hogy a kikötőben dolgozni felettébb fárasztó, csak kinyújtóztatta a lábát, de az italokat természetesen kifizetjük, ahogy az helyes. *A kardom nálam van, de természetes, hogy szeretném elkerülni, hogy ez az egész valami komolyabba csapjon át, főleg, hogy látom a nagydarab már jön néhány emberével.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Drethon elnézi sajátjai játékát, s bár ő sosem volt a híve ennek, már-már késztetést érez, hogy beszálljon. A probléma csak az, hogy senki sem merne kiállni ellene, vagy akár csak pengét emelni rá. Inkább egyik emberét utasítja, hogy hozzon még pár kancsó bort meg sört. Az illető el is megy, mikor egy kisebb csapat érkezik meg a kocsmába. Ezek is sajátjai, köztük a Harag kapitánya a tisztjeivel, Pyke-i Drymen. A fickó jól megtermett, nem véletlen, hogy a háta mögött Medvének nevezik, amit persze ki nem állhat. Pedig tényleg olyan ami termetét, alkatát és az arcberendezését illeti. Egy karja olyan vastag, mint másnak a combja. Észreveszi a királyát és embereivel felé indul, majd odaérve egyszerűen felrántja a Drethon mellett ülőt a padról és arrébb hajítja. Az méltatlankodni kezdene, de a Medve egyetlen pillantással elhallgattatja, amaz is belátja, jobb lesz új ülőhely után néznie.*
-Szép estét Uram.*köszönti Drethont, mire ő csak biccent.*
-Mi a helyzet, kapitány?*kérdi tőle, mire a Medve csak felkap egy kancsó ott maradt bort és szinte egy hajtásra megissza.*
-Teringettét... ez jól esett. Hát tudja uram, várjuk a hajókat. Érkezett mostanában egy-két bárka, akikről az a szóbeszéd járja, hogy a Starkok tulajdonát képezik. Ezt gondoltam, hallani akarja majd.*magyarázza, Drethon pedig elgondolkozik a dolgon. Starkok. Nem különösebben tekinti őket fenyegetésnek semmilyen céljával kapcsolatban, de azért jó lesz odafigyelni rájuk. Legendás igazságérzetük még bonyodalmakhoz vezethetnek.
Ekkor csörömpölés, kiabálás hallatszik pár asztallal odébb, majd a szinte mágikus erejű hang, amire mindenki felkapja a fejét: penge csusszan ki a hüvelyből. Drethon is arra pillant, és meglátja az imént italért küldött emberét, aki egy asztal mellett áll és torkaszakadtából követeli a saját igazát, mi szerint az asztalnál ülőknek kell kifizetni az italokat, mert egyikük felgáncsolta. Drethon nagyot sóhajt, majd biccent a Medvének, aki maga mellé vesz három embert és elindulnak oda ők is, hogy kiderítsék, mi történt. Körülöttük szinte izzik a levegő, mintha mindenki érezné: ebből bizony vérontás lesz. Többen felállnak és egyszerűen elmennek. Drethon érdeklődve figyeli a jelenetet.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*A napokban várható két érkező hajónk, de pontos adatok nincsenek. Ez nem meglepő, hiszen a tengeren túlról eljutni ide nem épp egyszerű, átvergődni a Mások hajóin, és lehetőség szerint a Grayjoy flotta figyelmét sem magunkra vonva. Van kihívás benne bőven, nem csoda, hogy a Targaryen lány ajánlata is erőteljesen átgondolandó. Veszélyes lenne odakint, főleg ha a rakomány már nem csak étel és fegyver lenne, mint ahogyan eddig. Gyakran kinézek hát ide, a messzeséget figyelve, de egyelőre még nincs híre az érkezőknek. Persze vannak kint hírnökök, aki amúgy is értesítenének, de azt hiszem túl sok időt töltöttem a parton, hogy már-már hiányozzon, ha sokat vagyok odabent a városban a falak között. No meg itt igazán nem tudja magát elfoglalni az ember, nem mehet ki körülnézni, vágtatni... de majd el jön ez az idő is. Néhány emberem végül csak rávesz, hogy nézzünk be a közeli kocsmába. Nem igazán vagyok az ilyesmi híve, sokan vannak, akik képtelenek egy idő után megálljt parancsolni az italnak, és ez nem hoz ki belőlük jó dolgokat. Én tudok mértéket tartani, éppen ezért most is csupán egy kupa bor mellett üldögélek az embereim társaságában, amikor meglátom az érkező Greyjoyt. Barbár játék az övék, ez nem vitás. Szó szerint undor ül ki az arcomra, amikor a nem messze lévő asztalnál ülő férfit megszabadítják egy testrészétől, ami után ő gond nélkül játszik tovább. Drethon arcát figyelem, amin mintha még élvezet is látszana... szörnyű népség! Rájuk vagyunk utalva, ez csak még inkább arra késztet, hogy megfontoljam a sárkányok anyjának ajánlatát. Messziről méregetem csak a mulatozókat, igazság szerint eszem ágában sincs oda menni, vagy akár csak oda szólni. Ki tudja, hogy mi lenne annak a vége, már csak azért is, mert az ő emberei és az enyémet is ittak már eleget...*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

*Drethon úgy döntött, épp itt az ideje, hogy az érkező hajóit megnézze. Az éjszaka kell megérkezniük, nyolcvan vas-szigeteki gyilkossal a fedélzetükön, na meg persze a sárkányüveggel, ami létfontosságú árucikk Királyvárban. Ahhoz, hogy háborút viseljenek, kevés, de ahhoz elég, hogy befogja a szájukat egyelőre. Maroknyi emberrel a háta mögött elindult hát a kikötőbe, ahol így is ácsorog már pár hajója, fedélzetükön az emberei laknak. Nem óhajt üres hajókba futni, ha egyszer menekülnie kéne a városból.
Egy levelet küld majd egyik emberével a kapitányoknak, amiben utasítja őket, hogy figyeljenek minden érkező és induló hajót, rakományukat és hogy milyen lobogó alatt indulnak útnak. Egyszóval mindent amit csak ki lehet deríteni róluk. Szeretne tisztába kerülni az erőviszonyokkal.
Mikor megérkezik, egyből az egyik lebujba megy, ahol nagy eséllyel talál majd népéből valakiket. Nem óhajt másokkal vegyülni. A "Disznóhoz és Síphoz" címzett kocsmát megfelelőnek találja, elég közel van a dokkokhoz.*
-Garrick, fogd ezt és add oda Pyke-i Drymen-nek.*nyújtja át fojtott hangon a kérdéses dokumentumot kísérete egyik tagjának, aki bólint, elveszi, majd szó nélkül elfordul és a hajók felé megy.
Drethon egy darabig nézi, majd úgy dönt, inkább bemegy a kocsmába. Egy elég nagy és viszonylag jobb kinézetű hely, ahol gyakran fordulnak meg a nemes házakból valók is. Most sincs ez másként, lát itt a városőrségtől, de a Tyrell és Tully házakból valókat is.*
-Igyunk egyet fiúk.*mondja, amit helyeslő röhögéssel nyugtáznak emberei. Az egyik hosszú asztalnál megpillantja sajátjait, akiket a többiek nagyobb ívben kerülnek ki, mint egymást. Odaindul hát, maga mögött kíséretével.*
-Jó estét uraim.*köszönti őket, mire azok egy emberként állnak fel, hogy helyet csináljanak a királyuknak.*
-Üljetek le.*legyint unottan Drethon és maga is helyet foglal, az asztalfőn. Az asztalon korsók, kupák állnak, meg egy kisebb halom pénz, ami nyilván a kockajáték tétje, amivel a vas népe oly szívesen múlatja az időt. Ennek a játéknak különleges szabályai vannak: alapesetben az nyer, aki két kockából nagyobbat dob. De ha a két eredményből legalább az egyik szám egyezik az ellenfélével, emelni kell a tétet. Aki nem tudja tartani, zálogot kell adnia. Ha azt sem tud, levágják az egyik ujját. Persze ő maga is emelhet, bármelyik testrészét felkínálhatja erre. Civilizált népek meglehetősen barbárnak tartják a játékot, ami valószínűleg igaz, de Drethon emberei hatalmasakat szoktak szórakozni egy-egy ujj-, fülmetszés alkalmával. Volt már rá példa, hogy a játékosok közül többen meghaltak, ugyanis mindig akad olyan, aki inkább birokra kelne a testrészeiért. Ilyenkor az az íratlan szabály, hogy a két játékos életre-halálra küzd egymással, a nyertes nyilván mindent visz. Ez a küzdelem pedig alkalmas újabb fogadások kötésére is.*
-Emelek.
-Tartom.
*Drethon felpillant, átveszi a sörét és közben arcán már-már jókedvvel figyeli, ahogy a bárd a magasba emelkedik, majd lesújt, egyik embere pedig felordít fájdalmában, a többi meg majd megpukkad a röhögéstől. A körülöttük lévő asztaloknál idegesen súgnak össze az emberek. Pár perc elteltével, az ujjavesztett férfi is jókedvűen vigyorog a kötéssel a kezén, sőt tovább játszik.*