Baelor Szentélye

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*A köpeny igazgatásából nem úgy látom, hogy tényleg nem zavarja a hideg, de hát ha azt mondja, akkor legyen így. Nem hallottam a betegségéről, az az előtti eseményekről, hogy visszatértünk, nem sokat tudok. Az új királyról is viszonylag későn értesültünk és mire minden elrendeztünk, hogy elindulhassunk... hát nem volt éppenséggel két perc.*
-Világos Hölgyem. Bár nyílt vagyok, de ne nézzen egyszerű botor embernek, aki még ennyit sem fog fel. *Kissé felhúzom az orrom, hiszen határozottan nem teszik, ahogy beszél, mintha minimum kioktatna. Hány éves lehet? Szerintem fiatalabb nálam és talán járatosabb a politikában, de annyi büszkeségem van, hogy a szavait ne viseljem túl jól. Végül javasolja, hogy menjünk védettebb helyre, ahol nem tudnak kihallgatni. Azért is jöttem ide a kertbe, mert elég távol vannak azok a helyek, ahonnan kifigyelhetne bárki is, de ha így véli, hát legyen.*
-Amennyiben megmelegedne, és úgy érzi biztosabb a beszélgetés odabent, akkor menjünk. *Bólintok végül.* -Az öltözetével nincs gondom Lady Targaryen, de ha önnek úgy kényelmesebb... *Rántom meg kicsit a vállam végül, aztán kicsit körbepillantok. Idefelé jövet nem láttam testőröket, és a sárkányai nélkül nem nézem ki ebből a nőből, hogy meg tudná védeni magát. Bár lehetséges, hogy az emberei csak jól rejtőzködnek.*
-Katonák nem kísérték önt? A város útjai egyelőre még nem mondhatóak a legbiztonságosabbnak, ha velem tart, talán jobb lenne legalább a haját eltakarni, ez így... kissé feltűnő. *Hát igen, azt hiszem bárki könnyen felismerné és valószínűleg megtudnám védeni kevés emberrel szemben, de ha épp most jutnak fel a kisebb utcákon a csőcselék... Csodálkozom is, ha csak úgy egyedül jött le ide a toronyból.*

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2013. Jun. 30.

-Ó, nem zavar a hideg. Ha meg is hűlnék, bízom annyira a gyógyítóinkban, hogy hamar kikúrálnak.
*Mosolyodik el. Igazat beszél, hiszen már egyszer a halál torkából rángatták vissza az említettek. Ezt talán még Stark is tudhatja, hiszen nem sokak előtt titok.
Pillanatok múlva ugyanezzel a mosollyal fordítja fejét a sárkányoktól Kyleon felé.*
-Lásson a sorok mögé, Lord. Ez minden dolog nyitja. Nem azt mondtam, hogy biztosan nem lesz a Vas szülötte nagyravágyó. Csak azt, hogy attól nem tartok, hogy a trónra tartana igényt. A kettő közt súlyos különbség van.
*Jelenti ki kissé beletörődőn, majd sóhajt egyet, s visszavezeti pillantását a sárkányok felé. Való igaz, ő maga is szeretné lángok közt állni Greyjoy birodalmát. Szeretné látni őt, ahogy vért izzad megmaradt méltósága elismeréséért, ahogy küzd címéért és népe maradékáért...
Talán csak dühe vet fel benne ilyen gondolatokat. Vagy csak most kezdene kiütni rajta vérvonala betegsége?*
-Valóban, itt még a falnak is füle van... Biztosan nem lenne alkalmasabb Észak sorsának megvitatására a torony?
*Kérdez vissza, mintha tudna valami pontosat, ami Északot érintheti. Az az igazság, hogy végülis nem is hazudik nagyot a kérdés mögöttes tartalmával. Olyan kérdéseket, megállapításokat tartogat, melyek érintik Starkot, Északot... És még sok más tényezőt is. Épp ezért semmiképp nem egy ilyen, szinte bárki által meglátogatható helyen beszélne pontos részletekről.*
-Szívesen fogadnám illőbb öltözetben, egy kis bor, vagy sör mellett, ahogy csak kívánja. De mindenképp olyan helyen vitatnám meg problémáinkat, ahol a kettőnk dolga kettőnk közt is marad. Talán már így is túl sok olyasmi hangzott el, amit az említett besúgók... *sóhajt* -Biztosan érti. Nem kell a fölösleges problémaokozás, van elég bajunk jelenleg is, amivel foglalkoznunk kell.
*Remélhetőleg eléggé felkelti Lord Stark érdeklődését ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá, és tisztább körülmények közt beszélhessen vele.
De döntsön akárhogyan is a férfi, ő nem fog vele erről itt beszélni. Neki sem kell több fölösleges kockázat.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Azt hiszem, ha nem tudnék senkibe sem bizalmat helyezni, akkor képtelen lennék az életre, mindent gyanakvással figyelni, mint a Lannisterek... keserű és szánalmas élet. Inkább halok korán, minthogy így tegyek, bár persze tudom, hogy a mi fajtánk nem is az, amelyik megvénülve párnák közt leheli ki az életét, mint az a vén szipirtyó a tornyában. Oldalt pillantok, amikor a Segítő összehúzza magán a köpenyt.*
-Látom fázik, ha úgy kívánja visszatérhet a melengető tea mellé, és folytathatjuk máskor is a társalgást. *Jegyzem meg, hiszen nem akarom rabolni az idejét, és úgy gondolom lesz még lehetőségünk beszélni, bár persze azt is megmutathatja, hogy nagyobb az akaratereje, mint amit hiszek és bírja még a Tél fagyosságát. A tekintetek újra a sárkányokra siklik, amikor róluk ejtünk szót. Lassan bólintok, hiszen igaza van teljes mértékben, de valamelyest azért irányíthatóak, hiszen egyébként nem lennének itt. Úgy gondolom van ez a nő annyira óvatos, hogy nem mondana el mindent kis kedvenceiről, de nem is az én dolgom kifaggatni.*
-Majd, amikor Greyjoy hajókat égetnek fel, nem megyünk azok közelébe. *Mosolyodom el finoman. Szívesen látnám, ahogy azok az aljas árulók lángolnak. Félek, hogy még sok bajt fognak okozni itt, és még több viszályt.* -De bízom benne, hogy ön jobban tudja ezeket a dolgokat, hisz nem véletlenül ön a Segítő. Ha úgy gondolja nem kell attól tartanunk, hogy többet követelnek... akkor legyen úgy. *Bólintok végül, bár nem teljesen hiszem el saját szavaimat sem. Nem biztos, hogy a trón kéne annak a férfinek, de ha vége lenne a harcoknak, ha a Másokat visszavernénk, ha újra felhúzzuk a Falat... akkor vajon nem akarja majd rátenni a tenyerét más területekre is? Nem biztos, hogy elég lesz neki az, hogy a Vas-szigetek ura, új hűbéreseket akar majd, földeket, ahol a neki szolgálók vethetnek, akiket megsarcolhat és kifoszthat. Kétségem sincs felőle, hogy ha már kapott valamit, akkor nem fog majd még többre vágyni. Kiszámíthatatlan az a fickó.*
-Informátorok? *Húzom fel kicsit a szemöldököm.* -Az én gyenge puhatolózásaim semmik, ahhoz képest, amiket a legtöbben tudnak ebben a városban a többiről. *Igaz, hogy ideérkezésünk előtt valamelyest körbeszaglásztak nekünk, de korántsem olyan erőteljes pontossággal, mint amire sokaknak lehetőségük van itt. A kérdésre csak halknak hümmögök, az ég felé pillantok, tekintetem, mintha kissé réveteggé válnak épp csak egy pillanat erejéig.*
-Ön szerint aggódnom kellene Észak miatt? De jól sejti, nem lepődnék meg, ha valaki rá akarná tenni a területeimre a kezét. Észak önmagában akkora, mint a déli királyságok együttvéve, nem csoda, ha sokaknak fáj rá a foga, és sokan csalódtak, hogy nagybátyámmal életjelet adtunk magunkról. *Természetes, hogy féltem azt, ami jog szerint az enyém.* -Tudja jól Lady Targaryen, hogy minden támogatásnak ára van, Királyvárat a Lannisterek arannyal támogatják, mi ételt és fegyvereket szállítunk a tengeren túlról, míg Grayjoy az obszidiánnal üzletel. Ha vége a harcoknak, vajon a király kinek a követeléseit helyezi majd másoké elé? *Teszem a dolgom, de nincsenek kiosztott lapok, hiába viselem a címeimet, nem garantált, hogy amint sikerül visszaszerezünk Westerost a jégszeműektől mindenki azt kapja vissza, ami ténylegesen az övé.*

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2013. Jun. 30.

*Gyanakvás. Az a dolog, amit a botor paranoiának tart, az élelmesnek az életét mentheti meg. Senkiben nem szabad feltétel nélkül bíznia. Sem testvérben, sem kuzinban, vagy bárki másban. Főként neki.
Lassú léptekkel, rá jellemző úrias tartásával sétál Lord Stark oldalán, s hol a sárkányokat, hol társasága tekintetét fürkészi.*
-Timm... *Súgja maga elé a nevet. Már nem is tudja, mikor látta utoljára őt. A hideg, a sötét és mellé az álmatlanság még jobban összemossa a napokat számára.
Haját meglebegteti a hűvös szél, hátától vállaira sodorja. Kicsit összébb is húzza magán köpenyét, amit a szövetből készült, hímzéssel alig díszített ruha fölé öltött. Még nem fázik, de kezd kissé hűvösebbre fordulni az idő és ezt bizony azért érzi.*
~Túl őszinte...~
-A sárkányokkal az a baj, hogy csak tömeget képesek pusztítani. Képtelenek válogatni a méretük és a tüzük miatt.
*Ez részben igaz is, ám már dolgozik a megoldáson, mivel tudja, hogy egyszer úgyis eljön az a pillanat, mikor ez gondot okozhat. Persze ezeket a lapokat nem akarja kiteríteni egyelőre senkinek. Neki tökéletesen megfelel, amíg úgy hiszik, hogy a sárkányok dühe mindent felemészt. Ez az egyik, ami félelemben és így viszonylagos rendben tartja egyelőre a várost.*
-Hatalmas kincs az, tény. De sajnos meg van kötve a kezünk. Greyjoy jó stratéga. Vagy legalábbis annak tartja magát.
*Szándékosan fogalmaz homályosan, éppen azért, mert nem szándékozik minden tervét kiteríteni. Ezt a harcot neki kell megvívnia Drethonnal, hiába érinti a dolgok kimenetele egész Királyvárat. Talán ő maga ezért is érzi olyan felemelő kihívásnak a túlkapása elleni ötletek kidolgozása.*
-A vastrón nem érdekli. Minden bizalma a saját népéé, nincs szüksége az itteni hatalomra és alattvalókra, efelől biztosíthatom. Ekkora árat nem fog kérni.
*Beszél úgy, mint egy igazi Segítő. Persze közben ő maga el is hiszi saját szavait. Egyáltalán nem számít arra, hogy Pyke ura a maga barbárjainak egekig magasztalása mellett igényt tartana holmi éhező földművesekre, botcsinálta kényszerkatonákra és még sorolhatná. Az ő szemében pusztán áldozat lehet mindenki, aki Királyvárban él és mozog. Egy, a dothrakiakéhoz hasonló ramazuri áldozatai esetleg. A szórakozásból mészárlás célpontjai. Ezért meg fölösleges uralom alá hajtani egy egész várost talán.*
-Ügyelek rá. De örvendek, hogy kiderült, Ön szerint is helyesen teszem. Megnyugtathatja az informátorait is, akik beszámoltak Önnek a Vas népe létszámáról nálunk.
*Jegyzi meg rezignáltan. A férfi őszintesége túlságosan szúrja fülét. Kyleon csupán néhány napja van a városban, mégis mindenről hallott már. Lissieri ebből arra következtet, hogy szervezett kis besúgó hálózata lehet. Bár... Talán az is elég, ha azzal a manipulatív Lannister lánnyal töltött pár órát. Ha valóban olyan körmönfont, mint Cersei, akkor képes bárkinek bogarat ültetni a fülébe. Még azt is elhiteti a balgábbal, hogy a tej fekete.*
-Észak miatt aggódik ennyire, Lordságod?
*Teszi fel a keresztkérdést. Úgy érzi, most fordíthat a beszélgetés menetén, ráadásul abba az irányba terelheti, amerre ő szeretné.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Irónia? Nem igazán élek ilyesmivel, amit mondok egyenes és igaz, legalábbis az esetek túlnyomó többségében. A történelem során azt hiszem a családomat erősen jellemezte is, hogy botor módon túlzásba vitték az egyenes beszédet, én valamelyest igyekszem a vérem ellen harcolni, de nem mindig vagyok rá képes. Így hát bármiféle hátsó szándékot, vagy élt érez a szavaim mögött, az maximum paranoia, értelmetlen gyanakvás csupán. Szimplán társalogni próbálok, kedvem ellenére kapcsolatokat kiépíteni, mert tudom, hogy ezek nélkül nem sok esélyem van Észak Őrzőjévé válni. A teára tényleg nem vágyom örülök neki, hogy a nő nem ragaszkodik ilyesmihez. Egyik kezemet szimplán csak magam mellett lógatom, a másik megszokásból a kardomon pihen, úgy indulok el a Segítő mellett.*
-A kuzinom, Timm Arryn ejtett el néhány olyan mondatot, amiből ezt szűrtem le. De természetesen ő is tévedhet, mégis benne bízom, és akit ő erre érdemesnek tart... a felé én is nyitottan fordulok. *Nem mondom ki, hogy Timm barátjának nevezte ezt a nőt, hiszen azt hiszem ezt ő sem mondaná nyíltan a szemébe és természetesen arra is van esély, hogy a kuzint átejti a Sárkányok Úrnője, hogy csak igen jól játssza ezt a hatalmi játékot, de azzal, hogy ha senkiben sem próbálunk cseppnyit sem bízni, végképp nem jutunk sehova.*
-Az ön kezében lévő fegyver, akarom mondani fegyverek sem csekély mértékűek. *Pillantok az égre, ahova az ő tekintete is gyakran siklik.* -Az obszidián nagy érték ezekben a kemény időkben, de éppen ezért is tartok tőle, hogy az az alak hamarosan többet akar majd értük, mint amit eddig kialkudott, és úgy hiszem ön az egyedüli, aki ebben megtudja akadályozni. Mint Segtő figyelemmel kíséri, netán korlátozza Greyjoy Királyvárban tartózkodó katonáinak számát? *Nem tudom, hogy jelenleg a nemesi családok milyen mértékű hadi erővel rendelkeznek, hiszen nem túl nagy hely sok ember elhelyezésére itt, de talán érdemes lenne tudni, kik milyen erőt birtokolnak.*

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2013. Jun. 30.

-Szokatlan.
*Egyezik bele. Ahogy Kyleonban az Északiak vére csörög, úgy benne a Tűz népéé. Hiába született a télen, megszokhatatlannak bizonyult számára a hideg. Újra a sárkányait fürkészi, egyikük épp leszáll megszokott magaslatukon.*
~Vagy csak a Tél előtt születettnek nézek ki? Szerencséje, hogy a Segítő fülével hallgatom, nem egy egyszeri nőével...~
-Tudom, Lord Stark. Ahogy gondolja.
*Nem tud a szavak mögött nem iróniát érezni.*
~Mintha tényleg csak ennyire nem értene a finom puhatolózáshoz. Mintha úgy gondolná, felségárulást követek el... Ennyi erővel akár nyíltan nekem is szegezhetné ezt. Na, talán most kár, hogy az óvatos Segítő fülével hallgatom...~
-Mi is reméljük, hogy mielőbb felépül.
*Felé fordul és újra elmosolyodik.*
-Természetesen lehet úgy beszélgetni, ha Önnek jobb így. Sétálhatunk is.
*Meg is indul, nem él olyasféle gesztussal, mint például karja felajánlásával, amivel a férfinak adná át a vezetése lehetőségét. Kezeit maga elé ejtve tartja, összekulcsolt ujjakkal.*
-És mégis ki kelti ilyen jó hírem?
~Ha olyat mond, akit ismerek, szerencséje van. Akkor majd elfelejtem azt gondolni, hogy előbbi "finom" puhatolózása gyanúsítás volt.~
-Ó, és Greyjoy... *a nevet hagyja lassan végiggördülni nyelvén, mikor kimondja. Mellé kajánul vigyorog pár pillanatig, aztán persze elkomorul.* -Túl hatalmas fegyver van a kezében, nemde?
*Kérdez rá, mivel a véleményére kíváncsi, hátha kibök esetleg olyasvalamit is, amit ő még nem tud.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Így igaz, nem szokásom nőket gyilkolni a legtöbb ház tagjaival ellentétben az efféle aljasságok nem férnek bele egy Stark becsületkódexébe. Ahogyan a Lannister lánynak, úgy a Segítőnek sem kell féltenie az életét, viszont a kardomra szükségem van, hiszen sárkányok és katonák hada híján meg kell védenem magam, és Királyvár nem arról híres, hogy minden szeglete biztonságot nyújt.*
-Oh igen a tél, bizonyára itt sokaknak szokatlan lehet. *Mondom én, aki soha sem életem északon, de mégis az ereimben csorog az Elsők vére és a tél kezdetekor születtem, bár sokáig éltem a tengeren túl, mégis ismerem milyen az igazi hideg.*
-Ön is tudja, hogy nem szokásunk csupán óvatosságból csel, vagy álca mögé bújni, azzal önmagamat hazudtolnám meg én és a nagybátyám is. *Kihúzom kicsit magam, termetes alak vagyok, izmos, erős, az élet kovácsolt azzá, ami lettem. Nem vagyok az a típus, aki tart mindenféle falaktól, ha a becsület úgy kívánja, akkor nekimegyek annak, aminek, vagy akinek kell, legyen az egy őrült, aki a vas-szülötte... vagy más.*
-Nekem itt is tökéletes, egy rövid séta remélem önnek sem okoz kényelmetlenséget. A tea... nem igazán az én világom. *Úrias szokás, bort iszom, sört, nem teát bársonyszékben.* -De sürgősnek sem mondhatom, szimplán csak most akadt időm, és nem akartam húzni az időt. *Követem a tekintetét a sárkányok irányába. Látom a szemében a mély áhítatot, úgy látom határozottan kedveli őket. Fenséges lények, ezt én sem tagadhatom, de egyben félelmetesek is, még egy bátor harcos számára is.*
-Remélem hamar visszanyeri majd egészségét. *Biccentek egy aprót, majd tőlem talán szokatlan módon finoman elmosolyodom.* -Hát nem beszélgethet a Segítővel egy messzi földről érkezett vándor, aki étellel és fegyverekkel látja el Királyvárat? Nem faggatni akarom Hölgyem, csupán az jutott a tudomásomra, hogy ön talán olyan jellem, akiben idővel talán bízhatok is. Csupán e miatt puhatolózom. És mit tud erről a Greyjoyról, ön szerint mikor jön el az ideje, amikor már többet akar a szolgálataiért cserében? *Ha akar, hát nem válaszol, de abban biztos vagyok, hogy ez az idő el fog jönni, a kérdés tényleg csak a mikor.*

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2013. Jun. 30.

*Olyasfajta választ kap, amit a helyzet diktál, s nem feltétlen valóst. Ebből már biztosan sejtheti, hogy a másik hamar a tárgyra kíván térni, s végül gyanúja is beigazolódik. Elégedett azzal, hogy milyen jó emberismerő... Általában. Mert Drethon esetében nem volt az. Kár Felisháért...
Pillantásait lassan újra a röpdöső állatok felé irányítja, hiába vette észre, hogy a férfi ezúttal sem vált meg kardjától. Valahogy tőle nem félti a torkát - s talán ő ebben az egyetlen. Szélesebben mosolyodik el, majd lágyan válaszol.*
-Köszönöm, kivételesen nem fázom. Viszont... Eddig nem hittem el, hogy a Starkok fejjel mennek a falnak. Az Ön érdekében mondom. Ebbe könnyen nagyon belesajdulhat a feje.
*Visszamosolyog a férfira egy pillanatra.*
-És választhatott volna más helyet erre a beszélgetésre. Megvárhatta volna, míg visszaérek. Kellemesebb lett volna egy jó tea mellett. Vagy ez ilyen sürgős?
*Ennyivel válaszol, majd újabb pillanatokig csak a sárkányokat nézi.*
-A király kisebb betegséggel küzd, addig én intézem a személyesebb ügyeit, ezért is én hívtam magamhoz. És olyan kapcsolat fűz hozzá, mint Segítőt a Királyhoz, és mint a gyermekkori barátokat egymáshoz. Egyéb kérdés, Lord Stark? Megtudhatnám, mi végre ez a kérdezősködés? Mikor én faggattam, sejthette az okát.

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Azt tudom, hogy itt van, de nem tudom hogy pontosan miért, így kicsit meglepődöm, amikor a távolban meglátom én is a sárkányokat. Még ilyen távolságból is félelmetesen tiszteletet parancsolóak, nem is értem, hogy ha ezek itt vannak, akkor az szörnyeteg a Vas-szigetekről hogyan tud mindenféle feltételeket támasztani. Egyszerűen el kellene venni tőlük az obszidiánt, és úgy, ahogy már egyszer megtörtént sok-sok éve ellátni a bajukat. Akkor is Baratheonok és Starkok fogtak össze és most sem lennék rest, hogy így tegyek, de vajon a Sárkány úrnő mennyire van a király mellett igazából? Nem tudhatom, azt pedig főleg, hogy ha nyíltan kérdezem, akkor válaszolni fog-e. A leányra pillantok, amikor megáll mellettem és formálisan egy apróbb meghajlást eszközölök felé.*
-Jól, hát ön Lady Targaryen? *Nehezen látok az álcák mögé, a mosolya igazinak tűnik, de vajon tényleg az? Ezt nem tudhatom.* -Ez az új istenek szentélye, ezt ön is tudja minden bizonnyal, nincs helyet itt az én imáimnak. *Megteszem őket máshol, nem vagyok helyhez kötve, bár a legjobb a vöröslő lombok alatt lenne, de erre jelenleg nincs lehetőség. Remélem, hogy északon megmaradt még néhány varsafa.*
-Bizonyára sejti, hogy nem csupán érdektelen fecsegés miatt jöttem. Legutóbb ön kérdezett rólam, azt hiszem én is kíváncsi lennék önre Hölgyem. Miféle kapcsolat, hűség köti a királyhoz, és vele mikor találkozhatnék? Amióta Királyvárba érkeztem szeretnék elé járulni, de folyamatosan zárt ajtókba ütközöm. *Kérdőn pillantok rá, próbálom kifürkészni, hogy vajon a szavai között mennyi igazság lapul. Valamennyit tanultam a Bolhavégen töltött gyermekévek alatt, de annyira nem leszek jó ebben sosem, mint akik életük kezdetétől fogva az ármány és álcázás mestereivé válnak.*

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2013. Jun. 30.

*Nehéz időszakot él az óta, hogy megölte -mint utóbb kiderült a neve- Felishát. Ő, aki életében még nem oltott ki életet.*
~Legalább azt mondhatom még, hogy vért nem ontottam...~
*Öröm az ürömben, hogy mérget használt, így csökkentve a lebukás kockázatát.
Révetegen bámulja sárkányait a szentély kertnek már aligha mondható részében, ám valahogy kicsit mégis máshogy. Most nem ábrándozik a velük szárnyalásról. Más gondolatok gyötrik. Hogy elég ideig titokban tarthatja-e a történeket, és hogy sárkánya a szolgálót felfalva nem kap-e rá ismét az emberhúsra. Az végzetes lehetne. Szándékosan engedelmesebbjükkel etette meg, hátha őt könnyebben visszaszoktathatja majd, ha esetleg baj származna tettéből, de persze még így sem lehet biztos az eredményben.
Itteni dolgát már letudta, ráadásként csodálta a tűz teremtményeit, s bár szívesen tenné ezt még tovább is, érzi már, hogy lassan eljön a tea ideje. Épp ekszakítja pillantását a sárkányokról, mikor megpillantja Kyleont. Ugyan nem biztos benne, hogy a férfi hozzá siet, de úgy dönt, vár még kicsit, hátha. Ha ha őt keresi, hát a tea várhat.
Újra a repdeső, időnként a messzeségben tüzet fúvó sárkányokat kezdi el bámulni. Fogalma sincs róla, egy pár-e a két monstrum, de reméli, életében még láthatja, ahogy egy ilyen teremtmény kikel a tojásából. Közben persze oldalra is figyel. Füleli a másik lépteit, hogy ha az mellé ér és megtorpan mellette, így köszönthesse:*
-Hogy s mint, Lord Stark? Csak nem imát mondana el Deresért?
*Hangjában egy cseppnyi gúnynak sincs nyoma, mosolyogva fordítja felé fejét, szemében valódi érdeklődéssel.*

Hozzászólások száma : 73 Join date : 2013. Jun. 29.

*Vajon állnak még a fák? Nem tudok sokat Északról és valószínűleg az Istenerdők fáinak nem sokan néztek utána. A Mások vajon milyen erőteljes pusztítást végeztek, amíg végignyomultak az otthonunkon? A déli városok már áttértek az új hitre, mint ahogy a szentély is ennek ad otthont, ahová épp közeledem. Csupán a kert miatt érkezem, és mert úgy hallottam, hogy a Segítő is késő délután itt lesz. Bár nem rendelkezem kiépült kémhálózattal, valamelyest azért jutok információkhoz. Beszéltünk Rickonnal és tudom, hogy muszáj leszek valamelyest nyitni az itteniek felé, persze óvatosan csak. Legutóbb gyorsan távoztam a Targaryen lánytól, a kérdései nem igazán kötöttek le, túlságosan kutakodók voltak, de most én szeretnék tőle kérdezni. Azóta sem sikerül a király elé jutnom, pedig már tettem rá próbálkozásokat, és még mindig célom, hogy találkozzam és beszéljek vele. Szolgálataimat ajánlanám fel, az őseink közötti kapcsolatot hoznám újra felszínre, ha van erre bármiféle affinitása. Még azt sem tudom pontosan, hogy kinek a leszármazottja is ez a Davos. Túl hosszú ideig voltam távol Westerostól, nem rendelkezem bő információkkal. Belépdelek hát a kertbe, a ruházatom a megszokott, egyszerű bőr, szürkés árnyalatok, az oldalamon kard, hiszen nem rendelkezem testőrséggel, ami megvédene, ha teszem azt bajba kerülnék. Tekintetemmel a hófehér hajú lányt keresem, látszik rajtam, hogy nem csak úgy lassacskán sétálok, hanem viszonylag szaporák a lépteim.*

Hozzászólások száma : 67 Join date : 2013. Jun. 30.

Baleor Szentélye

Baelor Szentélye a Septon király, Baelor az Áldott után kapta a nevét. A Visenya-hegy tetején található, a fehér márvány köztérrel körülvéve. Itt áll Baelor szobra, mely derűsen magasodik az alapzaton, arcán jóakarat tükröződik. Körülötte hatalmas kerttel, mely százak befogadására képes. A Szentély maga egy hatalmas márványkupolás építmény, hét kristálytoronnyal, mindegyikben egy-egy haranggal. A harangokat egyszerre csak jeles alkalmakkor, mint például a király halálakor kongatták meg. Több ajtó nyílik a Szentélybe, a septonok az Atya ajtaját, a septák az Anya ajtaját, a Csendes Nővérek az Idegen ajtaját használják. Az épületbe vezető ajtók előtt egy márvány pulpitust emeltek, ahonnan a septon üdvözölhette az összegyűlő tömeget. Az ajtók mögött egy bejárati csarnok található, mely a Lámpák Csarnoka néven ismert. A csarnokba lépők felfüggesztett, színes üveggömbök között járhatnak. Átlépve a kétszárnyas ajtókon, hét folyosó vezet befelé, melyek az arany, üveg és kristály kupolánál találkoznak. A padló is márvány, a hatalmas ablakok pedig színes, ólmozott üvegből készültek. A hét oltár körül gyertyák égnek. A különféle oltárok különböző szertartások helyéül szolgálnak, az alkalomtól függően. Példának okáért, a házasságkötéseket mindig az Atya és az Anya szobra közötti oltárnál tartják. Lent vannak a kripták, ahol a királyokat végső nyugalomba helyezték.