A Vas Csarnoka

*A Mások támadása utáni pár napot Drethon a kikötőben töltötte az emberei között, hogy utasításokat adjon nekik. Afféléket, amiket nem akar nagy dobra verni, mert kínosan érinthetnek egyeseket. Perpillanat a nép szemében hős, ami önmagában is nevetséges gondolat, de ezek a szerencsétlen emberek azt hiszik, értük tette amit tett, pedig nem. Képtelen lett volna megállni, hogy megütközzön a démonokkal. Most épp visszafelé tart a saját házába, ahol legfeljebb hárman lehetnek, ebből az egyik a szakács, a másik a szobalány, a harmadik meg Trell, aki az itteni őrség egyik legkeményebb tagja. Kár, hogy néma, mióta Drethon kivágatta a nyelvét egy botlásért. Befordulva a saját házához vezető úton, egy alakon akad meg a tekintete, aki az ajtó előtt áll. Valami fiatal lány, de nem is ez a lényeg, hanem hogy merészel egyáltalán itt lenni, az ő kifejezett engedélye nélkül?!
A Vas királya döngő léptekkel indul el az ajtónál álló felé. Kinézete kissé csapzott, azon kívül még mindig magán viseli a harc nyomait: arcának felét alvadt vér borítja, a vágás még nincs összevarrva sem, valamint a láncinge is csurom vér, ami a szemek közé száradt.*
-Ki maga és mit keres itt?*teszi fel a kérdést, nyugodt hangon, de nem hiányzik belőle a fenyegetés.*

-Az valóban csodálatos látvány lesz.*bólint, szemmel láthatóan nem különösebben izgatja saját népe sorsa, vagy épp csak remekül játssza meg, hogy nem érdemli. De ha elhisszük, amit róla állítanak, nem valószínű, hogy megjátszaná.*
-Egyébként okom sem lenne rá. Nekem teljesen mindegy ki ül a trónon, ugyanazt ajánlanám mindenkinek cserébe. Hogy ez épp maga...*megvonja a vállát*...engem nem érint. Én odaát vagyok király az itteni dolgok csak addig foglalkoztatnak, amíg kénytelen vagyok itt tartózkodni.
*Azzal elfordítja a kulcsot és kilép az ajtón.*
-Hát akkor... nyugodt pihenést kívánok Lady Targaryen.*biccent gyorsan, majd el is fordul tőle és az asztalhoz sétál, visszaül a helyére. Megjött az étvágya. A Vihar már készülődik, és Westerosban az égvilágon senki nem tud felkészülni rá...*

*Van valami abban, amit Drethon mond. Igaz, Liss nem hiszi, hogy olyan kevés pártolója lenne, mint azt Pyke ura feltételezi... Persze lehet. Ugyanúgy megeshet, hogy a háta mögött gyűlölik azért, aki vagy azért, amit képvisel és csak előtte teszik a szépet, mert muszáj. De ugyanígy lehetséges az is, hogy Drethon csak alábecsüli, vagy épp csőbe akarja húzni azzal, hogy mindenáron el akarja hitetni vele, senkire sem számíthat. Azt, hogy mi az igazság, valószínűleg csak akkor fogja megtudni, ha már a tettek mezejére lépett.
Megissza a maradék bort, majd megindul ismét az ajtó felé. Megvárja, hogy Drethon elfordítsa a kulcsot a zárban.*
-Legyen. De nekem is van feltételem. Ha megtudom, hogy a hátam mögött szervezkedik ellenem, a szigeteit legközelebb az azt felégető tűzben állva fogja csodálni.
*Hangja minden eddiginél hidegebb. Ha a férfi továbbra is tartja magát ahhoz, hogy nem becsül alá senkit, kénytelen lesz elhinni a szavakat. De ha nem teszi, az sem baj. Lissnek meglesz a módszere, hogy beváltsa az ígéretet.
Vár az ajtónál. Emlékszik még, mire utasította Drethon a kint lévő csőcseléket. Nem célja elől kimenni és éppen most a halálba sétálni. Erre még lesz ideje.*

*Drethon az égre emeli tekintetét és nagyot sóhajt. Úgy néz ki nem tud megszabadulni ettől a nőtől sehogyan sem.*
-Először is mérje fel kik állnak magával szemben és kik támogatnák. Bár ezt nem nehéz megmondani. Az Arryn-ok és a Starkok nem fognak maga mellé állni ha át akarja venni a trónt. A Martellek... talán, ha elég jó ajánlatot kapnak. A Lannisterek nyilván maga ellen lesznek. Viszont ha a királyt félre tudja tenni az útból -és gondolom itt jönnék a képbe én- úgy, hogy azt ne tudják magához kötni, akkor az Arryn és a Stark család nagyobb eséllyel támogatná magát, mint a Lannistereket.*szedi csokorba gondolatait.*
-Nyilvánvalóan nem egy frontális támadás a megfelelő megoldás. Csak a megfelelő embereket kellene kiiktatni, a sajátjait a helyükre tenni. Hogy lehetőleg olyanok vegyék körül a királyt, amikor lép, akik magához hűségesek. Ez egy rém egyszerű merénylet. A másik a méreg, de az gyanús volna. A legjobb talán az lenne, ha az ellenségeire tudná kenni a dolgot, akkor mindenki más maga mellé állna. Én így csinálnám.*vonja meg a vállát.*
-Persze mindez csak elmélet, a tájékozódással kell kezdeni mindent. Döntenie kell, mielőtt elhagyja ezt a szobát. Ekkora kockázatot nem vállalok, hogy anélkül hagynám elmenni.

-Hmm. Figyelmeztetés? Úgy tűnik, a tenger túloldalán nemcsak a szokások másak olyan sokkal, hanem az elnevezéseik is.
*Sóhajt, iszik pár kortyot.*
-Nagy szavak, nagy szavak, Greyjoy. Őszinte leszek magához. Megfordult a fejeben, hogy magasra török és megpróbálom visszaszerezni, ami a családom illeti. Számomra erről van szó itt. Arról, hogy ami az enyém, az az enyém.
~Uraljodni nem is vágyom, nem vagyok oda azért a parancsolgatásért meg félelemért, ami vele jár. De ha ez kell hozzá, akkor ez kell. Majd talán egyszer a fiam... Egyszer.~
-Tervem sincs igazán. Viszont szöget ütött a fejembe, amit a minap mondott. És mivel a döntéseim előtt mindig tájékozódom, tisztázom a körülményeket... Kíváncsi voltam, mi lenne az ára a segítségének. Tehát konkrét elképzelésem sincs még, ahogyan azon azon is őrlődnék még kicsit, megfelelőnek találom-e a feltételeit. Engedelmével.
*Újabbat húz a borból. Mennie kellene, de még húzza az időt. Valóban nem tudja, megéri-e a kockázatot kicsiny terve.*
-De ha van tippje, hol kezdhetném, hallgatom. Míg elfogy a bor és fontolóra veszem a dolgot, van időnk még megbeszélni egyet, s mást.

-Téved, nem fenyegetés volt. Egy igen tanulságos lecke és egyben figyelmeztetés. Fenyegetésnek nyoma sem volt benne. Nem szokásom fenyegetni bárkit is, csak szilárdan lefektetem a tényeket.*vonja meg a vállát, majd visszacsukja az ajtót.*
-Pontosan. Maga kér valamit. Valami nagyon nagy dolgot, amit történetesen el tudok intézni. Persze az ilyesmi nem megy simán. Vér fog folyni, még pedig igen sok. Cserébe Ön is tartozik nekem egy hasonló horderejű szívességgel.*közli tárgyilagosan.*
-Így működik az üzlet. Bár felmenőim nem jeleskedtek benne, jómagam egész hasznosnak találom.*mondja, majd újra leül a székre.*
-Nem, én ma már eleget ittam.*hárítja el. Végül csak sikerült rászednie a nőt, az most valószínűleg azt gondolja, Drethon a zsebében van. A valóságban ez ennél persze kissé bonyolultabb.*
-És van valamiféle elképzelése, ha már ilyet kér tőlem, vagy csak ötletelni jött?

*Nem csak Greyjoy kitartóan makacs, hanem a Targaryen-vérű is, még ha ezzel láthatóan mások idegeire is megy. Pyke ura emberére akadt a Sárkányasszonyban - legalábbis Liss így hiszi, hiszen végül, háromszori távozás beígérésével sikerült kihúznia belőle, mit akar. Valóban semmi konkrétat, semmiféle földi javakra nem tart igényt.*
-Ugyan, Lordságod. Még hogy egy király nem szolgálhatja? Megbocsásson, de ezt kissé nevetségesnek gondolom az után, ahogy megfenyegetett a minap.
*Elmosolyodik, majd visszavonul a székhez és tölt egy újabb kupa bort.*
-Nem iszik? Az a hír járja, hogy a tengeri népek jól bírják a nedűt.
*Ő maga nagyot kortyol a borból, amit ezúttal ihatóbbnak érez.*
-Ennyi lenne az egész? Szívességért szívességet?
*Ez jóval biztonságosabbnak hangzik, mintha például fél Westerost követelné a férfi. Persze, még így sem biztos, hogy a tengeri patkány nem akar majd kiszúrni vele... De ha csak a trónon ülve kell fizetnie, akkor már meglesz a lehetősége arra is, hogy visszaverje az esetleg mégis hataloméhes Drethont. Az ehhez használható fegyverek felével már eleve bír, a rendszeresen gyíknak titulált monstsumok személyében.*

-Nem, valóban nekem a trón fabatkát sem ér. De mindenki másnak szemmel láthatóan a leghőbb vágya. Pontosan annyit ér, amit feláldoznának érte. Magának: mindent. Nem volna méltányos arra kényszeríteni, hogy szolgáljon, de hogy is tehetné, ha magáé minden hatalom Westerosban. Gondolhatná, hogy nem kérnék olyat, amit nem teljesítene. Még csak területi követeléseim sem lennének, elveszem ami kell. Egészen másról lenne szó, de erről csak akkor ejtek szót, ha az alku megköttetett és maga a trónon ül.*összegzi a dolgokat, láthatóan egyre kevesebb türelemmel.*
-Mint mondtam, ezek a feltételeim, ha nem tetszik mehet amerre lát. Biztos mindenki más is ég a vágytól, hogy a trónra tehesse Önt, ezzel pedig gyakorlatilag teljhatalmat adva magának, hisz a két gyík is a maga tulajdonát képezi... Nem gondolhatja, hogy van rajtam kívül olyan őrült, aki ezt a kockázatot vállalná.*vonja meg a vállát.*
-Mint mondtam, biztosíték nélkül én sem.

*A kedves felszólítás ellenére is marad. Ha már alkut nem tudott kihozni a beszélgetésből, talán azért sikerülhetett olyasmit elejtenie, ami miatt nem ő maga lesz a férfi elsődleges célpontja. Talán még valóban meg is könnyítheti a dolgát azzal, hogy félreállít az útból párakat, mire Liss előkészíti annyira a maga kis tervét, hogy belefogjon a megvalósításába is.
Drethon úgy tűnik, zokon vette, hogy csepp kis zsarolásával nem talált rajta fogást. Csak ennek jeleként tudja felfogni az iménti gyönyörű felszólítást a távozásra. Rengeteget tesz kockára minden egyes szavával, minden itt töltött perccel, de marad.*
-Megérhetné, ha tudna valamit mondani, mi az ár. Sokat kérnék? Nekem sokat, igen. De állítása szerint önnek a korona semmi. Ezek szerint részéről csak egy kis duhajkodásról lenne szó. Az én szememben még a kis csetepatéja is megérne bármit, azt kivéve, hogy uralkodóként is szolgáljam magát. Ezt nem fogja megkapni, arról ne is álmodjon.
*Mélyen a férfi szemébe néz. Kétli, hogy bármi pontosat ki tudna belőle húzni a segítsége árát illetően. Szerinte még Greyjoy maga sincs tisztában azzal, mit akar.*

-Ez esetben kisasszony... udvarias formában kérem meg, hogy tűnjön el a házamból.*szólal meg, nem állja a nő útját, ha távozni készülne. Fejében máris egymást követik a lehetőséget, természetesen jól elraktározza magában az itt elhangzottakat, később pedig felhasználja. Szépen sorban kell mindenkit félreállítani.*
-Egy megjegyzést még esetleg... tudja az Ön személyét is érheti igen komoly baleset, ezért ha megenged az egyenlőség jegyében egy tanácsot: ne becsülje alá a Lannistereket. Alkalomadtán előbb félreállítják a királyt és magát is az útból, mint gondolná. Én persze nem mozdítok egy kardot sem, amíg nem éri meg nekem, de ki tudja mit hoz a jövő.*vigyorog gyilkosan.*
-Annyi bizonyos, hogy ez egy sorsfordító este lesz a Birodalom történetében, akár így, akár úgy. Nyugodt pihenést kívánok, Lady Targaryen, azt hiszem ahogy bejött, ki is talál.*azzal részéről lezártnak tekinti a beszélgetést.*

*Nem ül le, állva hallgatja végig Drethon szavait. Képtelen nem elmosolyodni. Nem szól semmit, míg a kulcs el nem fordul a zárban. Azután közelebb lép, de kissé félreáll az ajtóból, hátha a kinti csőcselék mégis úgy gondolja, beront.*
-A Lannisterek számomra nem jelentenek veszélyt. A pénzen túl, amivel semmire sem mennek, semmijük sincs. Valódi erő itt csak... igen kevesek kezében van. Lord Drethon Greyjoy.
*Már-már kéjesen mondja ki a nevet, egészen kedvére való a kis beszélgetés, és a levegőben lengedező veszélyillat.*
-Azon túl, ők sem tudnak többet ajánlani nálam. Ilyen alkuba ők, akik fogukhoz verik még a legapróbb érmét is, végképp nem fognak belemenni.
*Vállat von, majd kivár még néhány pillanatot. Eztán igazán lassan, megadóan feltartott kézzel közelebb sétál Greyjoyhoz. Olyan közel, amennyire a férfi engedi anélkül, hogy fegyveréért kapna. Utolsó mondatait már szinte dorombolja.*
-Azon túl... Ha a király meghallaná, hogy miért jöttem ide, mit gondol, kinek hinne? Egy köztudottan pénzéhes Lannisternek, akinek családja még csecsemők írtására is képes volt a koronáért... Vagy a Segítőjének, évtizedes barátjának, aki azt állítja, hogy nem ő, hanem a Lannister szuka járt itt? A helyében, Lord, végiggondolnám, olyasmivel fenyegetőzöm-e, amivel csak a másik kezére játszom?
*Talán egy lépés távolságra állhat a férfitól, de bármennyire taszító is ő maga, bármilyen gusztustalanok tettei, nehéz hátrálásra bírnia magát.
Most már kész távozni, ha Greyjoy hagyja.*

-Szóval máshogyan próbálkozna, tudva, hogy tudok a tervéről, és akármelyik másik családot megkereshetném... mondjuk a Lannistereket? Ők bizonyosan értékelnék.*veti közbe, ami valószínűleg megállítja a nőt.*
-Nem árulok zsákbamacskát. Képes vagyok felültetni a trónra és ezt maga is nagyon jól tudja, úgyhogy üljön végre le és hallgasson végig.*mondja szinte már fenyegetően nyugodtan.*
-Tudta nagyon jól, hogy előnytelen alkut lesz kénytelen kötni velem, de az elképzelhető legnagyobb hatalom megszerzéséhez kérte a segítségem, tehát azt is tudta, hogy az ára magas lesz. Ez a feltételem. Megadom amit kér, az árát utána szabom meg. Ha nem tetszik, elmehet, de kénytelen lesz számolni azzal, hogy az Önnel élesen szemben álló oldalon fog legközelebb látni. Én sem vagyok hülye, kénytelen leszek ezután a beszélgetés után szövetségest keresni, amennyiben Önben nem találok arra.*fejezi be, majd feláll, elfordítja a kulcsot a zárban és ellép az ajtótól.*
-Kemény döntés kisasszony, de kénytelen lesz most meghozni.

-Egy alkuban minden benne szereplő fél ajánl, Drethon. Én felajánlottam, hogy megkapja, amire még a Vas-szigetek függetlenségén kívül vágyik. Cserébe viszont csak fenyegetést kaptam és titkolózást. Nem azért akarom visszakapni a jogos örökségem, hogy azután engem is jóformán kisemmizzen. Kérhetne állandó ellátmányt, nőket a népének, Westeros valamelyik városát... De csak zsákbamacskát árul.
*Megingatja fejét.*
-Akarom a trónt. De ha tisztes megállapodápra képtelen, akkor találok más utat, hogy újra egy Targaryené legyen Királyvár, vastrónnal, sárkánykoponyákkal díszített falakkal együtt.
*Ismét feláll, kihúzza magát, s megtesz egy lépést az ajtó felé.*
-Nem engedtem ki semmiféle szörnyet. *halvány mosoly jelenik meg arcán* -Emlékeztetném, hogy ez a beszélgetés nem történt meg. És most, ha lenne olyan kedves, hogy kienged...
*Egyáltalán nem büszke rá, hogy nem tudta megtörni a Greyjoy-féle makacsságot. Sejtette, hogy így lesz, de egy próbát megért.*

-Maga keresett meg ajánlattal. Amit én mondtam, az nem ajánlat volt, hanem szigorú tények vázolása.*helyesbít a férfi.*-Már kiengedte a szörnyet a ketrecből. Elég ideje volt rá, hogy átgondolja, meg merjen-e keresni egy ilyen ajánlattal. Nyilván számot vetett minden eshetőséggel. Nem véletlenül van itt mégis, szóval ne szórakozzon velem.*mondja a nőnek hidegen.*
-Akarja azt a rohadt flancos széket, vagy nem?*teszi fel a kérdést egyenesen. Nem sok kedve van ahhoz, hogy a nő itt visszatáncoljon, már olyan szépen kigondolt mindent... persze nem áll szándékában valóban segíteni neki, legalábbis egyelőre nem. De szép helyzetet teremthet, aztán egyszer csak megjelenhet itt pár hajó... A többi meg már történelem lesz.*

~A nők a legnagyobb cselszövők...~
*Alig képes visszafojtani a feltörekvő diadalittas vigyort. Úgy tűnik, Drethon hajlandó tárgyalni.
Előzőleg tett egy lépést az ajtó felé, így most visszahátrál, s úgy hallgatja a férfi szavait. Egy pillanatra eszébe jut, hogy leüljön, de nem olyasmit hall, ami tetszene neki. Nem arról van szó, hogy akár két pillanattal a távozás után átvághatják torkát, mert idő közben rájönnek, hogy már beszélt Kyleonnal. Attól nem fél, hogy szervezkedései a tengeri patkányok tudtára jutnak. Még bele sem kezdett semmibe és egyébként is célja volt legnagyobb titokban tartani majd minden elkövetkező beszélgetést. A védelem szervezésébe belelát, suhanc korában, mikor még nem jelentett semmit a léte, volt ideje kiismerni a várost is, annak egyes rejtett pontjait...
Amitől tart, az az, hogy egy ugyanolyan alkuba fut bele, mint a király. Azt nem vállalja.
Néhány pillanatig hallgat, majd mégis helyet foglal.*
-Megfontolandó. Ennyi feltétellel akár... *sóhajt* -Azt is mondhatná, hogy a magáé vagyok.
*Halvány mosoly fut át arcán.*
-De téved. Csak akkor változnak a szabályok, ha elfogadom az ajánlatát...
*Egyelőre ülve marad, hátha van még mondanivalója, egyéb kikötése a férfinak.*

*Nem tárgyal senkivel, persze. Hát jó. Drethon végiggondolja a dolgokat, amiket a nő mondott, de valójában semmi olyat nem ajánlott fel a "bármi amit csak akar"-al, amit ne kaphatna meg amúgy. Drethon egyetlen valódi célja, és ezt senki sem tudja, a káosz teremtése. A káoszban csak az őrültek tudnak életben maradni. Ez egy őrült világ, amihez igazodik. Nem érdekli valójában sem a trón, sem a Vas-szigetek, sem az úgynevezett népe. Egyedül a játszma érdekli. Nem dédelget világratörő terveket, hogy majd egyszer talán jelentősége lesz annak, hogy ő király... Csak a játék. A káosz. Egy ilyen embert pedig nem lehet kiismerni, az ismeretlentől pedig mindenki fél.*
-Tehát feláldozná az úgynevezett barátját, a királyt, azért, hogy visszakapja azt, ami jogosan a családját illeti. Ez egy rokonszenves gondolat. Természetesen ez a beszélgetés nem történt meg, és elég bizonyos vagyok abban, hogy csak mi hallottuk az elhangzott szavakat, vagyis nem tudná felhasználni ellenem. Ha mégis megpróbálná meghal.*mondja végül egykedvűen.*
-Tegyük fel, hogy azt mondom segítek. Az árat akkor állapítom meg, ha felültettem a csinos hátsóját a Vastrónra. Van egy-két kikötésem, amiket jobb lesz, ha igen komolyan vesz. Ha bárki mást is bevon, meghal. Ha átver, meghal. Ha hazudik nekem, vagy csak úgy érzem, hogy hazudik nekem, meghal. Úgy tűnik keményen meg kell dolgoznia azért, hogy a játszma végéig életben maradjon, ugyanis onnantól, hogy kilép a házam ajtaján az eddigi szabályok többé nem érvényesek.*kúszik gyilkos vigyor Drethon képére. Szemmel láthatóan teljes mértékben komolyan beszélt.*

-Mi nem vallana rá? Hogy ha kell, karddal és küzdelemmel szerzi meg, ami az övé? Mondja, ismeri a családom történetét? A valóst. A piszkos kis részleteket tudom, hogy tudja.
*Egy rosszalló pillantással fejeli meg a szúrkálódó megállapítást. Legalább annyian ismerik a Targaryenek kis "titkát", mint Hódító Aegon történeteit. Legkevésbé sem fájó pont Lissieri számára ez, mivel aligha kezdhet vele valamit -egyébként sem az ő sara az emberöltőkkel ezelőtti belterjesség-, de azért mindenképp figyelemre méltó a tény.*
-Nem érdekel, hogyan történik. Lázadás, halál, egyre megy. Csak az enyém legyen az, amiről mindenki tudja, hogy az enyém. Nem érdekel egyéb. Az sem, hogy most milyen állapotok uralkodnak itt. A Télnek hamarosan minden bizonnyal vége, a város pedig virágzásnak fog indulni a vezetésem alatt.
*Felnevet az utolsó kérdésen.*
-Ugyan. Egyenes ember vagyok, Lord. Nem tárgyalok senkivel.
*Szegezi le szemrebbenés nélkül. Nem is hazudik. A Lord Starkkal való beszéden már túl esett, az meg úgy sikerült, ahogy sikerült. Egyébiránt, folyamatosan tárgyal. Más dolga sincs, csak ez és a sárkányok felügyelete.*
-Ahogy az előbb mondtam is, én magam nem vagyok az a fajta, aki csak úgy szembe menne a hatalommal. A maga népe viszont más. Ezért fordultam Önhöz.
*Megissza maradék borát, majd feláll, végigsimít ruházatán.*
-De ha rosszul tettem, hogy önre gondoltam, Lord Drethon Greyjoy, és nincs már semmi, amire szüksége lehet némi kedvére való rendbontás... és öldöklés fejében, nos... akkor azt hiszem, távoznék.

*A kérés valóban meglepi a férfit, de ez az arcára nem ül ki. Pár percnyi kínos csend áll be közéjük, Drethon agya közben lázasan jár a lehetőségeken. Nem áll érdekében másik királyt tenni a trónra, sem az, hogy ez a leendő király éppenséggel az ellensége legyen. Nem áll érdekében megbuktatni a királyságot és egy őrült nő kezére játszani, aki mellesleg két tüzet okádó szörnyetegnek tud parancsolni. Nem fogja megtenni.*
-Érdekes gondolat.*szólal meg a hosszú hallgatás után.*-Már kezdtem azt hinni, hogy megelégszik azzal amit kap, ahelyett, hogy vassal fizessen azért, ami jog szerint megilleti. Nem vallana a családjára.*nagyot sóhajt és beletúr a hajába.*
-Valóban komoly kérés, bevallom szolidabbra számítottam, de úgy vélem igaza volt, ezt érdemes átbeszélni.*dől lassan előre, a nőre meredve, fürkésző szemekkel, mintha a lelkébe látna.*
-Na csak, hogy jól értem-e. Arra kér, hogy segítsek megbuktatni Davos Baratheont, tegyem magát a trónra. Két kérdés fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban, csak úgy teljesen mellékesen.*itt beiktat egy szünetet, hosszan a nő szemébe néz.*
-Az egyik, hogy vajon mihez kezdene újdonsült teljhatalmával? Uralkodna ezen a tömegsíron?*gúnyos félmosoly húzódik Drethon szájára.*
-A másik pedig, hogy minekutána nyilvánvaló okokból nem bízik bennem és a népemben... kikkel tárgyal még a hátam mögött, hogy alkalomadtán biztosítva érezze magát, ha úgy dönt még sincs rám szüksége? Ne próbálja nekem beadni, hogy belém helyezné minden bizalmát, ezt egy öt éves gyermek sem hinné el.

*Elengedi füle mellett Drethon szavait, amik egyenértékűek egy nyílt kihívással. Csak mosolyog azon, a férfi mennyire nem veszi komolyan a helyzetet.*
-Nem alábecsülni egymást, ugye?
*Megingatja fejét.*
-Szegény Drethon Greyjoy... *szánakozást színlel, szándékosan rosszul* -Csak az elmúlt öt percben háromszor került ellentmondásba saját magával. Szörnyű érzés lehet. Főleg, hogy egy nő kell rádöbbentse erre.
*Ismét megrázza enyhén a fejét, s aztán még oldalra is hajtja, együttérző pillantásokat vetve a szemben ülőre. Aztán sóhajt egyet, s egy korty bor után visszatér tárgyalófél mivoltához.*
-Azt mondja, elegen? Egy királyság megdöntéséhez is?
*Hangja fagyos, éles. Leteszi a kupát az asztalra, előrébb húzódik a széken, s még előre is dől kicsit. Saját térdeire könyököl, s a férfi pillantását kutatja. Csak akkor szólal meg újra, ha már mélyen szemeibe meredhet.*
-Segítsen fel a trónra. És cserébe azt kap, amit akar. Feltéve, ha még most kitalálja.
*Ismét hátradől, kezébe véve a kupát. Komoly arccal fürkészi a másik vonásait. Kíváncsi minden rezdülésére.*

*Drethon arcán a mosoly szelíddé válik, ami nagyjából annyira természetes, mint egy élőholt, ami megtanulta használni a tábori budit. Vagy épp maga az élőholt, önmagában...*
-Ha nem egyedül jött, és szándékában áll vérbosszút állni azért a kis szolgáért... állok elébe. Örömmel állnék ki a városi őrséggel.*bólint szinte már jókedvűen, a lehetőségnek gondolatának is láthatóan örülve.*
-Ez nem az üzletről szól, csak túl akarok lenni ezen. Kétlem, hogy bármit fel tudna ajánlani, még most is, ami érdekelhet. Szemmel láthatóan azonban addig nem szabadulok magától, amíg meg nem hallgatom.*vonja meg egykedvűen a vállát, a következő kérdés azonban tényleg gondolkodóba ejti, bár ez nem látszik rajta. Elvégre túl sok oka nem lehet, amiért a nő rákérdezne ilyen nyíltan arra, hogy hány embere van. Egyszerűbb lenne kifigyeltetni.*
-Elegendően vannak.*válaszolja egyszerűen. Persze a nő azt nem tudhatja, hogy jönnek még, bőven. Jelen pillanatban is nyolcvan kiemelkedően tehetséges gyilkos tart egyenesen ide, jelentéktelen mennyiségű sárkányüveg társaságában.*

*Elmosolyodik ismét.*
-Talán ezt tervezem. De ha így lenne, minden bizonnyal nem egyedül állítanék ide.
*Elégedett kis riposztjával. Az előbb elmondottakkal elgondolkodtathatta Drethont. Vajon tényleg egyedül jött, vagy odakint már lesben állnak katonái, jelentősebb támadási pontokon, valamiféle jelre várva?
Még mindig mosolyogva egy újabbat kortyol.*
-Köszönöm, hogy ily készségesen eleget tett a kérésemnek, amint szóba került az üzlet.
*Szúrkálódik. Kezdi kiismerni Greyjoyt, tehát vagy ő ilyen eszes... Vagy csak Pyke uránál hibádzik valami, hogy ilyen kiszámítható.*
-Remélem, nem haragszik a jöttömért. Csak úgy cselekedtem, ahogy kérte. Akarok valamit, ezért ide járultam.
*Jóleső érzéssel tölti el, hogy az orra alá dörgölheti ezt. Főleg annak tudatában, hogy igenis megzavarta őt.
Egy újabb korty bor után végre a tárgyra tér, szemöldökét összevonva, valódi kíváncsisággal teszi fel első kérdését.*
-Azon gondolkodom, hány embere is van nálunk?

-Ó, nyilvánvalóan nem, Ön egy kedves aranyos kis teremtés, aki legutóbbi találkozásunk óta természetesen nem azon gondolkozik minden szabad percében, hogy álljon rajtam bosszút.*mondja cinikusan, majd ráfordítja a kulcsot az ajtóra, de ott marad előtte.*
-Tudom, hogy de, én is ezt tenném, sőt erre is számítottam.*mondja ezúttal csaknem teljes mértékben őszintén, ami igen ritka dolog tőle.*
-Épp azért, hogy amikor majd eljön ide, és kér tőlem valamit, biztosan tudjam mi áll a hátterében.*viszi be a találatot, arcán lassan fagyos félmosoly jelenik meg.*
-Így talán nem csodálkozik el azon, hogy kétségbe vonjam a szándékát, de ne is gondoljunk erre, kérem, fejtse ki mire gondolt.*odahúz egy széket az ajtó elé, majd leül rá, a nőtől kellemesen távol és vele szemben.*

*Ezúttal hagyja arcára ülni az oda kívánkozó mosolyt. Eszes emberrel van dolga, meg kell hagyni. Már ami a nőkről való véleményét illeti. A nők a legnagyobb cselszövők a világon. Ez tény.*
-Félreismert. Nem vagyok az a fajta ember, Lord Greyjoy, aki csak úgy rátámad másra.
*Kis hatásszünetet tart, addig hátrafordul a borért és kupáért, majd tölt magának. Ha külön az ő kérésére hozatott volna a férfi italt, abból nem inna. De azt kétli, hogy saját szobájában valami mérgezett löttyöt tartana. Ennyire azért nem kifinomult és számító.*
-Ezért is kérném épp az ön segítségét.
*Belekortyol az italba. Jó erős lőre, biztosan olyasféle, amit a tengeri patkányok magukkal hoznak odaátról.*
-Nem én kertelek. Én csak azt kértem, hogy zárja be az ajtót.
*Újabbat kortyol és továbbra is vár. Még mindig nem tágít attól az elhatározástól, hogy a csőcselék előtt nem tárgyal.*
-Nem félek attól, hogy az emberei ránk törnek, sem pedig attól, hogy egy szobába zárva maradjak magával, Lord Greyjoy. És időm is van kivárni, mikor gondolja úgy, hogy végre bezárja azt a nyomorult ajtót, ami az egyetlen dolog a beszélgetésünk útjában.

-Azt reméltem, a múltkori egy kis tanulsággal szolgált arra nézvést, hogy ne becsüljük alá egymást. Úgy tűnik tévedtem.*vonja meg a vállát és nem mozdul. A nő mögötti asztalra mutat.*
-Abban a kancsóban talál bort, mellette a serleg, szolgálja ki magát. Kérem.*teszi hozzá egy biccentés keretében. KÍváncsian méregeti a nőt.*
-Mind tudjuk, egy nő sokkal veszélyesebb tud lenni, mint bármelyik férfi odakint. Mitől fél? Hogy az embereim ránk törik az ajtót, vagy kihallgatnak?*kérdi gúnyosan, de nem zárja be az ajtót.*
-Mindamellett kissé túlzásnak mondanám, hogy tartok Öntől, inkább megadom azt a fajta tiszteletet egy nőnek, amit a neme megérdemel. Nem motozták át odakint, de komolyabb összegben mernék fogadni, hogy lapul valami kis eszköz a ruhája redői között, ami alkalmas lenne rá, hogy az életemre törjön vele.*fejti ki, majd nagyot sóhajt.*
-Mindazonáltal rendkívüli tehetsége van hozzá, hogy a lehető legrosszabb időpontokban tartson igényt becses társaságomra, szóval lekötelezne, ha hagyná a köntörfalazást, és kibökné, miért is jött ide.*mondja tárgyilagos, valamelyest udvarias hangnemben.*